Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-302

302. országos ülés 1903 Julius 8-án, szerdán. 187 okoskodás mellett, kétségtelenül azt jelenti, hogy ha pedig béke nem lesz, felhatalmazás nélkül is feloszlatja a házat. (TJgy van! a széls'óbalóldalon.) Nekem kötelességem saját szavamhihetősége szempontjából konstatálnom, hogy ha a t. mi­niszterelnök ur ilyen nyilatkozatot velünk szem­ben tett volna, akkor mi vele tovább nem tár­gyaltunk volna, mert ez nyilvánvaló törvénysze­gés lenne, a mire sem én, sem ez a párt segéd­kezet nyújtani hajlandók nem vagyuk, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most állítottam és állítom, hogy a beszélgetés folyamán tett nyi­latkozatok a recziproezitás elvén nyugosznak. Csak akkor tartozom én a t. miniszterelnök úr­ral Bzemben helytállani, ha ő is helytáll azon nyilatkozatokért, a melyeket azon beszélgetés folyamán tett. Már most rátérek a második pontra, hogy ne soká untassam a t. képviselőházat. Beszél a t. miniszterelnök ur a kiegyezés kérdéséről és pedig olyan értelemben, mintha ezen tárgyalá­sok folyamán a kiegyezési kérdések oly. mádon jöttek volna szóba, mintha azok tekintetében is valami hallgatólagos, hogy ne mondjam, nyílt megállapodás keletkezett volna. Nem vonom kétségbe, hogy a t. miniszter­elnök ur ezen beszélgetés alkalmával szóba hozta a kiegyezést is, mint tárgyalandót, de ezt, a mint programmbeszéde alkalmával is tette, nem a sürgős javaslatok, hanem a szünet után tárgyalandók között sorolta fel. Ez ellen nekem nincs kifogásom. Ha azonban a t. miniszter­elnök ur szavainak oly értelmet kivan tulajdo­nítani, mintha ezen kiegyezési javaslatok tekin­tetében a mi részünkről bármiféle Ígéret, vagy csak nyilatkozat is tétetett volna: ez az, a mi ellen tiltakozom és tiltakoznunk kell valameny­nyiünknek, mert kijelentette már a múlt alka­lommal a t. miniszterelnök ur, hogy tőlünk ilyen nyilatkozatot nem is kért, ennek folytán ilyen nyilatkozat nem is tétethetett. Állítsuk tehát helyre a tényeket, t. miniszterelnök ur, hogy félreértés senki közt ne legyen. A kiegye­zési javaslatok tárgyalására vonatkozólag a mi­niszterelnök urnak sem részemről, sem a velem együtt tárgyaló barátaim részéről semmiféle nyilatkozat, vagy ígéret egy oldalról sem té­tetett. A harmadik dolog a házszabályok revízió­jának a kérdése. Itt már reprodukálnom kell a dolgokat hiven és ugy, a hogy történtek, mert a t. miniszterelnök ur itt is akként okoskodik, hogy azt mondja, hogy a házszabály revíziójára nincsen szüksége háború idején, mert ekkor a kedélyek és szenvedélyek fel lévén abajgatva, az időpont nem alkalmas a házszabályok reví­ziójára. Ez azonban homlokegyenest ellenkezik azzal, a mit a miniszterelnök ur a velünk való tárgyalás alkalmával jelenlétemben mondott. A t. miniszterelnök urnak ugyanis tudnia kell és az ország is tudni fogja, hogy mielőtt azon nyilatkozatok tétettek volna, hogy a katonai javaslatoknak visszavonása és nem egyelőre való felfüggesztése esetén, mert a megállapodás nem az egyelőre való felfüggesztésre szól, a t. mi­niszterelnök ur ki fogja kategoricze jelenteni, hogy azok a ház asztalán maradnak ugyan, de tárgyaltatni nem fognak. Ez volt az idevonat­kozó nyilatkozat, azonban a t. miniszterelnök ur beszédében az egyelőre való felfüggesztés szót használta, a mi nyilván ellenkezik ezzel. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon: Megma­gyarázta !) Nem akarom vitatni, hogy érdemben telje­sen helyes volt az utólagos nyilatkozat, abban nem is diffikultálok semmit, (Felkiáltások a jobboldalon: Nohát!) de az egyelőre való fel­függesztés egészen más jelentőségű, mint az a kategorikus kijelentés, hogy tárgyaltatni nem fognak. (Zaj a jobboldalon.) Visszatérek már most arra, a mit megkezdettem. Mielőtt ugyanis a t. miniszterelnök urnak bármiféle, nyilatkozat tétetett volna, hozzá Kossuth Ferencz t. kép­viselőtársam gondolom hét pontra vonatkozó előzetes kérdést intézett. Azután külön intéz­tünk mi is kérdéseket. így én rám nézve a leg­fontosabb kérdés a házszabályrevizió kérdése volt, miután az előző kabinetalakitási kísérlet­nél, — értem a Tisza-féle kabinetalakitási kísér­letet, — az domborodott ki, hogy házszabály­revizió és klotür behozatala czéloztatik. (Fel­kiáltások a jobboldalon: Ki mondta ezt?) Ez volt a levegőben. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: A levegőbe beszél!) Miért nem sikerült neki a kabinetalakitás ? Mikor a múltkor aposztrofálva lett, nem tagadta meg, hogy ez igy volt, mert férfi. Olay Lajos: Igenis, ő férfi! Polónyi Géza: Rám nézve a legfontosabb az volt, hogy a kormány programmszerü nyi­latkozatban mondja meg, mi az álláspontja a házszabályrevizió tekintetében, különösen pedig a szólásszabadság és a klotür kérdésében. A t. miniszterelnök ur — szó szerint idézem, a mit mondott — azt mondta: »elvileg se helyeslem a klotürt, nem is szándékozom azt most behozni.* Erre én közbeszóltam: de opportunitásból igen ? Erre a t. miniszterelnök ur kitérő feleletet adott, mire én azt mondottam, hogy ha ezt sem zárja ki a programmjából, akkor az első pilla­nattól kezdve jogosult fegyver vele szemben az obstrukczió. Mélyen sajnálom tehát, hogy a t. miniszterelnök ur ezen kérdésekre most is tel­jesen homályban hagy bennünket, illetőleg nem­csak homályban hagy, hanem olyan feleleteket ad, a melyek egyrészről nélkülözik azt, a mit állított akkor, másrészről posszibilisekké teszik, hogy a házszabályokat, ha majd a béke helyre­áll, ha majd a szenvedélyek nem fognak tom­bolni, akár a klotür behozatalával, akár a szólásszabadság bárminő más korlátozásával, meg fogja változtatni. A t. miniszterelnök ur érdekében áll, hogy e tekintetben teljes vilá­24*

Next

/
Oldalképek
Tartalom