Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-288

288. országos ülés 1903 június 9-én, kedden. 347 ben panaszkodik a miatt, hogy a mikor a király Pesten járt, a magyarok szégyenletesen viselték magukat, oly hízelkedéssel fordultak hozzá, oly hízelkedéssel hajlongtak és bókoltak körülte, hogy szégyelhetik magukat, szégyelheti magát az ország a külföld előtt. Elmondja gróf Dessewffy József ebben a levelében, hogy gróf Teleki Samu feleségének összes gyöngyeivel paszományoztatta ki a mentéjét, az egyik báró Prónay drap d'orból csináltatta a saruját, mások összevásároltak mindenféle drága portékát, hogy gazdagoknak láttassanak a király előtt; kifejtettek óriási pompát csak azért, mert a királvt Csehországban nem látták oly fénynyel, oly szívesen, hogy tehát annál nagyobb fény és annál nagyobb hódolat dokumentáltassék a királyijai szemben a magyaroknál, hogy minden árnyék a csehekre és Wrbnára essék, a királyi kegynek minden fénye es dicsősége pedig a magyarokra. Azt mondja továbbá, hogy gróf Almássy Kristóf projektálta, hogy küldjenek egy deputácziót Spanyolországba, hogy megköszönjék a királynak kegyes Ígéreteit. Azt irja gróf Dessewffy, hogy a királnyé megcsókolta gróf Teleki Lászlőnét és erre a dámák mind tömegesen rohantak a grófnéhoz, hogy ajkaikkal érintsék azt a helyet, a melyet a királyné csókja szentté tett. (Derültség és tetszés a szélsobaloldalpn.) Azt irja továbbá gróf Dessewffy József ebben a levelében, hogy a megalázkodásnak. a szégyenletes hízelkedésnek ebben a tömegében csak egy igaz ember volt, egy kanonok: Wurm, fehérvári kanonok. Förster Ottó : Látod, ez beszéd! (Derültség.) Szatmári Mór: Wurm fehérvári kanócok, a ki emlékeztette a királyt egész bátran, egész nyíltan, hogy Magyarországot pátensekkel kormányozni nem lehet. Szüllő Géza: Ez volt a néppártnak előhírnöke. (Derültség.) Olay Lajos: Nem volt néppárti! Förster Ottó : Akkor Wurmnak hittak, most Sturmnak! (Derültség balfelöl.) Szatmári Mór: Gróf Dessewffy József igy fejezi be ezt az igazán érdekes levelét (Halljuk! Halljuk' Olvassa): »Sok magyarok azt mondják, hogy közelebbi viseletük által Budán sok századokra megerősítették mostani konstitácziójukat. Ezeknek pápaszemre lenne szükségük. A magyarok viselete Budán káros és hazug hizelkedés volt, mert megelégedést színlelt és megcsalta a jószívű, de nem messzelátó fejedelmet.« íme, t. képviselőház, a hiperlojálitásnak egy nagy nyilvánulása és ime a hiperlojálitásnak megítélése egy olyan ember részéről, a ki nemcsak nagy műveltséggel bírt, a mely az ő kora általános műveltségének színvonalát nagjon meghaladta, hanem erős nemzeti hajlamokkal, erős nemzeti érzésekkel is birt és azok közé tartozott, a kik már 1825-ben az előzetes czenzura eltörlését indítványozták és a mikor az ő indítványát a rendek nem fogadták el, megírta hires separatum yotumát. És igy megy ez a lojalitással azóta is. A nemzet nem sokat tanult 1820-ban, nem sokat tanult abból, hogy a mikor a király elment Pestről, 1821-ben és 1822-ben kiadta azokat a rendeleteket, a melyek itt az országban forradalmi hangulatot keltettek. Mikor 1830-ban újra összeült az országgyűlés és újra katonákat és uj adót kértek, a rendek megint beleestek abba a történeti tradicziós lojalitásba, a melyből kibontakozni nem tudtak. És akkor már azt mondták: szives készséggel adja meg a nemzet a koronának a kért ujonczokat és a hadi adót, és a nemzet nem engedi magát túlszárnyaltatni ősei által, a kik Mária Terézia alatt a monarchiát megmentették. De azért akkor mégis volt a rendeknek annyi előrelátásuk, hogy az önfeláldozás e nagy kitöréséhez hozzáfűztek egy nagy feltételt, t. i. kikötötték, hogy a magyar ezredekben a fő- és altisztek magyarok leg}

r

enek, hogy a tisztek csak magyar ezredekből vétessenek és hogy a hadi érdemek nemesség ésjószágok adományozásával jutalmaztassanak. (Elénk tetszés a széls<"balohlalon.) T. képviselőház! Hiszen mi sem vagyunk az obstrukczióba szerelmesek. Legyen meggyőződve a t. többség, hogy mi sem jókedvből csináljuk azt, a mit csinálunk. De a mi álláspontunkban legalább van elfogadható logika. Mert mi azt mondjuk, hogy akarunk valamit és azt a valamit el akarjuk érni. De az önök álláspontjában, a passziv rezisztencziában ninr csen semmiféle logika, (ügy van! TJgy van! Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A magyar nemzet históriájában találkozunk passzív rezisztencziával sokszor, de mindig a nemzet rezisztált egy hatalmaskodó, egy elfajult kormánynyal szemben; de arra nincsen példa, hogy egy kormány passzive rezisztált volna a nemzeti ellentállással szemben. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez az, a mire jól mondta az a főrendiházi tag ott a főrendiházban, hogy erre a politikára pátenst kérhet a t. miniszterelnök ur. (Derültség és helyeslés a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, mégis azt kívánják, hogy mi adjuk fel a mi álláspontunkat az ő álláspontjukért, mégis azt kivánják, hogy mi adjunk fel minden nemzeti törekvést az ő egyetlen törekvésükért zálogba, azért, hogy megkapják a több katonaságot, Hiszen, t. képviselőház, itten nem mirólunk van szó, itt nem emberekről és képviselőkről, itt álláspontról, itt nemzeti törekvésekről van szó, olyan nemzeti törekvésekről, a melyek önökben is élnek. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.)- Ezeket a nemzeti törekvéseket nem becsülhetjük mi le annyira, hogy egyszerűen prédául dobhassuk oda a magunk kényelmének és az önök kényének, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert ha ezt cselekednők, nem magunkat árulnók el, hanem azokat a törekvéseket, a melyeknek mi itt a a*