Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

334 287. országos ülés 1903 június 8-án, hétfőn. nul nagy horderejű javaslatainak egész sorozatát most terjeszti elő. Hát hogy ezekkel a javaslatokkal nem tudott a kormány előbb előállani, azt mindenki tudja, annak nem az ellenzék, hanem a kormány az oka. O a felelős érte, hogy eddig késett vele. De hogy most is előterjesztette, ha másért nem is, de már azon elvnél fogva is érdeme van, hogy jobb későn, mint soha. Az én szerzett tapasztalataim szerint a kormány e javaslatok benyújtásával elért sikernél többre nem mehet, a siker, az érdem csak a kormány lapjaiban jelent meg, de a közvélemény egyéb orgánumaiban és megnyilatkozásaiban ennek nyoma sincs. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E helyeken ugyanis nem tapasztalható az ellenzék küzdelmeinek még az elintézésre váró javaslatok érdeke szempontjából való elitélése sem. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az elfogulatlan, higgadt közvélemény legfölebb aggodalmait nyilvánítja a javaslatok sorsa iránt, de nem itéli el ezek miatt sem a mi küzdelmünket, sőt odalent a vidéken nem hogy szemrehányással illetnének bennünket hazafias tisztviselőink, de még biztatnak, hogy tartsatok ki, le ne szereljetek, megszoktuk mi már a várakozást, s a küzdelem nagy czéljaiért ha nehezen is, de szívesen várakozunk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Különben engem még nem elégit ki e javaslatoknak sorozata sem. Ha a t. kormány követni akarja azt a taktikai álláspontot, szolgálok neki még legalább is két oly adattal és oly javaslattal, a melyek horderejűknél fogva és hosszas idő óta történt ígéreteknél fogva alkalmasak arra, ha ugyan van valami alkalmas, hogy röviden kifejezzem, az obstrukcziót népszerűtlenné tenni. Itt van például a földadóreform. Tiz esztendeje már annak, még Wekerle volt a pénzügyminiszter, a mikor a kormány ígéretet tett és kilátásba helyezte e nagyfontosságú javaslatnak előterjesztését. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Tiz év óta többre nem jutottunk, mint annyira, hogy a pénzügyminiszter urnak expozéjaiban mindig benfoglaltátott és igértetett az előrehaladott munkálat előterjesztése, azonban a földadó reformjára vonatkozó törvényjavaslat még mindeddig nem látott napvilágot. Ezzel szemben tehát, mikor egy javaslat könnyítést igér és igazságosabb adóalapot akar létesíteni; mikor azt látjuk, hogy ez évek hosszú során át késik, a másik pedig, a melyet sem nem igért, sem nem várt senki, mégis megjön, akkor kétségtelen dolog, hogy az ilyen politika, az ilyen kormányzat az ellentállásnak mérvét és erejét csak fokozni képes. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De van egy másik, nem sokkal kisebb jelentőségű törvényjavaslat is, a melynek nemcsak előterjesztését ígérte meg a kormány, hanem azt is kijelentették illetékes helyről, kijelentette a földmivelésügyi miniszter ur, hogy készen van. Már közel másfél éve annak, hogy az én kerületemből küldöttség jött fel, az ottani aggasztó helyzetnek orvoslását kérve a földmivelésügyi miniszter úrtól. A küldöttséget szívesen fogadta a miniszter ur és kijelentette előtte, hogy a parczellázásról szóló törvényjavaslata már készen van, azt nemsokára előterjeszti és annak jótékony hatásától az adott esetben orvoslást is igért. Mint emiitettem, ennek áprilisban múlt el egy esztendeje; azonban a földmivelésügyi miniszter urnak a parczellázásról szóló törvényjavaslata még ma sem látott napvilágot. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy miért, azt nem tudom; de tartom annyira szükségesnek e kérdés felvetését és megoldását legalább is, mint az ujonczlétszám emelését. Lehet, t. ház, hogy erre nincs pénz és e miatt késik, lehet, hogy más akadály állott elő, de én az elsőt látom valószínűbbnek és ez álláspontom is arra ösztönöz, hogy a katonai javaslatokkal szemben és az ezen törvényjavaslatok életbe léptetéséhez szükséges költségszaporulatokkal szemben minél erősebben ellenálljak. A község lakói a miniszter ur részéről történt fogadtatás folytán egyébiránt látják már, hogy alig várhatnak eredményt. Felkeresték tehát az ottani nagykiterjedésű hitbizomány birlalójának jogtanácsosát. Molnár Jenő: Volnának csak rutének! Akkor mindent kapnának! Kovács Gyula: A jogtanácsos ur teljes jóakaratát igérte nekik, megmondta, hogy adna földet bérletbe az ő számukra is, de a nagybérlőkkel nem boldogul, azokra hatni nem tud. Én, t. képviselőház, ezt a kérdést közgazdasági szempontból is tartom annyira fontosnak, hogy legalább is megkísérelhetné a földmivelésügyi miniszter ur a közbelépést és erkölcsi súlyának, tekintélyének latbavetését. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Kétségtelen dolog, t. ház, hogy a jelenlegi politikai helyzetet a katonai javaslatok erőltetése idézte elő, kétségtelen dolog az is, hogy az ellenzék e kérdésnél több, sőt minden oly alkalommal, midőn akár a nemzeti érzületet, akár pedig a hadseregben a humánus bánásmódot sértő dolgokról értesült, azt itt a ház szine előtt szóvá tette és előhozta. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy ily esetről van tudomásom, azt a t. ház engedelmével röviden előadom. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalm.) Egy fiatalember 1901. október 1-én mint egyéves önkéntes bevonult a 11. vadászzászlóaljhoz Galicziába, onnan pedig nemsokára Kőszegre helyezték át; a november végén tartó első kiképeztetésben itt részesült. Egy alkalommal november első napjaiban gyakorlatozás közben egy fél óráig volt kénytelen egy hófúvás tetején feküdni a »nieder« kommandó következtében, és itt oly meghűlést kapott, hogy bajának orvoslása igen lassan haladt, előre s odaadó,