Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-282

234 282 országos ülés 1903 geztem meg. Erről tehát itt a ház szine előtt nem kell szint vallanom. Ha azzal a kérdéssel konfrontáltatunk, van-e a magyar nemzetnek joga arra, hogy a közös hadseregben nyelvét, állami jelvényeit érvényesítse, akkor nincs ebben a képviselőházban ember, ki erre a kérdésre nem-mel felelne; hiszen ez magától értetődik, ezen jog a nemzettől el nem vitatható, ezt a jogát a nemzet törvényhozásának az 1867 : XII. törvényczikk nem sinkófálta el, el sem homályosította. Ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy gróf Andrássy Gyula, gróf Tisza István és a miniszterelnök ur beszédeiben ez a jog negáltatik, provokálom arra, méltóztassék mindhárom beszédet elolvasni . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Ötször mondottam, hogy czélszeriiségi kérdés! Vészi József: ... és azt fogja látni, hogy arról szó sem volt; ellenkezőleg a miniszterelnök ur ismételten kijelentette, hogy a nemzet törvényhozásának joga a hadsereg nyelvére és jelvényére korlátlan. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Megállapittatván tehát a nemzet törvényhozásának erre vonatkozó korlátlan joga, gondolom, élét vettem annak, hogy az ezután következendőket a t. túloldalról félreértsék. Ilyen kijelentés után az egész kérdés merő czélszeriiségi kérdéssé alakul át. (Mozgás a szélsöhaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A szükség czélszerüségének kérdése. Ha azt kérdezik tőlünk valamennyiünktől, fontos-e az, hogy a magyar állam nyelve, a magyar állam jelvénye, a magyar állam méltósága ós önérzete, a mint mondani méltóztatott, az államnak minden egyes intézményében, teljes 100 százalék erejéig kidomborodva, foganatra jusson-e, azt fogom mondani, hogy mindez valóban fontos, és hogy a nemzeti fejlődésnek végczélja egész kétségtelenül ez. Most jön azonban egy nagy kérdés, a mely bennünket elválaszt, de a mely kérdésnek megvitatására én a t. túloldalt itt is, a sajtóban is, nagyon szívesen invitálom: ez a helyes sorrend kérdése. (Mozgás a széisöbaloldalon.) S itt vagyok bátor t. képviselőtársamnak megmutatni a nemzeti életnek tágasabb és a hadseregnél sokkal fontosahb olyan birodalmait, a melyeken a magyar állami érdek, a magyar nemzeti érdek nemcsak hogy nem érvényesül, hanem teljes elhanyagoltságban, parlagon fekszik, a mely parlag-földeknek megmunkálása fontosahb is, sürgősebb is, az állami és nemzeti érdek szempontjából üdvösebb is volna, s a mely helyesebb sorrendnek megválasztása már csak azért is ajánlatos lenne, mert ha mindazon területeken az állam és a nemzet érdekeit teljesen kiépítettük, akkor a hadseregben — noha ott most egy szerzett felségjoggal állunk szemben — a nemzeti érdeknek teljességében való megvalósítása mindenesetre kevesebb akadályba fog ütközni, mint ma. (TJgy van! JJgy van! a jobboldalon. Zaj a szdsőbaloldalon.) május 29-én, pénteken. Meri-e a t. túloldal velem szemben vitatni és tudja-e bizonyítani azt, hogy az iskolának nemzetivé tétele nem sürgősebb, fontosabh és üdvösebb feladat, mint a hadseregé ? (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : A legnagyobb iskola a liadsereg! Elnök csenget.) Ugron Gábor: Nem ér az iskola semmit! Thaly Kálmán : Az is az önök minisztereinek büue, hogy nem magyar az iskola még ma sem! Polczner Jenő: Miért nem csinálják ? Elnök (csenget) : Csendet kérek! Vészi József: Ha szabad folytatnom, az imént hallottakra csak annyit jegyzek meg, hogy nem áll, egész közönséges csalódás az, hogy a hadsereg a legnagyobb iskola. Az nem igaz; a népiskola a legnagyobb iskola. (Zaj. Elnök többször csenget.) Thaly Kálmán: Ázzál lehetne legjobban magyarosítani a hadsereget! Vészi József: Akár kulturális jelentőség, akár a növendékek száma tekintetében a népiskolát legalább tízszeresen felülmúlja fontosság dolgában a közös hadsereget. (Ellenmondás és zaj a széisöbaloldalon. Elnök csenget.) Azonban mondja meg nekem Eötvös Károly t. képviselőtársam . . . Polczner Jenő: A quótát nem tudjuk fizetni! Vészi József: . , . vagy mondja meg Polczner kéj)viselőtársam — mondja meg, de hallgasson meg előbb — (Tetszés.) hogy mi háládatosabb és mi okszerű proczedura: az-e, hogy egy nemzetiségi iskolából kikerült, a magyar hadseregbe, magyar szolgálati és vezénynyelvvel biró hadseregbe jutott, magyarul nem tudó legény ott a hadseregben két év alatt — mert most már a kétéves katonai szolgálat küszöbön van — formálódik át magyarrá, avagy . . . (Mozgás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Osztrákká teszik!) Széll Kálmán miniszterelnök: Egyet sem tettek azzá! Vészi József: . . . avagy a helyes sorrend nem az-e, . . . Eötvös Károly: Hát németté lehet? (Folytonos zaj a széisöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vészi József: . . . méltóztassék végighallgatni .. . Polczner Jenő: Ilyent nem lehet meghallgatni magyar képviselőnek! Vészi József: ...avagy a helyes sorrend nem az-e, — s épen Szeged városának t. kéjjviselője egyetérthetne velem ebben — hogy a mi népiskola a magyar állam területén van, annak magyar legyen a tannyelve, magyar legyen, nemzeti legyen a szelleme . . . Thaly Kálmán: Ezt már rég kellett volna megtenni! Vészi József: ... és az igy nemzetivé és államivá tett népiskolából kikerült, kellőleg pre-