Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-274

60 274. országos ülés 1903 május 19-én, kedden. és szuppoziczión nyugszik; teljesen hibás a miniszterelnök ur feltevése, mert e javaslatból sohasem lesz törvény. De én azt hiszem, hogy a miniszterelnök ur talán nem is dolgozik azon, hogy abból törvény legyen. Ha mégis dolgoznék rajta, akkor egy mese jut eszembe, a mely erre a mostani helyzetre teljesen ráillik. A mikor t. i. megbíztak egy francziát, egy angolt és egy németet vagy osztrákot azzal, hogy irják le a tevét: a franezia kiment az állatkertbe, egy órahosszat szemlélte az állatot, és kifogástalan stílusban megírta a teve mMoltát; az angol bepakkolta a maga teafőzőjét, és minden kényelmi szereit; több esztendőn át tanulmányozta a tevekérdést, és azután a reális tényeket egymás mellé hordva adta a teve leírását. A német, vagy mondjuk, az osztrák bezárkózott a szobájába, és a maga erkölcsi és tudományos theoriái alapján akarta leírni a tevét, de azt mondják, hogy még most is dolgozik rajta. TJgy látszik, hogy a miniszterelnök ur épen igy van ezzel a javaslattal, örökkön-örökké dolgozhatik rajta, de sohasem lesz belőle javaslat; talán még teve sem lesz belőle. (TJgy van! a széísöbálóldalon.) A negyedik megjegyzésem, a melyet erre a beszédre teszek, hogy azután áttérjek tulajdonképeni tárgyamra, az, hogy a t. miniszterelnök ur azt mondotta ennek a hMatalnoki deputácziónak: ezt a halasztást ne nekem, hanem az ellenzék állásfoglalásának tulajdonítsák. Én tiltakozom az ellen, hogy bárki, bármilyen javaslatnak, — kMéve a katonai javaslatnak — a tárgyalásról való lemaradását az ellenzéknek tulajdonítsa. Mert hiszen csak a múlt szombaton is itt volt az indítvány ennek a hMatalnoki fizet ésrendezésnek tárgyalására és talán egyetlenegy nap sem volt, hogy az ellenzék fel ne ajánlotta volna, hogy minden olyan javaslatot, melyből Magyarországnak üdve, haszna származik, kész és hajlandó tárgyalni. (Igaz! TJgy van! a széísöbálóldalon.) Ezt csakugyan nem lehet mondani, és én itt tiltakozom azon állítás ellen, hogy a hMatalnoki fizetésrendezési javaslat letárgyalásának az ellenzék lenne a legcsekélyebb mértékben is az oka, (Helyeslés a széísöbálóldalon.) Az oka egyedül a kormány, mely egy oly javaslatot terjeszt elénk, a melyből senkinek haszna nincs, hanem csak kára van a nemzetnek, azt erőszakolja és nem irtózik még attól sem, hogy az alkotmányt, a törvényeket lábbal tapodva, felhatalmazás nélkül tovább vezesse az ügyeket. (Zaj a széísöbálóldalon.) Már most áttérek a miniszterelnök ur határozati javaslatára. Még csak épen az hibázott, hogy ez a javaslat itt legyen, hogy az ellenzék bebizonyíthassa, hogy a szabadelvű párt a 67-es bibliából épen semmit sem hajt végre. A többi kérdés már itt fekszik, még csak a quótajavaslat hibázott, hogy ezt be lehessen bizonyítani. Hiszen világos a törvény mindenki előtt; az 1867 : XII. törvényczikk 18. és következő §-ai szabályozzák, hogy a quóta miként állapíttassák meg és itt a törvény három alternatívát ir elő, azonban ez a negyedik, a melyet a miniszterelnök ur javasol, illetőleg, a melyre az vezetni fog, egyáltalában nem tartozik a törvényre. A törvénynek első alternatívája az, hogy deputáczió küldendő ki, a mely javaslatot szerkeszt és az az országgyűlésen tárgyalandó. Ha a két országgyűlés elfogadja, akkor az érvényessé lesz. Ez az egyik alternatíva. A másik pedig az, hogy ha a kiküldött bizottságnak a javaslata nem fogadtatik el, a két országgyűlés tárgyal egymással, és igy egyezik meg. A harmadik pedig az, hogy ha a két országgyűlés szokásos tárgyalásai után sem tudna megegyezni, akkor következik be a királyi döntés. Már most előttem sokan kifejtették, hogy évek hosszú sora óta az az állapot áll fenn, hogy az osztrák Reichsrath egyáltalában nem tárgyalja a quótakérdést. Most is kiküldte ugyan a deputácziót, de ugyanazokat a tagokat küldte ki, a kik már megelőzőleg is kimondták, hogy ők nem fogják a quótakérdést ugy tárgyalni, hogy el lehessen fogadni, mert nincs kilátás arra, hogy ezt a magyar parlamentben is tárgyalni lehetne, hogy igy a törvénynek elégtétessék. Már pedig, t. ház, bárki bármiképen gondolkodjék is, az teljesen törvénytelen, hogy a mikor az országgyűlések egyáltalában nem tárgyalnak, akkor királyi döntés történjék. Mert hiszen a törvény egészen ellenkezőképen határozza meg az eljárást. Hiába magyarázza a miniszterelnök ur, a mint ezt sokszor tette, a kérdésnek másik oldalát is, sohasem fogja tudni igazolni a világos törvénynyel szemben azt, hogy az az eljárás, a melyet már több év óta követtek, a törvénynek megfelelne. Igy tehát már az első kérdésnél sincs a 67-iki törvény végrehajtva. De minden lényeges részében is ugy áll a dolog, hogy azt nem hajtották végre. Itt van a hadügyi kérdés. Hónapok óta mutatjuk ki, hogy a hadügyi kérdésekben sem tartották meg a 67-iki törvényt; mert mint mindnyájan tudjuk, abban világosan benne van »a magyar hadsereg, mint az egész haderőnek kiegészítő része.« Ezt már hónapok óta részletesen és megczáfolhatatlanul fejtettük ki és hiába tartott a miniszterelnök ur nekünk négyórás beszédeket, még csak megértetni sem tudta velünk az ily beszédekkel azt a tényt, hogy a magyar hadsereg osztrák, illetőleg német kommandóval, német szolgálati nyelvvel, nem magyar lobogóval és nem magyar czimerrel megfelel a törvény rendelkezésének és hogy e tekintetben a 67-iki törvény végre volna hajtva. Igen sokan elmondottuk egészen világosan és el fogjuk mondani mindig, mig szükséges, hogy nincs a királynak felségjoga a nyelv kérdésében dönteni; mert hiszen Szent Istvántól kezdve máig egyetlen törvény sem ruházta át a királyra a nyelvkérdést, mint felségjogot. A mMel pedig a t. miniszterelnök ur minduntalan dobá-