Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

Í92 302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. törvény magában foglal, mert magam is az országnak igen fontos és nagyhorderejű jogait látom e törvényben letéve, a melyek elejtését nem szeretném a magam részéről a legtávolabbról is előmozdítani. (Élénk helyeslés a jobboldalon és bálról.) A dologról magáról bővebben nyilatkozni, azt hiszem, felesleges, mert már volt alkalmam kijelenteni, hogy erről a kérdésről majd csak akkor beszélhetnénk, hogyha annak aktualitása egyáltalában fenforog. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez ma nincs meg, remélem, nem is lesz: ezt szeretném legjobban s ezért ezen dologról tovább tárgyalni tökéletesen felesleges. Én korántsem tüntettem fel megbeszéléseinket ugy, mint hogy ha az, a mi köztünk megbeszéltetett, olyan alapot képezne, hogy ha valaki azt megtartja, vagy meg nem tartja, ez a szótartás fogalmával valamikép összeköttetésbe jöhetne. Én csak a t. képviselő ur szavát idéztem, mást nem tettem, midőn ezen szótartásról említést tettem (olvassa): »A mi alapot nyújtott nekem arra a reményre, hogy az alkotmányos rend helyreállittatik, nem más, mint az ellenzék pártjai legnagyobbikának egyhangú határozata.« Ez az, a melyre tulajdonképen alapítottam azon akcziót, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) azon reményteljes akcziót, hogy sikerre fog vezetni azon törekvésünk, hogy az alkotmányos rend helyreállittassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyhangú határozattal, nem pedig férfiak között adott szóval állunk szemben, mert hiszen ez szóba sem jön. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezeket akartam csak a magam részéről felvilágosításul elmondani, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) hogy jelét adjam annak, hogy szorosan tartom magam ahhoz, a mi megbeszélésünk alkalmával történt, (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Gr. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök: Csak ezeknek keretében remélem továbbra is. azt. hogy a kivánt sikerhez is jussunk, mert a mint előbb mondottam, ez az egyhangú határozat, azt hiszem, nemcsak jogot ad arra nekem, de kötelességemmé is teszi, hogy a törvényes rend helyreállítása érdekében mindent elkövessek. (Hosszas, élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Polónyi Géza: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót, (Halljuk! Halljuk!) s talán kötelességem is felszólalni. Én konstatálom azt, hogy a t. miniszterelnök ur által most elmondottak teljesen megfelelnek azoknak, a mik közöttünk beszélgetésünk alkalmával megállapittattak. Ezt kötelességem is konstatálni, csupán egy megtoldással, hogy t. i. mikor a t. miniszterelnök ur a klotürről épen ugy nyilatkozott, mint most, bátor voltam kijelenteni, hogy ez nekem nem elég, én olyan kormánynak, a mely bár opportunitási szempontból hive a klotürnek, indemnitást nem adok, hanem folytatom az obstrukeziót. Baría Ödön; Hol történt ez? Polónyi Géza: Ott, jelenlétedben! Barta Ödön: Soha! Mindjárt nyilatkozni fogok! Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, ezt én mondtam! Barta Ödön: Lehet, hogy mikor lement, de bent nem. Kossuth Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) kötelességemnek tartom én is nagyon röviden nyilatkozni. Először is a magam nevé-ben és azok nevében, a kik velem együtt éreznek, kinyilatkoztatom azt, (Halljuk ! Halljuk!) hogy egész erőmmel, a mi erőt az Isten nekem ad, ellentállnék annak, hogy a klotür a magyar országgyűlésen behozassák. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ellentállnék ennek azért, mert nem ismerem el, hogy hasonlatosság léteznék a magyar parlament és a külállamok parlamentjeinek helyzete közt. A külállamok parlamentjei mind önálló, független államoknak országgyűlései, holott a mi hazánk, fájdalom, nem független, nekünk mindig készen kell lenni arra, hogy hazánknak törvényeit elévülhetetlen jogait, olyan jogait, a melyeket még törvénynyel sem alkudhat el semmi nemzedék a jövő számára, megvédelmezzük, a mig lehet szóval, s ha nem lehet többé szóval, e szerencsétlen esetben, a mitől Isten óvja meg a hazát, — minden más rendelkezésünkre álló fegyverrel. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én meg vagyok arról győződve, minthogy a t. túloldal hazafiságában nem kételkedem, — nincs is jogom rá, hogy kételkedjem, — hogy nem találkoznék többség, a mely azt az egyetlen békés és alkotmányos fegyvert, a melylyel az ország az esetleges támadások ellen rendelkezik, saját akaratával megcsorbitani, megcsonkítani és megtörni szándékoznék. Ezt nem hihetem. De, ha így lenne, a mi erővel mi rendelkezünk, ennek ellentállanánk. Egy másik kijelentést is kell tennem: azt, hogy én és azok, a kik velem együtt éreznek, abba sohasem mennénk bele, hogy az u. n. 1899: XXX. t.-ez. megváltoztattassák. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ebbe nem mennénk bele, mert ennek a törvénynek megalkotásában mi jelentékeny részt vettünk; minden garancziális része egyenesen a mi követeléseink folytán jutott bele; semmi okunk sincs arra, hogy megbántuk légyen azt, a mit akkor cselekedtünk, sőt ellenkezőleg mindenféle okunk van arra, hogy az ország számára móg^ fokozottabb és több garancziát keressünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Most áttérek a harmadik kérdésre, a mire vonatkozólag nyilatkozni akarok. Itt adott szóról beszélnek, és én ezt nem helyeslem, mert