Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

164 279. országos ülés 1903 május 26-án, kedden. Elnök: Ilyen kifejezést a legélesebb poli­tikai kritikában sem szabad használni. (Helyes­lés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldálon: Igaza van !) Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs igaza! Csávolszky Lajos: Olyan tanácsosai vannak a koronának, a kik a legmegrögzöttebb politikai előítéleteknek sem tudnak, sem mernek ellen­mondani, a kik mindig meghajolnak csupa loja­litásból. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nevetséges! (Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Csávolszky Lajos: Ha a mi királyunk látni fogja azt, hogy a hadsereg önállósítása és magyarrá tétele oly követelése a nemzetnek, melyet a nem­zet nemcsak a maga érdekében, de a király érdekében is követel, és oly követelése a nem­zetnek, a melytől el nem áll, ha a király látni fogja azt, hogy ez oly erős és határozott köve­telése a nemzetnek, hogy kormányt sem tud ala­kítani : — ha e követelést nem teljesiti, nohát akkor a királynak majd eloszlanak az előítéletei és megfontolja a dolgot. De míg a király látja, hogy mindig van kormány és mindig van több­ség, mint a hogy ma is van, a kik nemcsak jónak és helyesnek tartják az egységes hadsere­get és a jelenlegi politikai rendszert, hanem ezt az ország érdekében valónak is hirdetik, akkor nem lehet csodálkozni, hogy az az uralkodó nem tesz egyebet, mint a mit tesz, mert mint alkot­mányos fejedelem nem is tehet semmit. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Ez az obstrukczió nem egyéb, mint egy vészkiáltás, a melyet a nemzetből a közelgő veszedelmek elő­érzete sajtolt ki és egy vészkiáltás az uralkodó királyhoz, hogy »Uram, királyom, figyelj ide, a kormány nem mond igazat, a többség nem hir­det igazságokat, mert a nemzetnek egy magyar hadsereg kell, hogy megvédelmezhessünk téged és hogy megvédelmezhessük magunkat.« (Helyes­lés a szélsöbaloldálon.) Vissza kell utasítani a miniszterelnök ur előterjesztését. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a tanácskozást folytatnék, kihirde­tem a quóta-bizottságra történt szavazás ered­ményét. Beadatott összesen 118 szavazat. Ebből kapott: gr. Andrássy Gyula 118, Buzáth Fe­rencz 115, Falk Miksa 118. gr. Hadik János 118, Hegedüs Sándor 116, Hieronymi Károly 118, Hodossy Imre 118, Josipovich Géza 118, Neményi Ambrus 116, gr. Tisza István 117 szavazatot. Ezek tehát a quóta-bizottság képviselő­házi tagjaiul megválasztattak. Három szavazat megoszlott, elnök nem sza­vazott, távol volt 113, jelen volt, de nem sza­vazott 17 képviselő. Egyúttal pedig elrendeli a ház, hogy az eddigi szokás szerint a választás ezen eredménye közöltessék a főrendiházzal, a miniszterelnökkel és a jíénzügyminiszterrel, és hogy a megválasz­tottak erről jegyzőkönyvi kMonat alakjában ér­tesíttessenek. (Helyeslés?) Hogy pedig ez megtörténhessék, méltóztas­sanak a jegyzőkönyvnek erre vonatkozó pontját nyomban hitelesíteni. Gr. Teleki Sándor jegyző (olvassa a jegyző­könyvnek ide vonatkozó pontját). Elnök: Ha nincs észrevétel a jegyzőkönyv ezen része ellen, ugy azt hitelesíttetnek je­lentem ki. Következik a megszakított vitának foly­tatása. Endrey Gyula jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Az igen t. miniszterelnök ur beterjesztett ide egy jelentést, a melyben egész egyszerűen, egész kategoricze kijelenti, hogy őt a politikai viszonyok oda kényszeritették, hogy úgyszólván a napnak és éjnek minden órájában megszegje a törvényt. Valóban nem csodálkozom azon, hogy a képviselőház zavarban van az iránt, hogy tulajdonképen mit csináljon ezzel a jelentéssel. (Egy hang jobbfelöl: Mi nem va­gyunk zavarban!) Nessi Pál: Hát mit akarnak az urak vele kezdeni ? Kinyomatni nem, tudomásul venni sem akarják? (Zaj jobb felöl.) Lovászy Márton: Növeli a képviselőháznak zavarát &?., hogy a kormány maga sem tesz ha­tározott javaslatot az iránt, hogy a képviselőház mit csináljon ezzel a jelentéssel? Javasolta annak kinyom atását, de ezt megbánta és vissza­vonta. Azt pedig komoly, határozott javaslatnak el nem fogadhatjuk, a mi őszintén szólva a ve­rebek gyűlésére emlékeztet, hogy t. i. azt hatá­rozzuk, hogy majd máskor határozunk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldálon.) Már pedig tény az, hogy ha már ez a jelentés ideterjesztetett, azzal a képviselőháznak valamit cselekednie kell. B. Kaas Ivor: Közhasználatra kell bo­csátani. (Derültség.) Krístóffy József: Szép beszéd! Lovászy Márton: Még ha semmi más czélja és akarata nem is volna a képviselőháznak, mint hogy ez a jelentés elintézetlenül feküdjék itt a ház asztalán, erre is intézkedésnek szük­sége forog fenn, úgyszintén akkor is, ha a ház­nak akarata megegyeznék teszem fel Polónyi Géza képviselőtársam javaslatával, a ki azt in­dítványozta, hogy ez a jelentés — nézetem sze­rint is nagyon helyesen, — adassék vissza a kormánynak. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már pedig, ha a háznak intézkednie kell, a mint hogy kell, akkor szükséges az, hogy megvizsgál­juk azokat az okokat, a melyek ezt a törvényen kMüli, helyesebben mondva törvényellenes álla­potot létrehozták, mert helyes intézkedést, helyes elbánást csak akkor alkalmazhatunk, ha ismer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom