Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-286

310 286. országos ülés 1903 június 6-án, szombaton. Elnök: A szavazatok össze fognak számíttatni, azután az eredmény ki fog hirdettetni. Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Jelentem a t. háznak, hogy 449 igazolt képviselő közül a jegyzői állásra beadatott összesen 118 szavazat, elnök nem szavazott, távol volt 330. Ebből a beadott 118 szavazatból kapott Hertelendy László 114-et, a többi szavazat pedig egyes képviselők között oszlott meg. Polónyi Géza: Éljen Hertelendy! (Éljenzés a jobboldalon.) Elnök: E szerint tehát a ház jegyzőjévé Hertelendy László képviselő ur választatott meg, a mi a házszabályok 22. §-a értelmében ő Felségének be fog jelentetni. A bizottsági választásokat illetőleg: 449 igazolt képviselő közül beadatott összesen 129 szavazat, elnök nem szavazott, távol volt 319. E szavazatok a következőleg oszlottak meg: A Vl-ik biráló-bizottságba: Okolicsányi László 129 szavazatot kapott; a VlII-ik biráló-bizottsáqba: Jovanovits István 129, a IX-ik biráló-bizottsáqba: Hentaller Lajos 129, a gazdasági bizottságba: Nyegre László 129. az igazságügyi bizottságba: Nagy Ferencz 128, a kérvényt bizottságba,: Révai Mór 129, a közgazdasági bizottságba: Mezőssy Béla 129, gr. Thorotzkai Miklós 128, a közigazgatási bizottságba •' b. Bánhidy Antal 129, a közoktatásügyi bizottságba: Okolicsányi László 124, Pékár' Gyula 124, a naplóbiráló-biz.: Sturman György 129, a munkásügyi bizottságba: Bauer Mihály 129, a pénzügyi biz.: gr. Serényi Béla 128, a számvizsgáló-bizottságba: Sipeky Sándor 129, a véderö-bizottságba: gr. Sztáray Sándor 128, a zárszámadásvizsgáló-bizottságba: Sziklay Ede 128 szavazatot kapott. k. házszabályok 36. §-a értelmében, mivel Jovanovics István, Hentaller Lajos és Okolicsányi László képviselő urak bírálóbizottsági tagokká választattak, felhívom őket, hogy a menynyiben jelen vannak, az eskü letételére jelentkezni szíveskedjenek. Mivel ugy látom, hogy a nevezett képviselő urak közül egyik sincs jelen, felhívom őket, hogy az elnökségnél a legközelebbi időben az eskü letétele végett jelentkezzenek. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, javaslom a t. háznak, hogy a hétfőn délelőtt 10 órakor kezdődő ülés napirendjén legyen: intézkedés a miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában; továbbá az 1903. év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1902. évi XXIV. íörvónyezikk hatályának az 1903. évi augusztus hó végéig való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. (Altalános helyeslés.) Elfogadja a t. ház javaslatomat? (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Igen!) Ha el méltóztatnak fogadni, akkor ezt határozatilag kimondom. T. ház! Minthogy az ülés elején ugy méltóztattak határozni, hogy a mennyiben 12 óra után végződik a szavazás, mindjárt az interpellácziókra térünk át, tehát most következik Nősz Gyula képviselő urnak interpellácziója a Szepesség hanyatlása tárgyában a belügyminiszterhez. (Halljuk ! Halljuk! balról.) Nősz Gyula: Igen t. ház! (Halljuk! Halljuk !) Némileg nehéz és kényes feladat előtt állok, midőn interpellácziómnak kellő megérthetese okából bizonyos előzményeket kell előzetesen előadnom, mert egyrészről a tisztelt ház iránti tisztelet is azt követeli, hogy felszólalásom hosszú ne legyen, másrészről pedig figyelnem kell arra, hogy valamely fontosabb körülményt el ne hagyjak. Ez okból, t. ház, csak azt fogom előadni, a mi magára a dologra tartozik és mellőzni fogom mindazt, a minek előadása csak akkor bírhatna fontossággal, hogy ha interpeliáczióm czélja nem volna objektív, ha nem maga az ügy lényege volna az, a mely engem felszólalásra ösztönöz. (Halljuk! Halljuk !) T. ház! Két-három hónappal ezelőtt történt, hogy az igen t. miniszterelnök urnak egy egészen rövid meIvorandumot adtam át, a melyben rámutattam a Szepesség hanyatlására és jelezni igyekeztem e hanyatlás okait, és orvoslási módjait. Kettős czélt véltem ez által elérni: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) egyrészt ugyanis hittem, hogy ezen fellépésem következménye az lesz, hogy a tényleges hibák meg fognak szűnni, másrészt pedig reménylettem, hogy e közben alkalmam lesz közigazgatásunk gyengeségének némely általános és mélyebben fekvő okára is felhívni az igen t. miniszterelnök ur figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Ezen meIvorandum, t. ház, természetes rendeltetése ellenére, az én tudtomon és beleegyezésemen kivül, és még mielőtt a t. miniszterelnök ur a dologról meggyőződést szerezhetett volna s nekem bármiféle választ adhatott volna, a megyei közgyűlés napirendjére került. Mikor ezt a t. miniszterelnök ur megtudta, elrendelte ugyan e tárgynak a napirendről való levételét, ezen rendelet azonban akkép lett foganatosítva, hogy azért mégis tárgyalta a közgyűlés ezt a meIvorandumot részben, a mennyiben az állítólag megvádolt alispán indítványára kiküldött bizottság elé utasította azt, a mi — nézetem szerint — magában véve is jellemző dolog. De még jel-