Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

284: országos ülés 1903 június 4-én, csütörtökön. 281 katonai javaslatokkal a kormány egyenesen erősíteni akarja azt az álláspontot, hogy itt a hatalomnak minden körülmények közt érvényesüljön az akarata, nem követnénk-e el nemcsak a párttal, de a nemzettel szemben is öngyilkosságot, ha fel nem vennők a küzdelmet azzal a nagy hatalommal, mely a nemzeti párt bevonulásával is megerősödött, annál is inkább, mert hiszen a volt nemzeti párti képviselők is meggyőződhettek arról, hogy azon az alapon, melyre most ujabban reáhelyezkedtek, abban a pártban, mely uralja a helyzetet, még azon eszméket sem lehet megvalósítani, melyeket ők hirdetnek és a melyekért több éven át küzdöttek. Ne méltóztassanak tehát minket kötelességmulasztással vádolni, mert kötelességünket igenis teljesítettük. De ha ugy volna is, hogy mulasztottak elődeink, akkor nekünk kétszeres kötelességünk volna a mulasztásokat helyrehozni és küzdenünk mindaddig, mig a nemzet jogait nem érvényesítjük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az obstrukczió kérdésére vonatkozólag a szabadelvüpárt egy tekintélyes tagja, Hodossy Imre t. képviselőtársunk egy czikkben felteszi a kérdést, hogy mi hát az obstrukcziónak czéija, és azt mondja, hogy (olvassa): »Az obstrukcziónak nyíltan bevallott czéljait az ujonczozási törvény meghiúsítása nem meríti ki, mert hiszen Bartha Miklós t. képviselőtársunk egyik czikkében, a melyre ő hivatkozik, meg van írva, hogy: ». . . Mit akar a többség, mit akar a kisebbség ? Egyenes legyen a felelet! Magyar zászlót, magyar czimert és magyar nyelvet akar a kisebbség, osztrák zászlót, osztrák czimert és német nyelvet akar a többség.* Azt mondja ugyan t. képviselőtársunk, hogy az utóbbi állítás, mintha ők osztrák czimert, osztrák zászlót és német nyelvet akarnának, nem áll. Hát nézzük, a kérdés hogy áll? Én igazat adok a t. képviselőtársamnak abban, hogy a beállott viszonyok és körülmények következtében immár nem meriti ki az obstrukczió czéljait teljesen az, hogy csak pusztán visszavonják azon törvényjavaslatot; igazat adok abban, hogy ez most már nem elégítheti ki, most már igenis feltétlenül össze kell kapcsolni a nemzet jogainak érvényesítésével. (Ugy van! Vay van! a 'szélsöbaloldalon.) Én csak tisztelettel hajlok meg t. képviselőtársunk előtt, hogy ezt észrevette és felfedezte és csak tisztelettel hajlok meg Hodossy Imre előtt, midőn ő tiltakozik az ellen, hogy ők osztrák czimert, osztrák zászlót és német nyelvet akarnának; de akkor elvárom tőle, mint komoly férfiutói és mint politikai életünk egyik kitűnőségétől, hogy álljon fel nyíltan és mondja meg itt a ház szine előtt, hogy igenis hiába akarod kormány javaslatodat keresztülvinni, nekünk becsületbeli kötelességünk tiltakozni az eddigi rendszer ellen, — mert a tényleges állapot mégis az, hogy osztrák zászló, osztrák czimer és német nyelv van a hadseregben, — tehát t. kormány neked KÉPVH NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET engedned kell, akarva, nem akarva hozzá kell járulnod ahhoz, hogy igenis a nemzet jogosult kívánságai megvalósíttassanak és ebben a hadseregben az, a mire ennek a nemzetnek joga van, érvényre és diadalra jusson. (Helyeslés a baloldalon.) Csodálatos, t. képviselőház, hogy egy oly tisztán látó fő, mint a milyen Hodossy Imre képviselőtársunké, a konzekvencziát itt nem meri levonni; sőt odaszegődik annak a politikának támogatására, a mely lehetetlenné akarja tenni a nemzet jogosult kívánságainak érvényesülését. Ez, t. képviselőház, egyáltalában nem alkalmas arra, hogy bizalmat keltsen az állami élet vezetői és a vezetőket támogató többség iránt. (Igaz! Ugy van! a szélslíbaloldalon.) T. képviselőház! Én azt gondolom, hogy miután mindenki kénytelen beismerni, hogy a mi küzdelmünk a nemzet küzdelme, mindenki kénytelen beismerni, hogy az igazság a mi részünkön van, méltóztassanak elhallgatni az obstrukczió és ex-lex-be kergetés vádjával, a mely mind önökre hull vissza, önökre, a kik a hatalom birtokában jól érzik magukat és tovább semmivel sem törődnek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Ma a mi közéletünket a katonai ügyek kérdése uralja, ugy annyira, hogy a Szent Lélek ajándékainak kiömlése, a ház egyik tagját illetőleg abban nyert megnyilatkozást, hogy ő egyik német lapban szükségesnek látta a maga véleményét kifejezésre juttatni. (Httlljulc! Halljuk! a széhőbaloldalon) Hogy csakugyan a katonai kérdések uralják a mi közéletünket, elég beletekinteni az újságokba, elég beletekinteni a kormány kapkodásába, a mely elárulja, hogy ezzel a kérdéssel nem tudván leszámolni, nem tud más tárgyhoz hozzáfogni, mert hiszen, ha tudna és akarna, akkor, nagyon természetes, nem vágná útját annak, hogy azok a törvényjavaslatok, a melyek a nép érdekében szükségesek, letárgyaltassanak, hanem azoknak letárgyalását eszközöltetné. De lenni vagy nem lenni kérdése a kormánynak az, hogy a katonai javaslatokból lesz-e törvény vagy nem ? (Ugy van! Ugy van! a sz<ílsöbaloldalon.) Hát nézzük meg, gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam hogyan nyilatkozik meg pünkösd szent ünnepén. Azt irja a katonai ügyekre vonatkozólag (olvassa): »Nem vagyok azon a nézeten, hogy az általuk — t. i. az ellenzék által — követelt vívmányok erősítenék a hadsereget.* Én nem akarok vitatkozni a t. képviselőtársammal, de azt gondolom, ha rámutatok a túloldalról elhangzott beszédekre, ha rámutatok Vészi József t. képviselőtársamnak nyilatkozatára, akkor be fogja látni, hogy őt ebben a kérdésben Magyarországon senki nem követheti, hacsak meg nem tagadja, hogy ő enaek a hazának fia és gyermeke. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 3(5