Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-272
24 272. országos ülés 1903 május 16-án, szombaton. nünk, mert, mMel igaz az, hogy valamely állam adminisztrácziójának jósága nem a törvények vagy rendeletek sokaságán vagy minőségén, hanem azon fordul meg, hogy azok miként hajtatnak végre, és mMel bizonyos az, hogy még a hézagos törvényekkel és rendeletekkel is lehet jól adminisztrálni, ha az adminisztráczió jó kezekbe van letéve, azért meggyőződésünk az, hogy ha sikerül ezzel elérnünk azt az ezélt, a melyet magunk elé tűztünk, ha sikerül megnyugtatni a tisztviselőket, ha sikerül megelégedett tisztviselői kart teremteni, mely sorsában megnyugszik s mely idejét és munkáját buzgalommal szenteli az állam szolgálatának, ha sikerül elérnünk azt, hogy a tisztviselők nem lesznek anyagi gondok által gyötörve, folytonosan ráutalva mellékfoglalkozások keresésére, a mi idejüknek és erejüknek jelentékeny részét az állami szolgálattól elvonja, mondom, ha sikerül ez, a mint remélem, hogy a javaslandó méltányos intézkedések segélyével ez a kérdés megoldható lesz: akkor az állami adminisztráczió javitásában oly óriási eredményt és sikert érünk el, melyet más eszközökkel, szigorral vagy a fegyelmi szabályok bármily rigorózus alkalmazásával elérnünk nem lehet.« Annak daczára, t. képviselőház, hogy a pénzügyminiszter ur ilyen szépen fejezte ki akkor az ő érzelmeit, azt látjuk, hogy ezen kérdés folytonosan és folytonosan húzódik és daczára, hogy a t. kormány azt bizottságilag letárgyaltatta, daczára, hogy a bizottságban az ellenzék is a legmesszebbmenő méltányossággal és jóindulattal kezelte ezt a kérdést és dacaára annak, hogy lehetővé tette azt, hogy mielőbb a ház elé juthasson a kérdés tárgyalása: mai napig ez a javaslat a ház előtt nem fekszik és a kormány ezen javaslatot tárgyaltatni nem akarja. Ezen hitemet ós meggyőződésemet megerősíti az az esemény, a mely a múlt szerdán játszódott le itt a képviselőházban, midőn a t. miniszterelnök ur az állami tisztviselők egy küldöttségét fogadta és ezen küldöttség fogadása alkalmával az ellenzéket erősen megvádolta, és az ellenzékre akarta háritaní annak ódiumát, hogy ezen javaslat, a melyet fontosnak és sürgősnek maga is elismer, nem tárgyalható. T. képviselőház! Hogyha igaz, a mit a t. miniszterelnök ur mondott, hogy a tisztviselők érdekeit, azoknak a gondoktól való fölmentését és a helyzetükön való javítást annyira szMén hordozza, akkor a t. miniszterelnök ur bizonynyal az első lesz, a ki indítványomat elfogadja, (Élénk helyeslés a szélsübaloldalon.) és lehetővé teszi azt, hogy a helyett, hogy mi itt heteken és heteken át üres szalmát csépeljünk és heteken át a falra borsót hányjunk, mert önöket meggyőzni nem lehetséges, elővegyük ezt a hasznos, fontos és sürgős javaslatot tárgyalás végett. (Elélik helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ez a körülmény, hogy én ezen inditványnyal előálltam és hogy azt a függetlenségi és 48-as párt támogatja, nem jelenti egyúttal azt is, hogy mi ezt a javaslatot ugy, a mint van, minden izében és részletében már eleve elfogadjuk, mert hiszen azon javaslaton még sok módositani és változtatni való is van; (Igazi Ugy van! a szélsübaloldalon.) hanem jelenti igenis azon készségünket, a melyet pártom nagynevű vezére, Kossuth Ferencz, (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) e házban több alkalommal kifejezett: hogy a függetlenségi és 48-as párt minden komoly munkára kapható és kész minden komoly munkából az őt megillető részt kMenni. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mert tisztán áll minden elfogulatlan és tárgyilagosan gondolkodó ember előtt, hogy a függetlenségi és 48-as párt sohasem vonja ki magát semmiféle munka alól, a mely az országnak, az ország népességének, az ország polgárainak üdvös és hasznos. (Igaz! Ugy van! a szélsiiljdloldalon.) A függetlenségi és 48-as párt többször kijelentette, hogy kész mindenben részt venni, kész a fontos, előkészített javaslatok tárgyalását azonnal napirendre tűzetni és azokat tárgyalni; csak egyre nem kapható, arra, hogy az ujonczlétszám felemelését megszavazza. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, t. ház, ha a kormány komolyan akar az állami tisztviselők, altisztek és szolgák helyzetén javitani, ha a kormány komolyan akar az országra nézve hasznos alkotásokat létesíteni, akkor úgysem marad neki egyéb hátra, mint hogy az, letérve az eddigi útról, elhagyva azt a makacsságot és érthetetlen csökönyösségét, a melylyel eredeti tervéhez ragaszkodik, elvégre is reátór arra az útra, a mely az egyedül lehetséges: hogy produktív munkához fog és végre megvalósítja az ország és a nemzet érdekében annyira fontos javaslatok törvényerőre emelkedését. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalori.) Hiszen tegnap Hellebronth Géza igen t. képviselőtársam, a földmMelésügyi miniszter urnak válaszolva, bőven ismertette és elősorolta azt a rengeteg halmazát a fontosnál - fontosabb javaslatoknak, melyek tárgyalásra várnak, és daczára, hogy a kormány mindenesetre első sorban kénytelen érezni annak a lehetetlenségét, hogy ezen állapotok sokáig igy maradjanak, mert hiszen ez megbénítja az összes kormányzati ágak tevékenységét, igazán érthetetlen és fel nem tudom fogni, hogy lelkiismeretes magyar ember létükre miként ragaszkodhatnak továbbra is ehhez a makacssághoz és ehhez a csökönyösséghez. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Polczner Jenő : Bécsben parancsolják! Nessi Pál: A mit pedig a t. miniszterelnök ur a tisztviselők küldöttségének fogadása alkalmával az ellenzékről mondott, azt én határozottan visszautasítom. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.)
