Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.

Ülésnapok - 1901-300

144 3ü0. országos ülés 1903 Julius 6-án, hétfőn. akarja, miért nem teszi meg azt most is és miért akarja azt őszszel megtenni? Kubik Béla: Nem mondotta ő azt, hogy őszszel meg akarja tenni! Lengyel Zoltán: És ha nem akarja megtenni ez a kormány sem most, sem az őszszel sem. hát akkor miért hagyjuk abba az ellene való küzdelmet és miért hirdessük az országnak azt, hogy majd őszszel fogjuk kivívni, a mikor kétségtelen minden józanul gondolkozó ember előtt, hogy ezen dolgokat most megcsinálni inkább lehetséges, inkább lehetséges ma, midőn a t. kormányt támogató többségben nincsenek olyan férfiak, a kik, — mint annak idején Széll Kálmán miniszterelnök iránt, — a kormányelnök iránt oly hűséggel viseltetnének, hogy vérüket és életüket áldozni hajlandók volnának ; mikor a t. miniszterelnök urnak nincsenek főispánjai az országban, mert a meglevők még mind az előző kormányéi; mikor az egész közvélemény még ma a nemzeti követelések mellett áll és nem csalódott egy pillanatra sem; mikor a kormánynak sem indemnitása, sem rendes ujonczlétszáma nincsen; midőn annyira előrehaladott az idő, hogy még ujonczozást sem tarthat; mikor a közgazdasági kérdésekben anynyira meg van szorulva, hogy nem tudja, mit csináljon, hogy közös vámtarifával, magyar vámtarifával, az 1899: XXX. t.-czikk megke rülésével meneküljön ki abból a zsákutczából, a melybe beleszorítottuk. És ha a t. miniszterelnök ur nem tudta a dolgok ilyen helyzetében most lehozni Bécsből azt a vajaskenyeret: bizonyosak vagyunk benne, hogy nem tudja azt lehozni őszszel sem; ha pedig odaát az osztrák látja, hogy itt az ellenzék a miniszterelnök ur kedvéért lerakja a fegyvert, akkor az őszszel sem fog az osztrák szóba állani velünk, mert tudja, hogy oly ellenzékkel áll szemben, a mely hamarébb lerakja a fegyvert, mintsem hogy megverték volna, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azt tartom., t. ház, hogy mi akkor, midőn a magyar álláspont alapján, nem a mi elveink alapján, hanem akár a 67-es törvény alapján, akár a mi becsületes magyar lelkünk érzése alapján magyarabbá akarjuk tenni ez országot, mint a mostani, akkor mi egyáltalában nem lépünk a 67-es alapra, éjjugy, mint nem fognak lépni a t. túloldalon ülő képviselő urak sem a 48-as alapra, midőn a magyar nyelv és magyar zászló kérdését sürgetik. Mert a magyar nyelv és magyar zászló kérdése nem 48-as és nem 67-es kérdés, mert ha a 67-iki törvényben az volna, hogy ne a magyar nyelv legyen, hanem a német, hát akkor én kitépném a törvénykönyvből azokat a lapokat magam is és szétszórnám a világba, hogy ne tudja meg Magyarországról azt valaha a világ, hogy akadtak itt törvényhozók, akik a maguk nyelvét, a magyar zászlót és czimert, a magyar államiságot elárulták és idegen állam jelvényeit iktatták a törvénybe. (Helyeslés. Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És épugy nem a 48-as alapnak a dolga a magyar nyelv és jelvények és magyar államiságnak a dolga. És állhat a t. miniszterelnök ur akármilyen alapon, azért sohasem lehet az, hogy Magyarországon a magyar kormány, a magyar törvényhozás, a magyar nyelvet cserben hagyja; mert ekkor a magyar kormány és magyar törvényhozás nem állana magyar alapon, hanem egyedül osztrák érdekeket szolgál, akkor a t. kormánypárt nem magyar párt, hanem osztrák párt, nem 67-es alapon álló párt, hanem közös birodalmi párt, mint a mely párt, csakhogy a hatalmon maradjon, inkább képes megtagadni a magyar érdekeket, mintsem hogy azoknak megvalósítására törekedjék. (Ugy van! Ugy van! a szélsobahläalon.) Azt látom, hogy mi küzdelmünknek első czélját elértük, az ellenfelet meghátrálásra kényszeritettük, nem engedtük meg azt, hogy ez évben 21.000 ujonczczal többet sorozzanak be, ez tehát pártunknak feltétlen sikere és ezt a vívmányt nem lehet azoknak a kényére bizni, a kik nyolcz hónapon keresztül a mellett kardoskodtak, hogy a monarchia összedűl, ha az ujonczlétszámot nem emeljük. De, t. képviselőház, ha ez a retirálás csak arra való, hogy a nemzeti követelésektől örök időkre elessünk, hogy önöket és a katonai kormányt felkészülni engedjük arra, hogy őszszel majd nyakunkba csapjanak és keresztülvigyék a létszámemelést a mi követeléseink teljesítése nélkül, akkor ez nem győzelem, akkor ez csúfosabb kudarcz minden bukásnái, mert, ha levertek volna önök bennünket most, akkor azt mondom, helyesen cselekedtek, de nem vertek le, hanem beadták derekukat, és ha most garancziákat nem követelünk arra nézve, hogy az őszszel igenis a mi álláspontunk fog győzni, akkor rosszabb dolgot cselekednénk, mintha egyáltalán harczot nem indítottunk volna. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: Téli szállásra mennek hadjárat közben, de fürdőszezonra nem! Boncza Miklós; Szavazzuk meg az indemnitást. Lengyel Zoltán: Nézetemben nem befolyásol kerületem hangulata, a melyről tudomást sem nyertem, de a melyről tudom, hogy más állásponton nem lehet, mint én. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Oly történelmi múltja van ott a magyarságnak, hogy bizonyos vagyok benne, hogy ugyanolyan lélekkel érez, mint én. De ha ugy lenne, hogy befolyásolni akart volna, és nem értenék vele egyet, igenis, akkor is a magam utján haladnék. Egyet vállaltam magamra, és ez az, hogy a programmot megvalósítani igyekezzem, egész erőmmel és lelkiismeretem szerint ugy dolgozzam Jzon, a hogy tudok. Ebbe senkinek beleszólása nincs. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha arról lenne szó,, hogy ebben a tekintetben ellentétbe jutottam bárkivel, vagy a programmal, a melylyel meg-