Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-280
áaü. országos ülés 1903 és mikor az országnak nemcsak százezreiről, hanem millióiról van szó, akkor én arra vagyok kíváncsi, hogy miképen történhetik az, hogy mindez nem hozatik ide az országgyűlés elé, hogy mindez a törvényhozásnak tudtán kMül történik; hogy történik az, hogy az országgyűlés úgyszólván fumigáltatik ? Mikor ennyi pénzről van szó, ez egyáltalában nem érdekelné a törvényhozás budget jogát. Azt kérdem én vájjon Csáky szalmája-e az ország pénztára? Ugy látszik, hogy az államra nézve egyáltalában nem valami jövedelmező ez az uj rendszer. De nem nagyon előnyös az a közönségre nézve sem, a mennyiben a konyhasó az uj rendszer szerint meglehetősen megdrágult, még pedig métermázsánkint 80 krajczárral. Nem tudom általában ennyi-e a drágulás, de bizonyos helyeken, bizonyos körben ennyMel drágult meg a só a 12 kilogrammon alul történő vásárlásoknál; az ezen felül történő vásárlásoknál mindenki a régi árban kapja a sót, de a ki 12 kilogrammon alul vásárol sót, az fizetni fogja ezt a többletet. E mellett már is nagy mértékben megdrágult az iparsó. Hogy menynyire drágult meg, az kitűnik a következő számadatokból : A 10°/o-os iparsó vaggononkint 250 korona volt, most felemelkedett az ár 426 koronára. Ha pedig kicsinyben vásárolják az iparsót, akkor annak vaggonja körülbelül 1000 koronára megy fel. A só árának ez a horribilis emelése nem járja, t. ház. A só árát maga az országgyűlés, a törvényhozás szabta meg, és egyáltalán elejét akarta venni annak, hogy a só haszonhajtó üzlet tárgya lehessen. Most pedig látjuk, hogy a t. kormánynak, elsősorban a t. pénzügyminiszter urnak ténykedése folytán drágul a só. Zboray Miklós: Az ügyvédek is jól járnak. Kecskeméthy Ferencz: És ez, t. képviselőház, különösen a szegény néposztályt sújtja, mert a ki nagyobb mennyiségben vásárol sót, olcsóbban kapja, ellenben a ki kisebb mennyiségben vásárolja, drágábban kapja; pedig tudjuk, hogy kisebb mennyiségben a szegényebb néposztály vásárol sót. Nem volt elég az, hogy a t. miniszter urak felemelték a levelezőlapok árát, felemelték a kisebb szerződésekre szükséges okirat-bélyeg diját . . . Zboray Miklós: A pékek felemelték a kenyér árát, a tejszövetkezet csal a tejjel! Kecskeméthy Ferencz:. .. most még a só árát is emelik. Ilyen a kormánynak atyáskodása a szegény nép iránt. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Kik csinálták? Az a kérdés! Kik közvetítették az ily panamát ? (Halljuk! HaMmTc! a hal- és a szélsőbalóldalon.) Kubik Béla: Fel kell deríteni, akárki volt! (Helyeslés a bal- és a szélsőbalóldalon.) Endrey Gyula: Hol pan-a-macska? Közgazdasági tevékenység ! B. Kaas Ivor: Mi volt a provízió? május %7-én, szerdán. 191 Lengyel Zoltán: Erkölcsök megtisztulása! Kecskeméthy Ferencz: Hogy pedig a t. kormány a feloszlatott sóhMatalok hMatalnokaMal mily méltányosan bánik, az is ki fog tűnni egykét példából, a mit azonnal elő fogok terjeszteni. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Két ily feloszlatott sóhMatalnál pl. volt két ellenőr. Mindketten a X. fizetési osztályba voltak sorozva, és már közel voltak ahhoz, hogy előlépjenek a IX. fizetési osztályba, most, a midőn a t. pénzügyminiszter ur megszüntette a sóhMatalokat, az ellenőröket áttette az adóhMatalhoz, és pedig a XI. fizetési osztályba, tehát degredálta őket, egyszersmind pedig azt a súlyos kötelezettséget rótta rájuk, hogy egy év leforgása alatt tegyék le az adóhMatali szakvizsgát. Még a szerzett jogokat is ily módon tiszteli a t. kormány, igy tiszteli a hMatalnok jogait. Most, t. ház, szó van a hMatalnokok fizetésének emeléséről. Magyarországon tehát oly módon emelik a hMatalnokok fizetését, hogy a csekélyebb jövedelmű, szegényebb hMatalnokok megkárosításával emelik a nagyobbfizetésü hMatalnokok fizetését. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezek után én a következő interpellácziót terjesztem a pénzügyminiszter elé. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalóldalon.) Zboray Miklós: Ezt minden héten kellene csinálni! (Zaj.) Kecskeméthy Ferencz: Azt hiszem, ezt a túloldalon nem szeretik. (Nagy zaj.) Ez csak nyitánya ennek az ügynek; azt hiszem, nem fog ez igy végződni, hanem még többször lesz alkalmunk foglalkozni vele az országgyűlésen. Zboray Miklós: Majd jönnek a kó'szénszállitások is! Kubik Béla: Sólovagok! (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Hadd olvassa fel az interpellácziót. Kecskeméthy Ferencz: Nyitányul egy interpellácziót intézek a pénzügyminiszter úrhoz, a mely a következőképen hangzik (olvassa): Interpelláczió a pénzügyminiszter úrhoz: » Miután a sóhMatalok szervezéséről törvény intézkedik, kérdem a t. pénzügyminiszter urat: minő alapon szünteti be tömegesen a sóhMatalokat? Hányat és mi czélból szándékozik feloszlatni ? Az úgynevezett magy. kir. sójövedék országos vezérügynökségét minő törvényhozási intézkedésből kifolyólag létesítette? S miután a nagy közönség e felől az intézmény felől nincsen tájékozva, s ezen intézkedéssel szemben bizalmatlanságának ád kifejezést és károsnak itéli; de nincs róla tájékozva a törvényhozás sem: szándékozik-e a társulattal kötött szerződést a törvényhozásnak bemutatni ?« Ezt különösen azért tartom kívánatosnak, mert a nagy közönség körében igen sokan abban a véleményben vannak, hogy ez a szerződés nem állja ki a napfényt. (Olvassa):
