Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-273

52 273. országos ülés 1903 május 18-án, hétfőn. hangjegyeket, az összes magyar dalokat az összes ezredektől elkonfiskálták és most nem szabad magyarnótákat játszaniuk? Azt mondta Münnich Aurél t. képviselőtársam a múltkor, hogy igenis, huízäk a városligetben; én is hallottam; de kotta nélkül húzzák! (Általános, élénk derült­ség. Egy hang jobb felől: A Eákóciy-indulót is húzzák!) Igen, a Rákóczy-indulót is fújják, de azt is tudják kívülről, és ilyen szent nótákat, igen, de kotta nélkül. Odaállottam a háta mögé és néztem. Akkor nem nézett a kottába, hanem a német kotta volt előtte. Kérdeztem, hogy hát miből játszik? Azt mondja, hogy magyar kotta nincs. Hát hova, lett? És a vendéglőkben sem szabad a jó magyar nótákat játszani. Eötvös Károly t. képviselőtársamnak egy bankettet rendeztek volna; Vampetics sem adta oda a helyiségeit. Miért? Azért, hogy ott ma­gyar darabokat kellett volna a zenének játszania. Gambrinusz detto azt mondotta, hogy nem ad­hatja oda a helyiséget, mert nem kap azután katonai zenekart. Pedig legalább a quóta arányá­ban kellene, hogy magyar darabokat játszszék (Elénk derültség.) Rosenberg Gyula: Ez Sipulusz találmánya! Gabányi Miklós: Ha magyar ember vagyok, ha a. katonát fizetem, hát ne húzza nekem min­dig a deutschot. Most is kezdünk már majdnem kijönni sodrunkból a Gotterhalte miatt és a német tisztek miatt. De ha ez igy eltart 1—2 évig, ugy Isten tudja, mi jön ki ebből, mert le­hetetlen ezt tovább tűrni. Akárhol, bármily ünnepség van, azt a Gotterhalteval tökéletesen tönkreteszik, mint pl. most a Duna-ünnepélyt. A mélyen tisztelt elnök ur, mint a volt nemzeti párt vezére, meIvorandumot terjesztett be és az ő követeléseit is — pedig ugyancsak nem sokat követel — visszautasították, azt sem akarják elfogadni. Hát micsoda emberek önök, micsoda szellem van önökben ? Hiszen akkor önök osztrákok a miniszterelnöktől kezdve az utolsóig. Ausztriá­ban bizonyára nem kultMálják a magyar nyelvet és bizonyára nem követelik, hogy az osztrák katona magyarul beszéljen; mi kell, hogy kö­veteljük ezt. Önök pedig magyar képviselő lé­tükre követelik, hogy nálunk is a kommandó német legyen. Sőt gr. Andrássy Gyula, a nagy Andrássy Gyulának utóda, azt mondotta, hogy babiloni toronyépítés az, hogy a magyar nyelven execzirozzák a magyar katonát. Tessék ezt a követválasztáskor a programmbeszédben elmon­dani vagy a beszámoló alkalmával. Követelje akkor a német kommandót és a fekete-sárga zászlót, meg a Gotterhaltét, majd kMerik onnét. Különben nem tudom, hogy most is milyen szí­vesen fogadják önöket. Nem is igen mennek kerületeikbe, mert nem mernek. Jó is, ha nem mennek, a míg a katonai javaslatokat le nem veszik a napirendről. A túlsó oldalról több kép­viselőtársam, a mikor a küldöttségek nagy szám­mal jöttek fel Pestre, mint például a fóthi kocsikkal és lovasbandériumokkal, azt mondotta, hogy nem érti, honnan győzzük ezt a sok népet. Azt gondolták, hogy mi fizetjük azoknak a fuvarját. Nohát majd megmagyarázom. A kis­dabasi kerületben Pest-Ocsán népgyűlést tartot­tak, a melyre képviselőt kértek és a független­ségi párt engem küldött le. A népgyűlés után kérvényt akartak benyújtani a házhoz. Én azt mondottam, hogy ne fáradjanak fel, majd be­nyújtom én a kérvényt. Erre ők azt mondották, hogy legalább százan okvetlenül elmennek. És hányan jöttek, mikor vártam őket a nyugoti pályaudvarnál? 1040-en. Én, a mikor bejelen­tették őket, azt kérdem a vezetőjüktől: » Miért nem sürgönyöztél tegnap, hogy valami olcsó ebédről gondoskodhattam volna ?« — mert a »Gambrinus«-ban 60 krajczáért kaphattak volna ebébet, — (Derültség.) azt felelte: » Nincsen itt, ezek között ötvennek sem annyi pénze, hogy ebédelhessen ; az is legfeljebb, ha gulyást ehetik; a többinek egy kis szalonna és kenyér van a zsebében, de ha éhen kellene is hazamennie, mégis feljött volna.« Hiába mondják önök, hogy mi hozzuk fel őket ide; jönnek azok r maguktolj; mert érzik, hogy nagy baj van. Érzik, hogy van valami veszedelem, bár nem tudják, hogy mi, csak azt látják, hogy borzasztó nagy a szegénység; látják, hogy a föld évről-évre rosszabb lesz, kevesebbet terem, és ennek da­czára a költségek, az adók folytonosan szapo­rodnak. Mindennek tetejébe most még több katonát is akarnak besorozni, a mi rengeteg teherrel fogja őket ismét sújtani. Ezért jönnek föl seregesen, mert azt hiszik, hogy igy több nyomatéka lesz a tiltakozásuknak, és azért kül­dik azt a rengeteg nyilatkozatot, mert azt hi­szik, hogy ezen az utón majd elérhetik azt, hogy a javaslatot leveszik a napirendről, és az ország majd megszabadul ettől a nagy tehertől. Persze a kormánypárti képviselők az efféle bi­zalmi nyilatkozatokat csak pénzért szoktak csi­náltatni és azért nem akarják elhinni, hogy az a szegény nép önként jön fel ide, és hogy inkább éhezik, koplal, elveszteget itt két napot is, de felrándul Budapestre. Megmondhatná a t. miniszterelnök ur ő Felségének, a ki most itt van köztünk séjouron az igazat; megmond­hatná, hogy Magyarország milyen helyzetben van, és ha most azzal takaródzik a t, miniszter­elnök ur, hogy a korona akarja: bizonyos do­log, hogyha felvilágosítaná ő Felségét az ország szegénységéről, s arról, hogy milyen rengeteg sokan vádorolnak ki; hogy túl van terhelve az ország és hogy a termés évről-évre rosszabb: akkor bizonyosan azt mondaná ő Felsége, hogy ugy sincsen szükség arra a rengeteg katonára, vegyék le a javaslatot a napirendről. Ez a hiba, hogy sem a t. miniszterelnök ur, sem a többiek nem merik megmondani az igazat, mert görcsösen ragaszkodnak a miniszteri székhez, és azt gondolják, hogy ha igazmondók lesznek, akkor ő Felsége elejti és mással helyettesíti őket. Pedig ő Felsége kegyes, jólelkű, jószívű

Next

/
Oldalképek
Tartalom