Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-284

június k-én, csütörtökön. 277 2M. országos ülés 1903 magát a törvényhozást csak azért, hogy önön hatalmát gyarapithassa, erősíthesse abból a czél­ból, hogy az ellenzéket és az ellenzéket támo­gató nemzetet megfoszsza annak a lehetőségé­től, hogy egy átkos törvényjavaslatot, a katonai törvényjavaslatot lehetetlenné tehesse. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Az 1897: XX. törvény­czikk 19. §-ában a felhatalmazási törvényre vo­natkozólag egyáltalában nem adja meg még a lehetőséget sem erre, mert nem tételezte fel, hogy olyan könnyelmű kormányok létezhessenek, hogy másodszor is szükség lesz felhatalmazási törvényre. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Erre az eshetőségre egyáltalán nem intézkedett és nem intézkedik, hanem egyenesen abból indult ki, hogy egyszer megtörténhetik, hogy kellő időre a költségvetés nem készül el, de hogy ha egyszer meghosszabbítási idő kéretik, akkor föltételezte az a törvény a kormány ko­molyságáról, férfiasságáról, nyíltságáról, törvény­tiszteletéről és törvényiránti köteles érzetéről azt, hogy igenis azt az időt, a mely a költség­vetés megállapítására szükséges, ha kéri vala­melyik kormány, és megkapja, ezt azután arra a czélra is fogja használni, a mire ezt az időt kérte. A törvény idézett szakasza világosan meg­mondja, hogy ilyen rendkívüli időre való fel­hatalmazást törvényben kell megállapítani. Te­hát rendkívülinek tartja, a melyet ismételten nem lehet igénybe venni, mert akkor a rend­kívüli rendessé válik, ez pedig egyenesen kiját­szása az alkotmánynak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pedig nagyon kár a t. mi­niszterelnök urnak és a túloldalon ülő t. kép­viselőtársaimnak, a kik a 67-es alapra és Deák Ferencz kijelentéseire esküdöznek, elfelejteni Deák Ferencznek azt a kijelentését, hogy a tör­vény olyan nyugalmat ad a léleknek, hogy ahhoz ragaszkodva a legsúlyosabb eseményeket is be lehet várni, mert a méltóságot a küzdelemben a törvény adja meg és semmi más. Nos hát vájjon küzdelem az önöké, t. túloldal? Nem, passzív rezisztenczia. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbal­oldalon.) Küzdelem-e a mienk? Igen, és ehhez nekünk a méltóságot, az erőt, az anyagot a tör­vény adja meg, a melyre támaszkodva küzdünk és fogunk küzdeni mindaddig, mig az önök néma ajkai is meg nem nyílnak és nem figyel­meztetik a kormányt, hogy őt többé követni nem lehet, mert a törvénytelenségek egész soro­zatát a népképviselőknek megengedniük, eltűr­niük nem lehet és nem szabad. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Vájjon az az állami Siámvevőszék, a mely a törvény értelmében arra van kötelezve, hogy a legszigorúbb ellenőrzést gyakorolja a kormány gazdálkodásával szemben, ugy járt-e el itt, a mikor ide jelentését beterjesztette, mint a tör­vény előírja és parancsolja? És vájjon lesülyed­het-e ez a képviselőház arra az alacsony fokra, hogy megengedje, miszerint egy közege, az állam­számvevőszék az ő fejetetejére kerüljön és dik­tálni, parancsolni és irányt adni akarjon? (Tet­szés a szélsöbaloldalon.) Azt kérdem a miniszterelnök úrtól és a kormánytól, hol vette a jogot erre az állami számvevőszék, mert a törvényre nemcsak nem támaszkodhatik, de a törvény egyenesen ellene­mond ennek a vakmerő eljárásnak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vette a t. mi­niszterelnök úrtól és a kormánytól, mert még mielőtt a törvényenkivüli állapot bekövetkezett volna, az állami számvevőszék április hó utolján egyenesen kijelenti azt, hogy miután be fog kö­vetkezni a törvényenkivüli állapot, a mit pedig nem is tudhat, nem is szabad tudnia már a tisztesség szempontjából sem, ezt meg ezt fogja cselekedni a törvényenkivüli állapot ideje alatt. Ez nem lehet másnak az eredménye, mint összejátszásnak, a melyet ennek a háznak, ha a törvénynek érvényt akar szerezni, ha meg akarja mutatni, hogy a rendelkező hatalom az országban a törvényhozás, eltűrnie, megengednie nem lehet. (Ugy van! ügy van! a szélsöbalol­dalon.) Mert hogy állunk a törvény szerint az ál­lami számvevőszék kötelességeit illetőleg? Az 1870. évi XVIII. t.-cz. 14. §-a így szól (olvassa): »Az állami számvevőszék tartozik a) nyilvántartani és ellenőrizni a közigazgatás min­den ágában, vájjon minden számadás és szám­viteli rendszer szerint kellőleg igazoltatik-e ; b) minden utalványozás csak az állam költségve­tését megállapító törvényes felhatalmazás és e törvény rendelete szerint tétetik-e és ehhez ké­pest c) az utalványozások megfelelnek-e a költ­ségvetési törvényben megállapított fejezeteknek és czimeknek ?« Azt kérdem én, hogy miután az 1902-ik évi költségvetés hatálya deczember 31-én meg­szűnt, miután a kormány nem is kért, nem is kapott felhatalmazást másra, mint arra, hogy az év első négy hónapjában bevehesse a bevéte­leket és utalványozhassa a kiadásokat az 1902-ik évi költségvetésben megállapított tételek alap­ján, a számvitel és ellenőrzésben melyik tör­vényre fog támaszkodni az állami számvevőszék, hogy megállapítsa, miszerint azon tételek, a melyek akár bevételképen, akár pedig kiadás­képen elszámulandók lesznek, csakugyan meg­felelnek a költségvetési törvény czimeinek és fejezeteinek? Sem költségvetési, sem felhatal­mazási törvény nincs, neki tehát nem azzal a jelentéssel kell előállania, hanem azzal, hogy »itt vagyunk, t. ház, a törvényenkivüli állapot­ban ; költségvetés nincs, kérek tehát felhatalma­zást, legalább is ház határozat alapján arra nézve, hogy mit tegyek, mihez tartsam maga­mat.« Mert a törvények fölé kerekednie nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De hiszen azt kérdezem én, vájjon a t. kor­mány és a miniszter urak mennyiben tettek és

Next

/
Oldalképek
Tartalom