Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-282

2ö2. országos ülés 1903 május 29-én, pénteken. 237 ségbevonni merészlik, hát akkor én is ott vagyok, csak ugy mint ő, a porondon és a publiczisztikai küzdőtéren; mindaketten küzdünk és én is teljesítem — nem kisebb elszántsággal, mint ő — hazafiúi kötelességemet. (Tetszés jobbról.) De ha ezekkel a fundamentális dolgokkal tisztában vagyunk, ba egymás hazafiságában nem kételkedünk, ha azt a nagy félreértést eloszlattuk, mintha ezen az oldalon a nemzeti jogoknak és érdekeknek támogatása kevésbbé őszinte és kevésbbé elszánt ístápolással találkoznék, mint az önök oldalán: akkor az egész csak sorrendi, czélszerüségi kérdéssé devalválódik, és én kimondom azt a meggyőződésemet, hogy egy sorrendi és czélszerüségi kérdés miatt az ország alkotmányos élete fonalának folytonosságát kettészakítani, ez oly proczedura, a melyet sem a mostani közvélemény, sem a história nem fog az önök részére jóváhagyni. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltásoh a szélsőbaloldalon: Legyen nyugodt.) Elnök: Eötvös Károly képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Eötvös Károly: T.ház!(Halljuk! Halljuk!) Igazán nem fogok visszaélni a ház türelmével, mert a személyes kérdésekben való felszólalás, meg az interpellálás csakugyan nem az én szokásom. De Vészi József t. képviselőtársammal szemben megjegyzem, hogy ón mindezideig azt értettem, ugy értettem mind a miniszterelnök ur, mind különösen gr. Andrássy Gyula és gr. Tisza István képviselő urak beszédeiből, hogy ugy magyarázták az 1867: XII. törvényczikket, hogy azon az alapon sem nem közjogellenes, sem nem törvénytelen a hadsereg magyar részének német vezénylete és sárga-fekete zászló alatt tartása. Ugy értettem, hogy ők igy magyarázzák. (Felkiáltások a jobboldalon: Ugy van! így is magyarázzák!) De, hogy a nemzetnek minden pillanatban joga van ehhez, azt sem tőlük, sem a miniszterelnök űrtől nem hallottam. Vészi József: Mindegyikük mondotta í Többször, mint egyszer! Eötvös Károly: Ha mégis mondták volna, akkor a memóriám cserbenhagyott! De azt igenis demonstrálták, hogy az 1867 : XII. törvényczikk alapján sem nem közjogellenes, sem nem törvényellenes a mai állapot. Hát az ő álláspontjuk tiszta, de t. képviselőtársamé nem tiszta, mert azt állítani, hogy a nemzetnek minden pillanatban joga van, hanem előbb iskolamesterekről, meg szolgabirákról, meg tankönyvekről kell gondoskodni .. . Vészi József: Ez fontosabb! (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) Eötvös Károly: ... ezt nem értem. Ez Bodónénak a házi bölcsesége, a mikor a bor árát kérik tőle. (Ugy van! Ugy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) Még csak egyet jegyzek meg. Azt mondta t. képviselőtársam, hogy én is voltam elnöke a pártnak, tehát akkor kötelességet mulasztottam, hogy nem sürgettem mai álláspontom érvényesülését. Hát én biztosítom róla, hogy ha mulasztottam, pártommal együtt, azt a mulasztást most helyrehozzuk. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! (Halljuk! Halljuk!) A napirend harmadik pontjának tárgyalását ez alkalommal megszakítjuk, és mielőtt áttérnénk az interpellácziők megtételére, legyen szabad a következő ülés napirendjére vonatkozólag javaslatot tennem. (Halljuk! Halljuk!) Javaslom a t. háznak, hogy a legközelebbi ülést szerdán délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjén a mai ülés najúrendjének 3. és 4. pontjai legyenek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: És az elmaradt interpellácziők!) Magától értetődik, hogy a házszabályok értelmében az indítvány- és az interpellácziós-könyv is fél fog olvastatni. (Általános helyeslés.) Elfogadja a t. ház a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag tett javaslatomat ? (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Igen !) Ha ezt el méltóztatnak fogadni, a legközelebbi ülés napirendje meg lévén állapítva, most az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Méltóztassanak a képviselő urak helyüket elfoglalni. Következik a kereskedelemügyi miniszter ur válasza Szederkényi Nándor ur interpellácziójára. Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk! Halljuk I) Szederkényi Nándor t. képviselőtársam a következő interpellácziót intézte hozzám. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Van-e tudomása a pénzügyminiszter urnak arról, hogy a kereskedelemügyi miniszter vezetése alatt álló állami vasúton szállított, Budapestre magánfélnek szóló sertéshús-szállítmányt, ha az tiz kilónál több, az állami pénzügyőrök a fogyasztási adóvonalon át nem eresztik, azon czimen, hogy tiz kilónál többet tevő szállítmány tilos szállítmány? A pénzügyminiszter ur mi jogon és alapon adott ki az állami pénzügyőröknek ily tiltó rendeletet ? Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter urnak a pénzügyminiszter e tiltó rendeletéről? S ha van, miért nem intézkedik, hogy a főváros területére ekként tilosnak jelzett szállítmány a feladásnál ne jöjjön forgalomba, hogy igy a felek legalább a jóhiszemüleg feladott vasúti szállítási dijjal ne károsittassanak?« Van szerencsém erre az interpelláczióra a magam és a pénzügyminiszter ur nevében röviden a következőket válaszolni: (Halljuk! Halljuk !) A kifogásolt eljárás oka a fővárosnak egy rendelete, mely annak idején a földmivelésügyi