Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-271

37í. országos ülés 1903 május 15-én, pénteken. 17 tőle: »Kedves öregem, hogy vagyunk?« Erre 6 azt felelte: » Nagyságos uram, csak megvagyunk valahogy; alkonyodik, csak épen hogy nem harangoztak még.« Hát a t. miniszterelnök ur is elmondhatja, hogy bizony alkonyodik; csak az a különbség, hogy már a harangkötelet is nagyon fogdossa gróf Tisza István képviselő ur. (Elénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Hol van a harangozó? Holló Lajos: Ott harangoznak a folyosón most is! Hellebronth Géza: Visszatérve a t. földmMelésügyi miniszter urnak korszakot alkotó beszédére, mert »Magyar Nemzet« annak nevezte, meg kell jegyeznem, hogy a t. földmMelésügyi miniszter ur ugy tett ez alkalommal, mint a kancsal mészáros, a ki nem oda vág, a hová néz. A miniszter ur ugyanis felénk nézett, mindig, nekünk beszélt, pedig ugyanakkor a legszebb vádbeszédet mondotta el a kormány ellen, melynek ő is tagja, és a túloldal ellen, a mely annyira helyeselte beszédét. Annyi bizonyos, hogy a t. földmMelésügyi miniszter ur önzetlenségének legszebb példáját adta ebben a beszédben akkor, a mikor tárczájának összes javas latait, minden hasznos és szükséges intézkedést kollegialitási szempontból alárendelt a honvédelmi miniszter ur egyetlenegy javaslatának. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, ha megengedi a t. ház, néhány kérdést intézek a t. földmMelésügyi miniszterhez. Sajnálom, hogy nincsen jelen, mert tudom, hogy okos ember, jó ember, őszinte ember, magyar ember, a ki valószínűleg őszintén felelne meg kérdéseimre. Hát vagyok bátor kérdezni : hogy mit tart az egész ország érdekében elsőbbragu kérdésnek, a költségvetés megszavazását-e, vagy az ujonczlétszám emelését ? Erre megfelelhetne a földmMelésügyi miniszter ur helyett a t. túloldal bármelyik tagja. Kérdem másodsorban: mit tart a munkások érdekében elsőbbrangu kérdésnek, a gazdasági munkások helyzetének javítására szolgáló 290.000 korona megszavazását-e, vagy az ujonczlétszám emelését ? Kérdem továbbá, mit tart Zemplén, TJgocsa és Sáros vármegyék népére elsőbbrangu kérdésnek, az ezen vármegyék népének felsegitésére szolgáló 50.000 korona megszavazását-e, vagy pedig az ujonczlétszám felemelését? Erre válaszolhatna Bornemisza t. képviselőtársam is. Ugyancsak székely képviselőtársaim válaszolhatnának arra: mit tartanak a Székelyföld megmentésére elsőrangú kérdésnek, az ezen akcziókra előirányzott 162.000 korona megszavazását-e vagy az ujonczlétszám emelését ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Feleljen Molnár József! Székely György! Sándor József!) Mit tart a miniszter ur az ország minden vidékére nézve elsőbbrangu kérdésnek: az ezen vidékeken eszközlendő építkezésekre, felszerelésekre szükséges 2,056.000 korona megszavazását-e, vagy az ujonczlétszám emelését ? (Felkiáltások: Az ujonczlétszám emelését!) Mit tart az KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XVI. KÖTET. iparosokra, a vállalkozókra előnyösebbnek, a költségvetés megszavazását-e, vagy az ujonczlétszám emelését ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az ujonczlétszámot!) Mit tart Erdélyre nézve szükségesebbnek: az ott tervezett erdélyi vasutakat-e, az ott felállítandó gazdasági szakoktatási intézetekre szükséges összegek megszavazását-e, vagy az ujonczlétszám emelését? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az ujonczlétszám emelését!) Mit tart a magyar városokra nézve fontosnak: a Temes- és Bégavölgy ármentesitését. ezen városok és vármegyék ármentesitési segélyezését, a Dráva és Száva és a kisebb folyók szabályozását, a vízmosások lekötését, téli kikötők létesítésére szükséges összegek megszavazását-e, vagy az ujonczlétszám felemelését? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az ujonczlétszámot! Természetesen!) Sándor Pál t. képviselőtársam is válaszolhatna a következő kérdésekre: (Halljuk! Halljuk!) Mit tart a t. miniszter ur, Budapest főváros, Pest vármegye és az érdekelt gyárosok és kereskedők érdekeinek jobban megfelelőnek : a soroksári Dunaág szabályozásának végrehajtását-e, vagy az ujonczlétszám emelését ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az ujonczlétszámot !) Vagy mit tart a magyar gazdaközönség elsőrangú életszükségletének : az állattenyésztés érdekeinek emelését, a közgazdasági alap emelését, a len- és kendéi-termelés emelését, a gazdasági termények jobb értékesitheíésének előmozdítását, a telepítési és parczellázási törvény megalkotását-e, melynek czélja a miniszter ur örökigazságu szavai szerint is, hogy szószerint idézzem (olvassa): »hogy egyfelől a határszéleken az exponált pontokat erősítsük a telepítés által, másrészt pedig, hogy azt a nagy erőtartalékot, mely az Alföld népében rejlik, a mely képes volna arra, hogy rajokat ereszszen, nagy arányokban, hazánk jövője érdekében felhasználjuk és nemzetünk javára értékesítsük« ; mondom, ezt tartja-e fontosabbnak, vagy az ujonczlétszám emelését ? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az ujonczlétszám emelését!) Vagy mit tart a t. miniszter ur a tisztviselőkre nézve nagyobb lét- és életkérdésnek: fizetésük rendezését, fizetésüknek javitását-e, vagy az ujonczlétszám emelését? (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Az ujonczlétszám emelését!) Végül mit tart a miniszter ur egész Magyarországra nézve elsőbbrangu kérdésnek: a gazdasági berendezkedés nagy kérdésének megoldását-e, vagy az ujonczlétszám emelését? (Tetszés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Erre csak egy válasz lehet: vagy ezt tartja fontosabbnak, vagy amazt. Azt hiszem, hogy nincs széles Magyarországon, merem mondani, pártkülönbség nélkül, ember, a ki hazafias érzületével, józan eszével e kérdések bármelyikére azt merné mondani nyíltan, őszintén, az ország szine előtt, hogy igenis a katonai javaslatokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig akadhatna ilyen szerencsétlen gondolkozású ember, 3