Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-291

398 291. országos ülés 1903 június 13-án, szombaton. nak ellenmondó birói ítéletek, egymásnak ellenmondó intézkedések, melyek a jogbiztonságot és a törvények tiszteletét e földön meg nem erősítették. Történtek olyan arányitások, hol helyesen csak a belsőséget és a használatnak jogosultságát vették arányositási alapul, azonban igen sok helyen történt olyan bűnös és könynyelmü intézkedés, hogy nemcsak a belsőség és az ehhez tartozó szántóföldek vétettek mint antiqua szesszió az arányjogosultság alapjául, hanem nagykiterjedésű havasok is, a melyeket olyan nagybirtokosok, vagy olyan idegenek vásároltak, a kik nem is voltak székelyek és a kik nem is tartózkodtak e földön, nem is használták soha e közhelyeket, nem is tudtak róla, hogy valaha ilyen közhelyeket kaphatnak. Megtörténtek azok az abszurditások és érthetetlen dolgok, hogy pl. egy nagybirtokos a négy vagy ötezer holdat kitevő közhelyből azért, mert kétezer hold havasa volt neki, elvett külön a községtől kétezer holdat, ugy, hogy a községnek magának csak két vagy egyezer holdja maradt, Ez igen gyakori eset volt. Megtörtént pl. Zágonban és Zabolán. T. képviselőház! Számtalan az a panaszos levél, az a kétségbeesett felírás, a melyek nem csak hozzám, hanem többi székely képviselőtársainkhoz is érkeztek és érkeznek folytonosan, a melyek elpanaszolják azokat a rettentő állapotokat, azt az igazságtalanságot és jogtalanságot, a melyet ezzel a szegény néppel elkövetnek. Itt van pl. egy levél, a melyet nem fogok egészen felolvasni, csak egypár mondatát akarom jellemzésül bemutatni, a melyet a zabolai földbirtokosok mind aláirtak és a melyben egypár szóval felhozzák azt a nagy jogtalanságot, a mely velük történt. (Olvassa): »Kegyelemre nincs szükségünk, hanem igenis van még ugyan égető szükség, van igazságra, a mely azt világosan ki kell, hogy mondja, hogy a közös erdők csak azok között oszthatók meg, a kik azt közösen használták, ugy a nemzeti családok, valamint a katona és részben a volt úrbéresek közt, a kik nem használták és vagy még nagyobb terjedelmű erdőségeik vannak, mint a felosztandó terület, ha községi lakos is a felosztandóból nem részesülhet, mint pl a zabolai nagybirtokos ur, van neki 10.000 hold magán erdeje és miért akar a felosztandó 4000 hold erdőből erőszakkal részt venni, mikor a felosztandó 4000 hold erdőt idáig közösen használta 3000 lélekből álló község lakossága, azonkívül hogy a nagybirtokos ur soha a közöst használta volna. Mély tisztelettel könyörgünk a nagyságos országgyűlési képviselő urnak, hogy a nagyméltóságú országgyűlésbe szóvá tenni kegyeskednék a mi nagy sérelmünket, mivel a tekintetes királyi törvényszékek azzal okolják és dobják el igazságunkat, hogy a törvények hiányosak és ők mást nem tehetnek, mert erdő és mivelés alatti szántó közt nincs semmi különbség és az sincs sehol kitüntetve és világosan kimondva, hogy kié.« Ezen a nagy sérelmen a kir. Curia az utóbbi időben igyekezett segíteni egy igen jelentőségteljes döntvényében, — s azt hiszem és hálásan elismerem, hogy az igazságügyi kormánynak keze is benne van ebben az igazságos döntésben, — hogy t. i. az erdő után tényleg jogtalanul nem osztatott közhely. Mohay Sándor: Épen Zabolára vonatkozólag mondatott ki. Sebess Dénes: De nem teljes ez a curiai döntvény, mert csak a havasokra vonatkozik, azonban a befüggő erdőségek után, a melyek nagy terjedelműek, s melyek után szerény véleményem szerint épugy nem jár közhely, mégis megkapta azt az a bizonyos nagybirtokos ur. Nem elég különben, hogy ez iránt curiai döntvény legyen, mert jöhet ellenkező birói határozat is: itt a törvényhozás kell, hogy intézkedjék ezen sérelemre vonatkozólag. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A törvény másik nagy hibája, hiányossága és nagy ellentmondása, a mely azután sok sérelemre vezetett, az, hogy a törvény kötelezőleg kimondta azt, hogy csupán a 100 holdon felüli birtokosok kaphatják ki a közösből való arányjogukat, illetőleg területet egy tagban, míg a 100 holdon aluli birtokosok kötelesek közösségben maradni. Mi történt nálunk Székelyföldön ? (Halljuk! Ralijuk!) A 100 holdon felüliek tényleg kikapták egy tagban illetőségüket, mig a 100 holdon aluliak közösségben maradván, igyekeztek — minthogy némelyike nem találta magának megfelelőnek a jogállapotot — szabadulni ettől a közösségtől, illetve eladni abból az arányjogosultságból az őket megillető részeiket. Történtek színleges vásárok is, de mindezeket most felhozni nem akarom. Tény az, hogy kezdték ezen részeiket eladogatni, ugy, hogy ezeket az arányosítás folyama alatt összevásárolták többen, a kik megfelelő tőkével rendelkeztek és a kik üzérkedni is akartak, potom áron, egy-két koronával. Azután megtörtént az a hallatlan jogtalanság, hogy befejezett arányosításokat, tehát nagy költséggel, 20—25— 35.000 koronába került nagy arányosításokat újra felelevenítették, illetőleg újra megkezdették, és pedig a köznek költségén azon a czimen, hogy hiszen időközben összevásároltunk száz holdon felül arányrészeket, tehát jogunk van arányosítást kérni; és a mi a legnagyobb abszurdum, az ottani bíróságok ebbe mindig belementek, sőt — a mi még nagyobb abszurdum — ez bizony sokszor curiai szentesítést nyert, hogy t. i. újra el lett rendelve az arányosítás. Ezt Udvarhelyszéken ugy hívták, hogy : fejleszteni az arányosítást; és így sikerült kifejleszteni belőle egy-két koronájával a székely atyafiakat és egészen közprédává tenni ezeket