Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-290

290. országos ülés 1903 június 12-én, pénteken. 885 nem egy sőüzletről, nem egy vezérügynöJiBégről, hanem szűkebb körű bizományi sóüzletekről, a melyeknek a működése nem terjed ki az egész országra. S egyáltalában én nem látom ebben a pragrafusban a sómonopoliumnak még csak a csiráját sem. Lukács László pénzügyminiszter: Nincsen is! Kecskeméíhy Ferencz: Pedig, a mit a pénzügyminiszter ur létesít, az egy uj intézmény, egy egészen uj rendszer, s ugy gondolom, egészen más, mint az, a miről a törvényben szó van; sokkal eltérőbb valami, semhogy bizományi sóüzletnek volna nevezhető. Miről van itt szó, t. ház? Egy uj intézményről, a mely »Magyar királyi sójövedéki országos vezérügynökség«-nek nevezi magát. Oly intézményről van szó, a mely nagyértékü állami kedvezményt élvez, a minek következtében magukkal az állami sóintézményekkel is konkurrencziát folytathat. Olyan intézményről van szó, a mely az eddigi szabályok ellenére, azoktól eltérőleg megkapta az iparsó előállításának jogát is. Itt, t. ház, valóságos sómonopóliumról van sző. A miniszter ur azt mondja, hogy nincs monopólium. Sajátságos módon megfeledkezik arról, hogy ezelőtt egy esztendővel mit mondott. Hiszen a pénzügyminiszter ur az 1891-iki jelentésében maga mondja, hogy monopóliumot, kizárólagosságot adott az iparsóra nézve ennek a részvénytársaságnak. Várady Károly: Tehát mégis van monopólium ! (Mozgás a jobboldalon,) Kecskeméthy Ferencz: Tehát legalább egy részére nézve mégis van monopólium, t. pénzügyminiszter ur, (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbalóldalon.) és a t. pénzügyminiszter ur nem volt egészen hü az igazsághoz, a midőn kereken tagadta ezt, és kijelentette, hogy monopólium egyáltalában nincs. Lukács Lásziő pénzügyminiszter: Másról volt akkor szó! Várady Károly: Az egész kormányzat monopólium 37 esztendő óta! Kecskeméthy Ferencz: E mellett, t. ház, a mint szakférfiaktól hallottam, a kik ezt a kérdést közelebbről ismerik, pár évvel ezelőtt az összes állami sóhivatalok rendeletet kaptak, hogy az őrölt sót ettől a konzorcziumtól, ettől a vezérügynökségtől rendeljék meg. Hát ez ismét nem olyan monopolium-féle, í. ház ? A mi a konyhasó árusítását illeti, ott a monopólium még nem teljes ugyan, de minden valószínűség szerint mind teljesebbé lesz, A miniszter ur tehát nem nagyon közel járt az igazsághoz, a midőn azt mondotta, hogy monopóliumról itt szó egyáltalában nem lehet. E mellett olyan intézményről van itt szó, a mely egy egészen uj, a törvényekben, legalább a sótörvónyekben ismeretlen kedvezményt ad egyes czégeknek, és ez a kamatnélküli hitelnyújtás kedvezménye. Olyan dolog ez ismét, t. ház, a melyre nézve meg kell jegyeznem, hogy én a t. pénzügymiKÉPVII. NAPLÓ. 1901—1906. XVI. KÖTET. niszter urat nem tartom jogosultnak arra, hogy a maga szakállára ilyen ujitást hozzon be. Nem különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy ez az állam megkárosításával is jár. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiába tiltakozik ez ellen a t. pénzügyminiszter ur, mert ki tudja azt számítani akárki, hogy 9 hónapi kamatmentes kölcsön az államra nézve mit jelent. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy ez nem olyan nagy összeget tesz ki, legalább erre a vezérügynökségre nézve nem olyan nagy összeg, mert a sóforgalomnak mindössze egyharmad részét bonyolította le eddig ez a vezérügynökség. Ugyancsak a pénzügyminiszter ur válaszában másutt meg azt mondja, hogy a 18.000 kocsi közül csak 70Ö0 kocsival szállítottak az állami sóhivatalok, akkor tehát 11.000 kocsival másnak kellett szállítani. Kik szállították ezt ? A kedvezményes czégek és különösen az a kedvezményezett czég, a kereskedelmi részvénytársaságnak ez az ügynöksége. (Halljuk! Halljuk!) És vegyük tekintetbe, hogyha jól tudom, mindössze öt hónap óta áll fenn ez a körülmény, hogy ez a vezérügynökség egymaga működik. Ez alatt az idő alatt, hogyha ennyi szállítást bíztak reá, — mert ennyit élvezett, — akkor nagyon hamar bekövetkezik az. hogy az összes 11.000 kocsi szállítását ő fogja eszközölni. Másfelől az is tudva van, hogy 10 milliónyi hitelről van itt szó, azt sem nehéz kiszámítani, hogy 10 milliós kamatmentes hitel az államra mennyi veszteséget jelent. Ezeknél fogva talán érthető, hogy mi itt az aktákat, a szerződést követeljük, illetve annak fölmutatását a t. pénzügyminiszter úrtól. Ö azt mondja, bogy nincsen szerződés, hanem hogy vannak miniszteri leiratok. Azt hiszem, hogy azokat a miniszteri leiratokat annak a czégnek el kellett fogadnia, aláírnia. Nem tudom már most, hogy micsoda nagy különbség van egy ilyen miniszteri leirat és egy forma szerinti szerződés között. A t. miniszter ur azt mondja, hogy az adminisztráczió megbénítása volna, ha az én kívánságomnak engedve, az aktákat a ház asztalára letenné. Rakovszky István : Helyes! Helyes ! Le kell tenni! Kecskeméthy Ferencz: Én nem látom be egyáltalában, hogy micsoda megbénítása lenne ez az adminisztrácziónak. Ez tulajdonképen nem is az adminisztráczionális intézkedés körébe tartoznék, miután itt egy meghozott törvénynek a megváltoztatásáról van szó, ennélfogva ez törvényhozási aktust kell, hogy képezzen. Nem elég e tekintetben, t. pénzügyminiszter ur, valami elburkolt jelentést terjeszteni a ház elé, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ebben a dologban világosság kell, ehhez hozzászólani a törvényhozásnak joga van, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) valamint ellenőrizni a t. kor•H!