Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

28 272. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. emberi méltóságához illően akkor, a midőn a hus kilójának ára a vásárcsarnokban 1 frt— 1 frt 20 kr.? Endrey Gyula: Csak húsvétkor eszik húst! Nessi Pál: Oda fog jutni ő is, a hova a magyar paraszt már eljutott, hogy csak sátoros ünnepkor van alkalma húst enni. Endrey Gyula: A nagyböjtöt pedig szorgalmasan megtartja! Nessi Pál: A harmadik körülmény, a mely a kormányt ezen javaslat benyújtására indította, az volt, hogy ugy Ausztriában, mint egyéb szomszéd országokban, a tisztviselők fizetését az utóbbi időkben mindenütt emelték. De ha a kormány már segíteni akar, segítene legalább radikálisan, ugy, hogy elérjük azt a czélt, a mely végett ez a javaslat beterjesztetett, hogy t. i. megnyugtassa a tisztviselőket; hogy oly állapotba hozza azokat, hogy esténkint nyugodtan hajthassák nyugalomra fáradt fejüket. A magam részéről eleve kijelentem, hogy nem járulok az 1400 koronás minimumhoz, hanem minden erőm és tehetségem szerint követelni fogom azt, hogy az 1600 koronás minimum állapíttassák meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az indit engem erre, hogy a szomszédos Ausztriában is 1600 korona a minimális fizetés; a közös hMataloknál is megvan ez a fizetési minimum állapítva, de sőt már a végrehajtási törvény is provideált erre, a midőn a 800 forton aluli fizetést állapította meg olyannak, a mely lefoglalható. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Azért tette ezt, t. ház, mert az volt a meggyőződése, hogy 800 forton aluli fizetésből a mai viszonyok közt lehetetlen megélni. > (Uyy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) És ha már a végrehajtási törvény megalkotása idejében, 1881-ben ilyen volt a helyzet, mennyMel inkább van ezen felfogásnak jogosultsága ma, a midőn, ismétlem, ugy az íparczikkeknek, mint az élelmiszereknek ára olyan horrens mértékben megdrágult. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Helyes a törvénynek azon intézkedése, mely szerint a kisebb javadalmazásu tisztviselőknél az automatikus előléptetéseket négy esztendőhöz, a nagyobb fizetésüeknél öt esztendőhöz kötötte. Ezt a demokratikus elvet kellett volna megvalósítani az egész törvényben és akkor sokkal simább, sokkal egyszerűbb és könnyebb volna annak letárgyalása a képviselőházban, mert azok az igények, követelések, a melyek most felmerültek, egyszerre elesnének. Mondom, t. képviselőház, bár van ennek a javaslatnak sok hiánya és bár az sok csiszolásra, simításra és kiigazításra szorul, én hiszem, ha a t. miniszter ur kegyes lesz indítványomat elfogadni és a jövő hétre tárgyalásra kitűzni, akkor egy héten belül módjában lesz a tisztviselőket azzal az ajándékkal meglepni, módjában lesz a tisztviselőket megnyugtatni és a felzaklatott kedélyeket lecsillapítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Annál inkább melegen üdvözölném ezt, mert ha a t. miniszter ur erre az útra lépne, ezzel egyúttal lehetővé tenné a többi dolgoknak is esetleges megbeszélését és tárgyalását. (FelMáltások a szélsőbalóldalon: A katonai javaslatokat vegye le a napirendről!) A függetlenségi és 48-as párt alig várja már, hogy az ország és a nemzet polgárai érdekében szükséges és hasznos javaslatokat tárgyalás alá vehesse és elintézhesse, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) és akkor, midőn a miniszterelnök ur egy ilyen lojális ellenzékkel áll szemben, a mely maga kéri, hogy adjon munkát, mert dolgozni akar, akkor a t. miniszterelnök ur csökönyösen megköti magát és nem akarja, hogy az ellenzéknek alkalma legyen az ország érdekében dolgozni. Ez érthetetlen álláspont és igazán olyan dolog, a melyet egy idegen nem volna képes megérteni, hogy miképen lehetséges az, hogy akkor, mikor az ellenzék felajánlja a közreműködését, munkásságát, tevékenységét, akkor ép a kormány az, a mely megakadályozza, hogy ez a képviselőház komoly munkához foghasson. (Ugy van! Ugy van! a szélscbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak annyira szMéhez van nőve az ujonczlétszámemelési javaslat, anynyira fontosnak tartja az ujonczlétszám felemelését, hogy inkább ezt óhajtja, mint a tisztviselők fizetésének szabályozását, — sokkal fontossabbnak tartja azt, mint hogy a terminushoz kötött nagyfontosságú javaslatok végre a ház elé kerüljenek és^ a ház újra a komoly munkához foghasson. Én máskép ismertem eddig a t. miniszterelnök urat és hiszem most is, hogy belsőleg meg van győződve s mi igazságunkról, meg van győződve arról, hogy az az egyedüli helyes ut, a melyet mi kívánunk és követünk, de valami erős hatás alatt kel), hogy álljon, hogy daczára ezen jobb meggyőződésének, makacsul ragaszkodik az egyszer elfoglalt álláspontjához, a mi pedig jóra nem vezet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Mert akkor, a midőn egy nagy ellenzék, mely a magyarság színe-javát képviseli s a mely mögött az egész ország zöme áll, — kijelenti azt, hogy az ujonczlétszám felemelését semmi szin alatt, semmi körülmények között keresztülengedni nem fogja, akkor a politikai raison azt kívánja, hogy arra az útra lépjen a t. miniszterelnök ur, a melyen ezt az országot ebből a kátyúból ki tudja vezetni és ismét a hasznos munka medrébe tudja terelni. Ha az elmúlt négy esztendő történetét nézi valaki, azt fogja látni, hogy a t. miniszterelnök ur, bár oly kedvező körülmények között foglalta el állását, mint előtte senki, és bár beismerem azt is, hogy Magyarországnak 1867 óta ilyen nagytehetségű miniszterelnöke nem volt: mégis ezen idő óta ebben az országban semmi, de semmi nem történt az ország érdekében. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elismerem, hogy a t. miniszterelnök ur nagy jóakarattal indult neki ezen állásában, de azt látom, hogy minden jóindulata és nagy