Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

300. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. 153 tását vette alapul és két faj szuppreinácziájára helyezkedett: mondom, daczára ennek tulajdonképen semmi egyéb, mint a Németországéhoz hasonló birodalmi alkotmány, a melyben vannak bizonyos birodalmi ügyek, a melyek abszolút módon kezeltetnek, és vannak bizonyos belkormányzati ügyek, a melyekben a népek szabadsága csak némileg jut érvényre. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt eltagadni nem lehet; sem a hadsereg kérdésében, sem a külügyek, sem a vámszövetség, sem az udvartartás kérdésében a népek akaratát itt el nem fogadják s a kormányzat a szerint nem irányoztatik. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig lehet összeműködtetni egy akarat szerint egyforma fajta népeket; sőt lehet összeműködtetni különböző népeket is, ha azok öntudatra nem ébrednek; de nemzeti törekvésektől izzó lelkeket és népeket egy akarat szerint, közös mintára, közös nyelv és közös jelvények szerint, közös birodalmi eszmék szerint összeműködtetni teljesen lehetetlen. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Itt válság van, t. ház; ez a megvénhedt, elkorhadt alkotmány nem ad életet a népeknek: keretei nem elégségesek nemzeti irányuknak kifejlődésére ; ezt meg kell változtatni, és pedig kizárólag ebben az irányban; ki kell tágitani a kereteit, hogy a maga nemzeti létének, a maga boldogulásának útját ezen keretek között mindegyik megtalálhassa. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) T. ház! Az 1867-es alkotmány két ország alkotmányos életére volt fektetve. Magyarország azért követelte az osztrák alkotmányosságot, hogy ez biztositéka legyen a magyar alkotmányosságnak is; hogy ez egyensulyozója legyen a császári és királyi akaratnak jobbra és balra, a két parlamentben. Követelte ez az oldal is nagyon sokszor az osztrák alkotmányosság fentartását, de hiába követelte, mert az fenn nem tartható; és hogy Ausztria népei egy parlamentben össze nem működtethetők, az teljesen befejezett dolog. A német, szláv és román elemek ott annyira össze vannak veszve; annyira nemzeti öntudatára ébredt egyik ugy mint a másik, hogy azok egy akarat szerint sohasem fognak működni és egymással összhangban sohasem lesznek. Mig tehát Magyarországon ott van a hiba, hogy az alkotmányos élet kereteit nem fejlesztettük ki a duzzadó nemzeti erőnek megfelelőleg: Ausztriában a helyzet ugy áll, hogy ott alkotmányosság egyáltalában lehetetlen. (hgy van! a szélsobaloldalon.) Sokszor hallottam itt hangoztatni azt, hogy Magyarországot belevisszük az abszolutizmusba, bogy Magyarországon jönni fog az osztrák abszolutizmus minden, a régi időből ismert embereivel és hatalmával együtt. Erre azt felelem, (Halljuk! a szélsobaloldalon.) bogy, ha van józan okosság odefenn, és ha megvan még a kormányzati bölcseségnek egy szikrája abból a keKÉPVH. HAPLÓ. 1901 1906. XVII. KÖTET. vósből is, a mi eddig volt, akkor itt csak egy expediens van: Ausztriában megszüntetni azt az alkotmányosságot, mely igy ott tovább fenn nem tartható; Magyarországon ellenben ezekbe a keretekbe lelket és nemzeti tartalmat önteni és akkor se itt, se ott nem lesz baj. Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat figyelmeztetni, hogy talán nem helyes, sőt bizonyosan nem helyes a szomszéd állam állapotairól ugy beszélni — ha jól értettem a képviselő urat — és olyan szuggesztiókat táplálni, hogy ott fel kellene függesztem az alkotmányosságot. (ElénJc helyeslés jobbfelöl.) Azt hiszem, hogy nagyon rosszul esnék és méltán itt mindenkinek, ha az osztrák j>arlamentben hasonló irányban beszélnének a magyar alkotmányosság ellen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Kérem tehát a képviselő urakat, szíveskedjenek ilyen nyilatkozatoktól tartózkodni. (Helyeslés jobbfelöl.) Gabányi Miklós: Hát hiszen nem is szentírás az, a mit ő mond ! (Zajo-; derültség, taps és éljenzések jobbfelöl. Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Készséggel meghajtom az elnök ur figyelmeztetése előtt, csak azt vagyok bátor kijelenteni, bogy ezen megjegyzéseimet ugy értelmezem, iHalljak! Halljuk! a szélsobaloldalon.) hogy a változott viszonyoknak megfelelő kormányformát kell készíteni azon alapon, a melyik Ausztria népei törekvéseinek és Magyarország népei törekvéseinek is megfelel. Nagyon jól tudom azt, hogy ebben a küzdelemben erőnk és jelentőségünkhöz képest talán nagyon nagy szerepet viszünk és igen nagy felelőséget vállaltunk magunkra ós majdnem lehetetlen dologra törekedtünk akkor, a mikor a császári rendszerrel szemben, az osztrák parlamenttel szemben, az egész hadsereg erejével szemben, sőt a magyar parlament többségével szemben is mi, ennek a,z ellenzéknek egy része a magunk jogai kivivására törekedtünk, azért lelkesedtünk és azért barczot kezdtünk. Tudom, hogy ha ez eddig lehetetlen volt, talán most az ellenzék egy részének még inkább lehetetlen lesz, a mire törekszünk, (Halljuk! Halljak! a szélsobaloldalon.) de bennem ól az a hit, hogy a magyar hadsereget, a magyar önállóságot közgazdasági téren is megteremteni nem a kisebbség ereje hivatott, ez nem a kisebbség kötelessége, hanem kötelessége volna az egész magyar parlamentnek és ha az egész parlament, ugy mint 1848 előtt is, a magyar jogokért küzdene, akkor is csak hosszú munka után volna lehetséges, hogy meggyőzzük a kormányköröket a mi álláspontunk igazságáról, a mi törekvésünk jogosultságáról és meggyőzzük a dinasztiát is, hogy a maga hatalmának megingott erejét csakis itt keresse és itt szilárditsa meg. De azt hiszem, habár lehetetlen munkát végeznénk is, habár siker nem is koronázná a mi törekvéseinket, nekünk mégis meg kell állanunk eszményeink mellett, nekünk küzdenünk 20