Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-283

"283. országos ülés 1903 június 3-án, szerdán. 265 gyermekeknek hirdeti e tanokat, (Ménk helyeslés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon. Zaj balfelöl.) A ki meg tudja ítélni, hogy Spencer evoluczionista, az tudja, hogy az evoluczió a legnagyohb ellensége a revolucziónak, mert az evoluczió épen a folytonos fejlődést jelenti. (Zaj a jobbér, baloldalon.) Elnök: Kérem, még sem járja, hogy két ur folytonosan diskurál. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: 0 maga mondja itt a jelentésben, hogy őt a tételes jognak előadásánál ezen tanok egyáltalán vem zavarják. Azt én is furcsának találnám, ha a magyar közjog, tehát tételes jog előadásában előadná a magyar alkotmánynak alapelveit és alapintézményeit és azt mondaná, hogy ezek azonban mind lerombolandók. Ez határozottan nem a magyar tételes közjog okos tanítása volna. De egy tudóst, mint filozófust, ha ő ezen tételekkel foglalkozik, felelőségre vonni a leghelytelenebb eljárás volna, arra a magam részéről nem is vállalkozom soha. (Elénk helyeslés jobbfelöl és a szélsöbaloldalon.) De viszont azt kérdezi tőlem a képviselő ur, hogy ezen öt tanár ellen nem teszek-e megtorló intézkedést? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Azt nem kérdezte!) Bocsánatot kérek, az van benne, hogy hajlandó vagyok-e erélyes visszautasító intézkedést tenni? Én kijelentem, hogy sem az egyik, sem a másik irányban közhatósági beavatkozásra okot nem látok, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) nem látok a felterjesztést tett tanárok ellen sem, mert hiszen ők semmi fegyelmi rendet vagy szabályt nem sértettek meg, nekik is van meggyőződésük, azt nyilvánosságra hozták, a sajtó terére hozták. Azt hiszem, hogy a kérdés ezzel a tudományos téren van, ott kell az ilyeneket megvitatni és nem azt követelni egyik oldalról sem, hogy hatósági beavatkozást tegyünk. Pichler Győző: Ez az öt tanár ment volna el a Társadalomtudományi Társaságba beszélni, nem a miniszter! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Hogy mindenki által helyeselhető utat választottak-e, az más kérdés. De semmi esetre Bem denuncziáltak. Ha tőlem azt kérdi a t. képviselő ur, hogy ellenök teszek-e hatályos intézkedéseket, akkor erre nézve nekem az a válaszom, hogy ha nem is helyeslem azt az utat, a melyet különben tiszteletreméltó meggyőződésből követtek, de hatósági beavatkozásnak szükségét egyáltalában nem látom fenforogni. (Altalános helyeslés.) Nekem már volt alkalmam ebben a nagy és sokszor nehéz kérdésben határozottan nyilatkozni. Nekem nem nehéz ez a kérdés, mert az én meggyőződésem az, hogy a tanszabadságot és a tanszabadságnak lelkét képező szellemi szabadságot tiszteletben kell tartani. (Élénk helyeslés és taps.) Itt pedig, t. képviselőház, több szabadságról van szó, még KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. a sajtószabadságról is szó van, mert ha közzétesz az illető valamely iratot, ez már nem is a tanszabadság köréhez tartozik, de ha azzal vonatkoztatásba hozzák, akkor ott kell állania a tanszabadság őrének is, hogy erre a térre ezt ki ne lehessen vinni semmiféle szempontból sem. (Élénk helyeslés.) Én, t. ház, hasonló esetben azt mondottam (Olvassa): »A mennyire nem habozom az állam törvényeit és a fegyelmi rend ellen vétő tanár ellen a tanításnak is bármely fokán a legerélyesebb intézkedéseket megtenni, épugy, t. képviselőház, olyan lelkiismeretességgel, aggódó gondoskodással és teljes erélyäyel őrzöm meg a maga egészében és teljességében a szabadságok legnemesbikét: a tanszabadságot és egy perczig sem feledkezem meg arról, hogy a tanszabadság üres, csillogó jelszó, érték és tartalom nélküli keret, ha annak kebléből kiirtjuk annak lelkét, a szellemi szabadságot.* (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és a szélsöbaloldalon). Ezen kettős biztositásom mellett méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés és éljenzés.) Benedek János: T. képviselőház! Én két kérdést intéztem a t. miniszter úrhoz. A miniszter ur a nehezebbik kérdést vette először elő, a második kérdést, és hamar túlesett rajta, mint mikor az ember a keserű falatot hamar lenyeli, de az édes falatot sokáig szopogatja élvezettel. Az első válaszát szeretném tudomásul nem venni, mert az én felfogásomnak meg nem felel. De mert belátom azt, hogy ezen nagy kérdést egy rövid interpelláczió keretében elintézni nem lehet, nem veszem ugyan tudomásul a miniszter ur válaszának érdemét, azonban azon kijelentésére való tekintettel, hogy nem bánja sem az egyik, sem a másik czimzést, egyelőre addig is, a mig ezen kérdést dűlőre juttatjuk, majd mikor a nagy harczban el fog dőlni, a melynél együtt leszünk t. képviselőtársaimmal, (Zaj és felkiáltások a néppárton: Ott leszünk!) addig is, ha tudomásul nem is veszem a miniszter ur válaszának érdemét, de ezen kérdés eldöntésének elhalasztásába a magam részéről is belenyugszom. B. Kaas Ivor: Sokan vagyunk keresztények! Vészi József: TJltramontánok! Förster Ottó: Azt sem tudod, mi az az ultramontán. (Derültség.) Benedek János: A miniszter urnak interpelláczióm második részére adott válaszát igenis tudomásul veszem. (Helyeslés a jobboldalon.) Szerettem volna nemcsak tudomásul venni, hanem örömmel venni tudomásul, ha válaszát nem fűszerezte volna azzal a kijelentéssel, hogy megédesítse Ariostó reczipéje szerint a keserű orvosság könnyebb lenyelése végett a csészének szélét, hogy nem akar igazságot adni sem azoknak, sem nekem. Én nem akartam megtorlást, t. miniszter ur, ebben tévedni méltóztatik. Kérdésem csak 34