Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

264. országos ülés 1903 június h-én, csütörtökön. 285 ki^ a nemzetet a dicsőség hazájába fogja vezetni. (Élénk éljenzés és helyeslés a szélsöbahldalon.) Hiszen még Vészi József t. képviselőtársunk is azt mondja (olvassa): »Azzal a kérdéssel szemben, hogy van-e a magyar nemzetnek joga arra, hogy a közös hadseregben nyelvét, mint az állam nyelvét érvényesíthesse, nincs ebben a képviselőházban ember, a ki e kérdésre »nem«mel felelne.« Azonban t. képviselőtársunk elvi meggyőződéséből — engedje meg, hogy egy kis kérdőjelet tegyek utána — mégis útját iparkodik állani annak, hogy ez a jogos követelés igenis érvényesüljön, (Ugy van! a szélsöbahldalon.) és azt mondja a t. képviselő ur, hogy »elsőbben tessék a népiskolákat magyarrá tenni.« Hát ki gátolta meg a kormányt és a többséget abban, hogy ezen becsületbeli kötelességét teljesítse? (Ugy van! a szélsőbal-oldalon. Égy hang ugyanott: 34 év óta!) Azt kérdezem: ki gátolta meg abban, hogy a mit 6 felvetett már, hogy a közigazgatás nyelve kizárólag magyar legyen ? Az ellenzék ? Vájjon ki gátolta meg abban, hogy a papság minden felekezetnél magyar legyen? Az ellenzék? Akkor, ha önök hirdetik az elvet és az eszmét és nekünk azt vágják a szemünkbe, hogy mi csak elvek és eszmék után szaladunk, akkor mi viszszaháritjuk azt a meggyanusitást, midőn minket azzal vádolnak, hogy mi a komoly munkát nem akarjuk, mert hiszen önök játszanak a szavakkal, a jeligékkel, pedig itt volnának a többség erkölcsi kötelességei, hogy a mit ígértek, azt beváltsák és a komoly munkához hozzáfogjanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vészi József t. képviselő ur pedig számoljon le gr. Andrássy Gyulával, legyen ez az ő dolguk, mert hisz az egységes hadseregről nyilvánított osztrák felfogást a magyar közjogba ütközőnek kell kijelentenie, számoljanak le egymással, hisz egy pártban vannak, bizonyosan lesz alkalmuk csókolózni és ölelkezni ós ezt a kérdést békés utón megoldani. Egyre azonban figyelmeztetem t. képviselőtársamat, a ki a tollnak ügyes forgatója, hogy legyen bátorsága és legyen meg a kötelességérzése arra is, hogy azon czikket. a melyben gr. Andrássy Gyula az egységes hadseregről beszél, a melyre már képviselőházi beszédében ráczáfolt t. képviselőtársunk, — ország világ előtt czáfolja meg, mert ha a kormánypárt oldaláról jönnek az ilyen czáfolatok, akkor talán majd mégis kegyesek lesznek szabadelvű polgártársaiknak is megengedni, hogy elhigyjék, hogy a nemzet az ő alkotmányos és törvénybiztositotta jogától eddig meg volt fosztva, ki volt játszva és ez az eljárás, a melyet követett a kormány és a többség ennek a nemzetnek teljes tönkretételére vezet és nyissák fel önök a nemzetnek szemét, a mire mi is törekszünk, és mondják ki nyíltan, hogy a kétszinü politika ideje már lejárt. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbahldalon.) líem lehet felfelé más és lefelé megint más politikát folytatni, mert vagy van politikai igazság, erkölcs és tisztesség, vagy nincsen. De lenni kell, mert ha megromlottak is azok az erkölcsök, de alapjukban kell, hogy létezzenek és ha csakugyan azon erkölcsi és igazságos követelményeknek eleget akar tenni a kormány és a többség, akkor nemcsak azzal az isten adta, munkára szorított néppel szemben kell a hatalmat érvényesíteni és gyakorolnia, hanem az uralkodóval szemben is, a kinek akaratától és jóindulatától függ ma ez országban minden. (Ugy van! a bal- és a szélsöbahldalon.) Azonban figyelmeztetem a t. többséget arra, hogy egyedül a királyi jóindulatra alapitani a nemzet jövőjét nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mert méltóztassék csak a történelemben visszagondolni arra az esetre és jelenetre, a midőn Lengyelország fölo3ztásáról volt szó, midőn Mária Terézia királynő egyenesen megmondotta, midőn arról volt szó, hogy aláírja az okiratot — hogy lehetetlen ilyen becstelenséget Isten és emberek előtt elkövetni. Beőthy Ákos : Mégis aláirta! Babó Mihály; Igen, aláirta és pedig a következő indokolással (Ralijuk! Halljuk!) : »Eu ugyan aláírom, mert sok okos ember, miniszterek és diplomaták azt tanácsolják, de tudom, hogy holtom után tapasztalni fogja a világ, mily Isten és ember előtti sertéseket követtünk el.« A női nemes sziv érezte, hogy itt egy Isten, s ember előtti igazságtalanság követtetik el, de nem volt királyi ereje, nem lehetett akarata, hogy érvényesüljön, hogy ezen istentelenséget el ne kövesse, így tehát azt gondolom, hogy jogosult az én kijelentésem, hogy csupán a királyi jó indulatra és jóakaratra a nemzetek jövőjét, alkotmányát és felvirágzását alapitani nem lehet, (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbahldalon.) És talán elérkezett az ideje annak, hogy a kormány és a többség világosítsa fel a koronát arról, hogy itt van az ideje, ha magát és trónját, különösen pedig családját a jövendő számára biztosítani akarja, hogy akkor ne osztrák birodalmi, hanem magyar birodalmi politikát csináljon, mert hiszen könnyű ő Felségével megértetni, csak akarni kell és bátorság kell hozzá, hogy ma már a nemzeteknél az államalakulások kérdésénél a nemzeti irány, a nemzeti érzület és a nemzeti egység a döntő (Ugy van! a szélsobaloldalon.) és hogy az ő uralkodása alatt álló két államot, Magyarországot ós Ausztriát tekintve, miután a német elem a hegemóniától Ausztriában megfosztatott, miután ott a német elem egyenesen a nagy német birodalom felé, a szláv elem pedig Oroszország felé gravitál, csak az egyetlen magyar nemzet és nép az, a melynek sehol másutt keresni valója nincs, a melynek a szabagsága, joga, múltja és jövendője ehhez a területhez van kapcsolva, magának a királynak és családjának, meg a nemzetnek is jogosult érdeke és kívánsága az, hogy az uralkodó család térjen át a magyar