Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-300
150 3(JÜ. országos ülés 1903 Julius b-án, hétfőn. a t. miniszterelnök ur a közvéleményre hivatkozhatik akárhányszor, de a mostani választási rendszer keretében lehetetlenség a közvéleménynek megnyilatkozni, lehetetlenség., hogy az a közvélemény, a mely a magyar nemzeti államért küzd és azért lelkesedik, itten a parlamentben többséget tudjon teremteni. Lehetetlenség, hogy legyen a világon még egy olyan választói rendszer, a milyen nálunk van, hogy vannak választókerületek, a hol a választópolgároknak adómiuimuma 38 krajczár és vannak választókerületek, a hol 38 frt; a 38 krajczár a nemzetiségi vidékeken van, a 38 frt pedig a legtősgyökeresebb magyar vidéken, Csanád vármegyében, és egy és ugyanazon választókerületben lehetetlenség az, mint a magam kerületében is, hogy ott van magyarországi czenzus is, erdélyrészi czenzus is; az egyik község ben az adófizető már választó egy 1 korona y3 fillér, a másik községben csak 10 frt minimummal, és a két község egymás mellett fekszik. Ha azt akarjuk, hogy a magyar parlament kifejezó'je legyen a magyar nép akaratának és mivel kifejezó'je, érvényesítse is a nemzeti akaratot, akkor meg kell teremtenünk az előfeltételeket ahhoz, hogy a nemzeti akarat itt a parlamentben tisztán és kétségbevonhatatlanul megnyilatkozzék. Ha ugy lesz megteremtve ennek a parlamentnek alapja, akkor ebben a parlamentben sem a többségi makacsság, sem a kisebbségi makacsság nem fog többé előfordulni, sem önök, sem mi egymással szemben nem hivatkozhatunk sem a többségi akaratra, sem nemzeti akaratra, hanem igenis küzdenünk kell rendes fegyverekkel. De a mig rendkiviili eszközök utján a közvélemény megnyilatkozása el van nyomva, addig a parlamentben csak két eset van és két tábor áll egymással szemben: egyik, a mely gondolkozás nélkül minden kormányt támogat és minden javaslatot megszavaz és egy másik, a mely nem birván eredményeket elérni, többségre jutni, minden kormánynyal, minden javaslattal szemben a legélesebb oppozicziót fejti ki. Ha a t. miniszterelnök ur rendet akar csinálni az országban, itt kell kezdenie rendet csinálni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A másik, a mi hiányzott abban a programmban, a parczellázás kérdése. A ki tudja, hogy a magyar Alföldön és a Dunántúl milyen nagy a földéhség, hogy a magyar faj megerősödésének, milliókkal való megszaporodásának micsoda akadályát képezik azok a száz- és százezer holdra menő földbirtokok, hogy ennek folytán milyen óriási, nagymérvű szoczializmus terjedt el és az izgatóknak milyen tápot adunk: az tudja, hogy a parczellázás kérdése milyen nagyfontosságú kérdés. (Ugy van' a szélsőbaloldalon.) Ha az a nép azt látja, hogy a magyar államnak és a magyar parlamentnek csak arra van gondja, hogy katonának vigye el a munkáskezet, hogy fegyvert és ágyukat csináljon milliókért és milliókért olyan hadsereg részére, a mely sem testének, sem lelkének nem kell, arra pedig nincs gondja, hogy kenyeret és földet adjon a munkáskéznek, akkor elveszti a parlament és a törvényhozás iránti bizodalmat. A mikor azt tudom, hogy ha nekünk az osztrákokkal való közösség miatt iparunkat és kereskedelmünket megteremteni nem lehet, hogy az ország egyoldalú gazdasági alapra van helyezve, és mikor látom, hogy még ezt a gazdasági alapot sem igyekszünk kiterjeszteni, kiszélesíteni és a szaporodó embereknek kenyeret adni, ezen az utón a faj megerősödésének alapját megteremteni: akkor igazán sem a törvényhozói teendőknek, sem a magunk lelkiismeretének eleget nem teszünk. Nagyon kevés millióval meg lehetne venni és a kormánynak kezébe lehetne venni azokat az ingatlanokat, a melyek ma egy kézben lévén, útját állják a nép szaporodásának és a nép megélhetésének; ez által a magyarság megerősödésének és megelégedésének, a szoczializmustól való elállásának nagy orvosszerét lehetne teremteni. (Ugy van! Ugy van! a, szélsobaloldalon.) T. képviselőház! A harmadik nagyon fontos kérdés, a mit felvetettünk és erősen propagáltunk ezen az oldalon, a kisbirtok tehermentesítésének kérdése, Még az is, a kinek földje van, elzüllik az uzsora terhe alatt és elpusztul a magas kamatláb miatt. Pedig, t. képviselőház, nagyon kevéssel lehetne ezen segíteni; az egész Felvidék kénytelen kivándorolni. Tudok eseteket, a hol egypár ezer forintnyi fekvő vagyonnal bíró ember kénytelen kivándorolni 100 — 200 frt adósság miatt, mert nem bírja a kamatot megtéríteni és nincs annyija, a miből megéljen. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A negyedik kérdés az adóreform kérdése. Ez épen olyan tengeri kigyó, mint a katonai büntető törvénykönyv kérdése. Ezt is mindig Ígérgetik, de ebből sem lesz egyáltalában soha ssmmi. (Iga,?! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Azt az adóreformot értem, a mely az alsóbb néposztály terheinek egy részét leveszi annak vállairól, és igazságosan felosztva, azoknak a vállaira rakja át, a kik azt elbírják; csakhogy ilyen adóreformot hiába várunk, mert a szegény néposztálynak képviselete igen kicsiny ebben a házban, a gazdag néposztályoké pedig igen nagy. (Igaz! Ugy van! a szélsöhdoldalon.) Ott van, t. képviselőház, az ipar és kereskedelem kérdése, a melyért hozsannát zengedeztek az előbbi kormánynak; most jött egy uj kormány, a melynek erről egyetlenegy szava sincs. Ezt a két gyermeket áldozatként dobták oda, ugy látszik, hogy a harmadik, a mezőgazdaság, éhen ne haljon, de azért itten sincsen semmi haladás, nem látjuk azt sem, hogy legalább ez a harmadik felvirágzásnak indulna. Beszédemnek első részében azon intézményekre vonatkozólag fejeztem ki nézeteimet, a melyek az u. n. birodalmi kérdések körébe tartoznak, a hadsereg, a külügy, az udvartartás, a