Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-272

május 16-án, szombaton. 26 272. országos ülés 1903 gyalás alatt lesz, szervi kapcsolatban állónak tekintem a tisztviselők szolgálati pragmatikájának kérdését is, és igy feltétlenül szükségesnek tartom, hogy ez a szolgálati pragmatika végre már egyszer megalkottassék. (Helyeslés a haloldalon.) Okvetlenül szükséges ugyanis, hogy végre már egy szerves törvénybe legyenek lefektetve azok az alapelvek, és azok a szabályok, a melyek irányítani fogják a tisztviselők fegyelmi ügyeiben követendő eljárásokat, és a melyek irányadók lesznek ugy a kinevezéseknél, mint az előléptetéseknél, a melyek továbbá meghatározzák mindazon illetményeket, melyeket a tisztviselők kívánni jogosítottak ugy a költözködéseknél, mint a kiküldetéseknél, valamint az áthelyezéseknél, a melyek továbbá megállapítják a szabadságidőhöz való jogukat, azután a jutalmakat, segélyeket és kedvezményeket, valamint a tisztviselők összeférhetetlenségét és az ez irányban való felügyeletet is. Mert az csak természetes dolog, — mondanom sem kell, — hogy e szolgálati pragmatikát csak ugy tudom elképzelni, ha a fegyelmi eljárás az adminisztrácziőtól teljesen elkülönített, független bírósági közegekre bizatik. (Helyeslés és tetszés a szélsőbal oldalon.) Kezembe került, t. képviselőház, a t. földmMelésügyi miniszter urnak 1893-ban az utolsó fizetésemelésről szóló javaslat kapcsán tartott beszéde, melyben az igen t. földmMelésügyi miniszter ur a következőket mondta. (Olvassa): »Sulyt fektetek arra, hogy a szolgálati pragmatika megalkottassék és a tisztviselők jogai és kötelességei ugy az állam, mint a tisztviselők érdekében egyformán megállapittassanak, mert, úgymond, »én a hanyag tisztviselőt védeni nem kívánom, de óhajtom, hogy az, a ki kötelességét teljesítette, minden irányban védve és biztosítva legyen.« (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Ma is ez a nézetem! Nessi Pál: Én meg vagyok győződve arról, hogy az akkor mondottakat ma is aláírja a földmMelésügyi miniszter ur, de — bocsánatot kérek — én azt kérdezem a t. földmMelésügyi miniszter úrtól, hogy, ha ezeket helyesli, miért nem valósította meg mindezeket miniszterségének öt esztendeje alatt a saját minisztériumában? Ebben semmi sem akadályozta. A pénzügyminiszter ur már tett hasonló intézkedéseket az ő minisztériumában; ha a többi miniszter urak is igy tennének, legalább megvolna az alap a kérdésnek törvényhozási utón való szabályozására. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Darányi Ignácz földmMelésügyi miniszter: Azokat a szabályokat követjük mi is! Nessi Pál: Az nem elegendő, t. földmMelésügyi miniszter ur, mi törvénybe akarjuk lefektetni ezeket az elveket, hogy a tisztviselők függetlenségét felfelé és lefelé egyaránt megóvjuk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A pragmatika megalkotásával kapcsolatosan lehet esetleg redukálni a tisztviselők létszámát is, mert én azt hiszem, hogy a normálstátus megállapításának már elérkezett az ideje. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az lehetetlen állapot, a mi ma egyes minisztériumokban van, hogy ott 25 — 30 díjtalan / gyakornokot tartanak. Atalában a díjtalan gyakornokoknak ezt az intézményét én a legerkölcstelenebb intézménynek tartom; mert ha az állam már nagy áldozatokat kíván polgáraitól azért, hogy fiaikat kiképeztessék, hogy idővel az államnak szentelhessék erejöket és tehetségűket, akkor, mikor már abba a helyzetbe jutottak, hogy az államnak szolgálatot tehetnek, még ingyen követelni tőlük munkát, az sem nem méltányos, sem nem igazságos, sem nem erkölcsös. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondom, a legfontosabbnak tartom e pragmatika megalkotását, mert ez csak biztosítani fogja a tisztviselő függetlenségét, nyugodt megélhetését és azt, hogy minden felülről jövő nyomásnak és zaklatásnak, a törvényre hMatkozva, ellen tudjon állani. (Helyeslés a szélsöbálo

1 dalon.) Egyszerre meg fog szűnni az a sok vádaskodás, egyszerre meg fog szűnni a múltban gyakran tapasztalt az a korrupczió, a mely ma már, hála Istennek, alig-alig üti fel fejét, de a melynek lehetőségére a mód és alkalom még ma is meg van adva. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egy olasz munkában találtam egy igen szép hasonlatot, a mely azt mondja a pragmatikáról — ajánlom a t. miniszter urnak becses figyelmébe — : »Ha a tisztviselő feljebbvalójában nemcsak mesterét és bíráját, hanem atyját is felismeri, ha általa magát hasonló mértékben megvédve, mint ellenőrizve érzi, ugy hMatásába nemcsak buzgalmat, hanem szeretetet is fog hozni s a kormány ereje és egysége abban a mértékben fog növekedni, a mely mértékben hMatalnokaiban a szolidaritás nemes és élénk érzelme felébresztetek.« Azt hiszem tehát, t. miniszter ur, el fogja ismerni — mMel foglalkozik ezzel a kérdéssel — hogy az állameszme, az állam egysége érdekében rendkívül fontos ezen pragmatika megalkotása, mert ez által biztosítva lévén az a tisztviselő, hogy nyugodtan, egész erejét, minden képességét hMatásának és csakis annak szentelheti, tudván, hogy, ha kötelességét pontosan teljesiti, őt semmiféle veszély, semmiféle bántalom nem érheti: elérhetjük azt, hogy a polgároknak igazán jó barátja ós ügyeiknek igazságos elintézője legyen. Ez meg fogja szülni azt a bizalmat, a melylyel a polgárság kell, hogy a tisztviselők iránt viseltessék, a mely eddig, sajnos, sokszor ingadozó volt, sőt a melynek sokszor az ellenkezőjét tapasztaltuk. Nem akarok most a javaslat részleteibe belemenni, de egy-két pontra okvetlenül rá kell mutatnom. (Halljuk !) Ilyen a tanítók kérdése, a melynek megoldását én a javaslatban nem látom abban a mértékben, a melyben óhajtanám. Óhajtanám, hogy a javaslat ne állami,