Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-293

432 293. országos ülés 1903 június 16-án, kedden. romba dőlni. (Helyeslés a néppárton.) Romba kellett dőlnie most, abban a pillanatban, a midőn a legfontosabb közgazdasági kérdések várnak megoldásra, (Elénk helyeslés a jobboldalon és a néppárton.) oly közgazdasági kérdések, a melyek a nemzet egész anyagi életét érdeklik és a melyeknek megoldására a kormányelnök bazafiságában garancziát találtunk volna. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a néppárton.) T. képviselőház! Ugy reméljük azonban, hogy ezen romokból uj élet fog fakadni, a menynyiben meglesznek az előfeltételek esetleges uj pártalakulásokra, uj élet annyiban, amennyiben ezen parlamentnek életképessége helyreáll, uj élet annyiban, a mennyiben a nemzet életerejének egyensúlya ismét rendbe jön. Egyet azonban méltóztassanak megengedni, hogy egészen határozottan kinyilatkoztassak pártom nevében és megbízásából (Halljuk! Halljak !) és ez az, hogy, ha a kormány lemondása ez alkalommal a régi rendszer újjászületését jelentené, akkor vegye tudomásul a nemzet azt, hogy ezen rendszerrel szemben bennünket a legerősebb fegyverekkel küzdők legelső soraiban fog találni. (Hosszas, élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben elfogadom a t. miniszterelnök ur indítványát. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szederkényi Nándor: T. képviselőház! A mily száraz, kevés szavakkal jelentette be a miniszterelnök ur, hogy eddigi módszere az alkotmányos tényezők mindegyikénél helyeslésre nem találván, beadta lemondását, époly kevés és száraz szavakba foglalt nyilatkozatra szorítkozom. Sajnálattal láttuk mi is a t. miniszterelnök urnak módszerét, a mely egy tetszetős parlamenti elmélethez oly következtetéseket fűzött, a melyeket a parlamenti élet lényege, a parlamenti életnek szelleme nem tűr meg, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) mert a parlamenti élet szelleme nem a numerikus, különféle házszabályokban körülirt, efemer többségi uralmat jelenti, (Felkiáltások jobbfelöl: Köszönjük a bókot!) hanem jelenti a nemzet közvéleményének szabad megnyilatkozását a parlamentben, a szabad megnyilatkozásban a kimerítő megvitatást, az érvek döntését és nem a numerikus leszavaztatás módszerét. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbalóldalon.) A t. miniszterelnök urnak ezen módszere tehát, a mint minálunk nem talált helyeslésre, az alkotmányos tényezők egyikénél szintén nem talált helyeslésre, és a miniszterelnök ur beadta lemondását. Hogy ki fog most következni utána, azon feltevésben vagyok, hogy Magyarország földjén nem született és ez idő szerint parlamenti működést folytató oly egyén, a ki az uralkodót a törvényenkivüli állapot folytatására, vagy inaugurálására akarná bírni, nem létezik; (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) vagy ha léteznék, a ki törvényenkivüli állapottal akarná ez ország dolgát tovább intézni, a mint az előttem szólók reámutattak, a melyben ma is vagyunk, és ezt folytatólag választással, vagy ujonezozással akarná tetézni, akkor nemcsak az ország közvéleményénél, de főleg itt minálunk ezen a helyen oly ellenállásit fog találni, a mely ellenállásra bennünket nemcsak a törvény jogosít, hanem a melyet hazánk iránt érzett meleg szeretetünk, rokonszenvünk és a közjó érdeke egyenesen kötelességünkké tesz, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) Ennyit akartam elmondani, tudomásul vévén a t. miniszterelnök ur bejelentését. Csak egyre kérem a ház t. elnökét: minthogy ugyanis a t. miniszterelnök ur nem mondott határozott időt arra nézve, hogy meddigre napoltassék el a ház . . . Széll Kálmán miniszterelnök: A míg nem lesz uj kormány! Szederkényi Nándor : Kérem, ebbe a bizonytalanságba nem nyugodhatunk bele. (Derültség a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsöbalóldalon: Igaza van!) Széll Kálmán miniszterelnök: Ezzel már nem tudok szolgálni! Ugron Gábor: Gronosz emberekkel van dolgunk ! A ház utóbb elnapolhatja magát újra! Szederkényi Nándor: Arra kérem a t. elnök urat . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Szederkényi Nándor: . . . Arra kérem a t. elnök urat, hogy mivel sem az ország, sem a képviselőház, egyáltalán a törvényhozás érdeke nem tűri azt, hogy a képviselőház bizonytalan ideig elnapolva legyen bármi okból, legyen gondja a t. elnökségnek arra, hogy ha az elnapolás, illetve a kormányválság hosszabb ideig tartana, a képviselőházat hívja össze; akkor módjában lesz a t. kormánynak újra jelentést tennie és esetleg ujabb elnapolást proponálnia. Az akkori körülményekhez képest fogunk intézkedni a tennivalókra nézve. (Helyeslés a baloldalon. Felkiáltások: Szombaton !) Ezeket kívántam a t. ház tudomására hozni. (Helyeslés a baloldalon.) Ivánka Oszkár: T. ház! (Zaj a bal- és a szélsöbalóldalon. Felkiáltások: Melyik párt nevében beSzéll? Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Ivánka Oszkár képviselő uré a szó. Ivánka Oszkár: Szükségét érzem annak, hogy felszólaljak. Én a mai napot Magyarországra nézve szoIvorú napnak tekintem. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon és a középen. Mozgás a szélsöbalóldalon.) Polczner Jenő: Ugyan miért? Ivánka Oszkár: Mert minden igaz hazafinak és minden tisztességes politikusnak szivét megdöbbenéssel tölti el, mikor azt látjuk, hogy az a kormány, mely évtizedek óta az egyedüli, a mely nemcsak a törvény betűjéhez, de az alkotmány valódi szelleméhez hiven igyekezett az or-