Képviselőházi napló, 1901. XVII. kötet • 1903. junius 25–julius 22.
Ülésnapok - 1901-298
298. országos ülés 1903 Julius 3-án, pénteken. 103 ugy esetlegesen, más tárgynak a tárgyalása közben indítványokat beadni nem lehet. Hogyha a t. képviselő urak valamit indítványozni akarnak, akkor méltóztassanak azt írásban beadni. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol? Mikor? A házszabályok helyes alkalmazása dolgában?) Polczner Jenő: Az elnöknek kötelessége a házszabályok helyes alkalmazása. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Zaj.) Rakovszky István: T. képviselőház! A házszabályokhoz kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) A t. elnök urnak nem méltóztatott határozatot enuncziálni az én indítványomra vonatkozólag, a mely a házszabályokra és egy hézagosan előterjesztett indítványra vonatkozott. Ez az indítvány a mai ülésben terjesztetett elő, s a hézag kiegészítéséhez a t. miniszterelnök ur is hozzájárult. Erre vonatkozólag mondom, az elnök ur nem méltóztatott enuncziálni határozatot, hogy ezen hézag pótoltatni fog. Einök : Kérem, határozatot nem lehet hozni! A t. képviselő ur azt a kívánságát fejezte ki, hogy az iratok csatoltassanak a quóta-javaslathoz. A miniszterelnök ur megígérte, hogy azok csatoltatni fognak és az elnökséghez küldetnek meg, én pedig megígértem, hogy mihelyt megkapom, ki fogom nyomatni és szét fogom osztatni azokat. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Érről is lehet határozni! Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl.) Most pedig áttérünk a napirendre. Hertelendy László jegyző: Hieronymi Károly ! Hieronymi Károly: T. képviselőház! Abban a vitában, a mely a miniszterelnök ur múltkor elmondott beszéde felett megindult, az én felfogásom szerint a legfontosabb kérdés az, vájjon hozzájárul-e a ház a miniszterelnök urnak a ház legközelebbi teendőire vonatkozó javaslatához és ezáltal lehetővé tétetik-e az, hogy azok a törvényjavaslatok, a melyeket ő a legközelebbi teendők közé sorolt, nevezetesen a felhatalmazási törvényjavaslat, az ujonczjutalék és az 1903-ik évi költségvetés megszavaztassák. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Nagyon helyes!) Lengyel Zoltán: Mint a czukor, olyan édes! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Hieronymi Károly: Én, t. képviselőház, azért tartom ezt a legfontosabb kérdésnek, mert, ha a t. ház lehetővé teszi ezeknek a törvényjavaslatoknak az elfogadását, akkor kijutunk abból az áldatlan állapotból, a melyben már hat hónapja benne vagyunk, és a melynek eredménye a képviselőház munkaerejének tökéletes megbénítása. (Zaj a ^szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Önök segítették bele!) Gabányi Miklós: Ezelőtt hat hónappal áldott állapot volt! Elnök (csenget): Gabányi képviselő ur, csendet kérek! Hieronymi Károly: De nemcsak ezért tartom ezt a legfontosabb kérdésnek, hanem azért is, mert a miniszterelnök ur programmbeszédében elmondott többi kérdésekben vita alig volt, kivéve azon felhatalmazási törvényt, a melyet a miniszterelnök ur kilátásba helyezett a kereskedelmi szerződések tárgyalásának megindítására nézve. A többi törvényjavaslatokat, a melyeket a miniszterelnök ur programmbeszédóben megemlített, mint a tisztviselők fizetésének rendezését, kapcsolatosan a megyei tisztviselők fizetésének rendezésével, a beruházási törvényjavaslatot, a valutaszabályozás végleges befejezését, azt hiszem, a háznak egyik oldala sem ellenzi, legalább elvileg nem, — mert hiszen most nem tárgyaljuk ezeket a javaslatokat — és hajlandó a ház minden pártja és tagja elfogadni. Tehát, a mint mondottam, csak az esetleges felhatalmazási törvény képezte kontroverzia tárgyát. Én azt, hogy bizonyos esetben a t. miniszterelnök ur a képviselőháztól ilyen felhatalmazást kérjen, helyeslem, de arról részletesen szólani akkor, mikor a t. miniszterelnök ur egész világosan kifejezte, hogy ő ennek a meghatalmazásnak sem tartalmát, sem mérvét, sem az arra vonatkozó javaslat benyújtási idejét nem tudja, most egészen időnkivülinek tartanám, ha előttem szóló t. Babó Mihály képviselő ur beszédének egy részében erre egész részletesen ki nem terjeszkedett volna. Méltóztassék megengedni, hogy, már a parlamenti szokás szerint is — hogy, t. i. az előző szónok beszédére reflektáljak — elmondjam erre nézve véleményemet. (Halljuk! Halljuk!) Éa azért tartom helyesnek, hogy a miniszterelnök ur esetleg egy ilyen felhatalmazást kérjen, mert nem látom kizártnak azt, hogy nálunk vagy Ausztriában olyan későn fog megszavaztatni a közös vámterület autonóm vámtarifája . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Soha!) Majd rátérek arra is, méltóztassék egy kis türelemmel lenni, rá akarok térni Babó Mihály képviselő ur álláspontjára egészen, mert hiszen neki akarok felelni. . . . Lehet, hogy oly későn fog létrejönni, hogy azután fizikai idő nem lesz e vámszerződések letárgyalására. Mert méltóztassék azt tekintetbe venni, hogy ezen szerződési tárgyalások rendesen hosszú időt vesznek igénybe, a két szerződő fél álláspontjának megismerése és tisztázása rendszerint nem megy gyorsan, hanem hónapokig tart. Én ugy látom, hogy a t. előttem szóló leginkább azért ellenzi ezt az esetleges felhatalmazást már elvileg is, mert azt hiszi, hogy ez a törvényjavaslat akadálya lehetne annak, hogy ne csak ugy, mint az 1899: XXX. t.-cz.-ben ki van fejezve, az önálló vámterületnek jogi állapotában legyünk, hanem hogy az önálló vámterület esetleg tényleg életbe is léptettessék. Az én nézetem szerint a t. képviselő ur erre a konklúzióra csak akkor juthat, ha egy bizonyos feltevésből indul ki, a melyre azonban sem a t. miniszterelnök ur, sem senki más alapot
