Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

30 27J. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. A t. képviselőháznak nem kell azt mondanom, hogy ma már, hetek óta talán, de igen sok nap óta a felett vitatkozunk, hogy először is kinyomattassék-e a miniszterelnöknek egy jelentése. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Zajos felkiáltások a szélsőbal oldalon: Miért hozza ide? Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon. Elnök csenget.) Másodszor pedig most már egy hete, vagy már több ideje is vitatkozunk a felett, vájjon tegyünk-e eleget a törvénynek, mely azt rendeli, hogy a quótakérdésben küldöttséget kell kiküldeni és a mikor ezt nem teljesítjük, akkor egyenesen a törvényt forgatjuk fel (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) és a velünk együttes kapcsolatban álló Ausztriával szemben nemzetközi kötelességünket nem teljesítjük ! (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Nos, igy áll a kérdés. A mikor egy rendelet kinyomatásáról, a törvény teljesítésére felhívó indítványról hetek óta folyik a vita, akkor nem bocsáthatunk a napirendre oly dolgokat, a melyekről szintén _ heteken és hónapokon át folyhatik a vita. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselők urak oly nagy dolgot csinálnak a katonai törvényjavaslatok pénzügyi terheiből és vádként említik, hogy azok mily elviselhetetlenek. Igen nagy összegekről beszélnek. A házon kMül, künn a vidéken, már egyes polgártársak, a kiket nem világosítanak fel kellőleg azok, a kik érintkezésben vannak velük, százés száz-milliónyi tehertöbbletről beszélnek., amely ennek következtében az országra nehezedni fog. Mindez mese. Én kimutattam, hogy ennek a katonai reformtörvénynek, vagyis az ujonczlétszám felemelésének pénzügyi terhe három esztendő alatt hétmillió koronát fog kitenni, egy évre tehát nét és fél millió korona esik ezen törvény alapján. Most ennél a törvényjavaslatnál 20 millióról van szó, tehát tízszer annyit tudunk a tisztviselőkre áldozni és a költségvetés keretébe beilleszteni, mint a mennyit a katonai javaslatok tartalmaznak. (Tetszés jobbfelől.) így áll a kérdés; ezt meg kell mondani és azért nem kell túlozni és a kérdéseket ferde világításba helyezni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Nem önök részéről, hanem olvastam én sok olyan felhívást, hogy majd egyik, majd másik képviselő meg fogja magyarázni, mennyi százmillióba kerül ez. Hogy megmagyarázta-e az illető képviselő, vagy nem, azt nem tudom; de hogy ilyen dolgok terjesztetnek, már csak azon túlzások folytán is, a miket itt a házban hallunk, az bizonyos. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Igenis állítom, hogy a tisztviselőkről mi gondoskodtunk és gondoskodni igyekeztünk legjobb meggyőződésünk szerint azzal, hogy ezt a törvényjavaslatot kidolgoztuk és mihelyt a napirend többi tárgya el fog végződni és le fog tárgyaltatni, igenis a legsürgősebb teendőnk lesz ennek kitűzése. A napirendet nem engedjük a kisebbség által megállapittatni; ez lehetetlenség, (Élénk helyeslés jobbfelől.) és ez az, a miért én ezen indítványt el nem fogadhatom. Hogy ezt elvileg milyen dolognak tekintem, hogy ezt elvileg a parlamentarizmus és az alkotmány, (Zaj a szélsöbaloldalon.) az alkotmányban benne rejlő többségi elv megsemmisítésének tekintem, ezt kifejtettem nem egyszer igen hosszasan és én csak arra hMatkozom, hogy ezen okokból nem vagyok abban a helyzetben, hogy az önök indítványát elfogadhassam. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Azt már nekem kell visszautasítanom, a mit a t. képviselő ur mond, hogy a pénzügyminiszter ur affektálta a jóindulatot a tisztviselők iránt, a mikor ezt a javaslatot olyan későn adta be, de mindig Ígérte. Nohát, ha a t. képviselő ur affektácziónak nevezi azt, mikor egy pénzügyminiszter — mondhatom, nagy gonddal és nagy munkával — lehetővé teszi hosszú tárgyalások után — szerettem volna a képviselő urat ott látni, mert könnyű ám felületesen megkritizálni a javaslatot, mint ő tette, da nehéz kidolgozni — ha egy pénzügyminiszter lehetővé teszi, hogy az összes resszortminiszterekkel hónapokon át, a minisztertanácsban heteken át folytatott tanácskozás után 20 millió koronát beilleszt a költségvetésbe a nélkül, hogy az államháztartás egyensúlya megbillenne, vagy hogy egyéb kiadásokat meg kellene vonnunk az államtól, akkor ezt a pénzügyminisztert affektáczióval megvádolni nagyon üres és tartalmatlan vád. (Igaz! Ugy van! jobbfelől. Zaj a szélsöbaloldalon.) A t. képviselő ur azt mondja, hogy én az ellenzéket abban a beszédben, a melyet a tisztviselőkhöz intéztem, megvádoltam. Már egyszer Holló képviselő úrral szemben konstatáltam, hogy azért én nem vagyok felelős, a mit nekem holmi, általam nem ismert, nem látott közlemények alapján imputálnak. Akkor Holló képviselő ur nekem egy képtelen dolgot imputált, elhitte azt, a mi abban a közleményben volt. Hát a t. képviselő urat felkérem, olvassa el annak a beszédnek nem is autentikus, csak rövid kMonatát, a mely például a »Magyar Nemzetben megjelent, van-e ott megvádolva az ellenzék ? Én egyszerűen konstatáltam a tényállást és azt mondtam, hogy a kormány akczióprogrammjának, a ránk kényszeritett politikai szituácziónak megbolygatása nélkül, magasabb állami és elvi érdekek szempontjából és azok sérelme nélkül nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot tárgyalásra, napirendre tűzzem. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Ennek oka az a politikai szituáczió, melyet az ellenzék teremtett. (Zajos ellentmondás a szélsöbaloldalon.) Hát nem önök teremtették? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Nem! Nagy zaj.) Mikor egy ellenzék... (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) mikor egy ellenzék először be nem vallottan, (Nagy zaj a szäsöbaloldalon.) azután bevallottan mindent a világon megobstruál, a mit meg lehet obstruálni ebben a házban, napirendet és nem napirendet, (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : A katonai javaslatokat!) akkor azt