Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-287

287. ORSZÁGOS ÜLÉS 1903 június 8-án, hétfőn, gróf Apponyi Albert elnöklete alatt. Tárgyai: A jegyzőkönyv hitelesítése. — Elnöki előterjesztések. — Az igazoló állandó bizottság jelentésének benyújtása Óváry Ferencz és Kálosy József megbízólevelei tárgyában. — Hentaller Lajos biráló-bizottsági tag eskütétele. — A miniszterelnök által benyújtott jelentés tárgyában teendő intézkedés fölötti vita folytatása. A kormány részéről jelen vannak: Széll Kálmán, Lukács László, Plósz Sándor, Darányi Ignácz, Láng Lajos, Cseh Ervin. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 30 perczkor.) Elnök: T. ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Hertelendy László jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat Szőts Pál, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Endrey Gyula jegyző ur jegyzi. Méltóztassanak a múlt ülés jegyzőkönyvét meghallgatni. Szőts Pál jegyző (olvassa a június hó 6-án tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van-e észrevétel a jegyzőkönyv ellen ? Ugron Gábor: T. ház! Innen a távolból is látom, hogy az a jegyzőkönyv ugy néz ki, mint egy hosszú futásban eltikkadt kutya, a melyiknek kilóg a nyelve. (Zaj a jobboldalon.) A hasonlat talál is és igaz is. Ennek a jegyzőkönyvnek a nyelve nem a fáradságtól lóg ki, hanem a hanyagságtól, mert megint bele van ragasztva az összes szavazásoknak eredménye. Figyelemmel kisértem, hogy arra az ivre ragasztott papirosból miféléket olvasnak fel. Hát bocsánatot kérek, már egyszer volt szerencsém felszólalni a tekintetben, hogy jegyzőkönyveinket akként vezessük, mint a hogy azokat egy utolsó falusi gyűlésről is vezetik, hogy t. i. azokban beragasztott részek ne legyenek, hogy azok a jegyzőkönyvek legyenek megirva és megfogalmazva. Én akkor csak ugy gyöngéden szólaltam fel, mert nem akartam ebből semminemű nagy esetet csinálni. Láttam és tapasztaltam utána, hogy a jegyzőkönyv egynehány napon keresztül meg volt irva, vagy akár Írógéppel volt elkészítve, de beragasztások nem voltak. Engedje meg a t. ház, mi azt a példányt, a mely itt felolvastatik, hitelesítjük, arra azonban nekünk ellenőrzésünk nincs, hogy a hitelesített példányról megint hitelesített példányok készíttessenek. Meg kell, hogy várjuk, hogy az a példány, a mely az egész ház ellenőrzése és felügyelete mellett hitelesíttetik, akként legyen elkészítve, hogy annak a hitelességéhez semmi kétely ne férjen. (Igazi Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem azért, mintha a jegyzői hivatal karakterében kételkedném, de mert előfordulhatnak súlyos és nehéz körülmények, mikor az országgyűlés jegyzőkönyvének szószerinti tartalma sokszor két szónak mikénti elhelyezésétől függ ós ahhoz képest egész más és más értelem származhatik abból, nem lehet megengedni, hogy közhitelességi okmányaink ne legyenek a közhitelesség minden feltételével, de nemcsak minden feltételével, hanem minden biztositékával is ellátva. Ha mi azt akarjuk, hogy az utókor jegyzőkönyveinket tisztelje, megbecsülje, azok tartalma iránt teljes bizalommal és tisztelettel legyen, akkor nekünk ugy kell azokat kiállítanunk, hogy bennük a kétségnek semmi nyoma ne támadjon. Végét kell tehát vetnünk azoknak a könnyelmüsködéseknek, a mikor közokiratok betoldásokkal és beragasztásokkal készíttetnek, így pl. Horvátország azon törvényének, a mely 1868-ban hozatott meg, a mely Horvátországgal való kiegyezésünket tartalmazza, a melynek hiteles és ő Eelsége által aláirt példányát Zágrábban lehet látni, egyik paragrafusán papiros-beragasztás van. Miért? Mert azok, a kik abban az időben éltek, midőn 1868-ban a törvényeket meghozták, a törvény leírása, redigálása, különösen a horvát szövegű