Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-279

160 279. országos ülés 1903 májas 26-án, kedden. Horvátországban, épugy nem fog sokra menni azzal ebben a képviselőházban. Ha nem vonja vissza e jelentéseket, azzal a helyzeten semmit sem fog változtatni, (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsobahldalon.) azt azonban elérheti, hogy még inkább megnehezíti és bonyolultabbá teheti ezt a mostani, úgyis zavaros állapotot. A jelentések most a levegőben függnek; most már azokat sem kinyomatni, sem visszavonni nem akarja. Ha nem akar az ország kárára cselekedni, akkor tegye tárgytalanná ezeket! iHelyeslés a szélsobahldalon.) De a miniszterelnök ur a helyett, hogy kutatva kutatna azon módozatok után, a melyekkel a jelenlegi politikai helyzet megoldható lenne, az ilyen dolgokkal csak nehezíti a kibontakozást. Pedig a kibontakozásnak meg kell történnie, és olyannak kell a kibontakozásnak lennie, a mint azt a kiegyezési javaslatokról hirdette a miniszterelnök ur — a miről azonban majd csak a jövő fogja megmutatni, hogy mennyire felel meg a valóságnak — hogy t. i. megfeleljen a miniszterelnök ur által hirdetett azon elvnek, hogy »ne legyen győző és ne legyen legyőzött«. (Ugy van! a szélsobahldalon.) Találjon kMezető utat a miniszterelnök ur ; azon törje a fejét, ne pedig jelentéseken; gondoskodjék róla, hogy a nemzeti önérzet és a nemzeti öntudat csorbát ne szenvedjen. Ha ily feltételek mellett helyre tudja állítani a parlament nyugalmát, akkor valóban az ország érdekében cselekszik, és módot fog nyújtani arra, hogy az ország ügyeit előbbre vihessük. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az államférfiúi feladat vár a miniszterelnök úrra; ha meg tudja oldani: a dicsőség az övé; ha nem, akkor bukásában tragikum sincsen, mert nem tragikum az, ha valaki olyan feladatra vállalkozik, a melynek megoldásához hiányzik az ereje és tehetsége. (Ugy van! Ugy van! a szélsobahldalon.) Nem akarok hozzájárulni ahhoz, hogy az ország törvénytelenül kormányoztassák és azért csatlakozom Polónyi Géza t. képviselőtársam indítványához. Nem fogadom el a jelentést. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsobahldalon.) Endrey Gyula jegyző: Csávolszky Lajos! Csávolszky Lajos: T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Az az előterjesztés, a melyet a miniszterelnök ur hetek előtt az ex-lex - állapot tárgyában a képviselőházhoz benyújtott, megdöbbentő jele annak, hogy mekkorát sülyedt az elmúlt negyven esztendő alatt Magyarország politikai közélete. (Ugy van! a szélsobahldalon.) 1861-ben az országgyűlés még az uralkodóval sem állott szóba mindaddig, mig a törvényes rend helyre nem állíttatik mindentéren az országban, (Ugy van! Ugy van! a szélsobahldalon.) és az uralkodó előterjesztését sem vette tárgyalás alá, hanem csak a felett tanácskozott, hogy miképen adja az uralkodónak tudtára azt, hogy ebben az országban törvényen kívül kormányozni alkotmányosan nem lehet, (Ugy van! Ugy van! a szélsobahldalon.) hogy itt törvényen kívül kormányozni csak abszolút hatalommal lehet. (Ugy van\ Ugy van! a szélsobahldalon.) És most, negyven év után, maga a nemzet kormánya törvényenkMüli állapotba kergeti az országot, és jelentést, előterjesztést tesz a háznak arról, hogy miképen véli ő lehetségesnek ezen törvényenkMüli állapotot fentartani és ezen állapotban tovább kormányozni. Hallatlan czinizmus kell ehhez, t. ház! (Ugy van! Ugy van! a szélsobahldalon.) Nem az kell nekünk, hogy tudjuk, miképen akarnak önök törvényenkMüli állapotban kormányozni, hanem az, hogy alkotmányosan kormányozzanak. (Igaz! Ugy van! a szélsobahldalon^) Az pedig csak a törvényben megszabott formák mellett lehetséges. Ezen formákat nem tartották be. A felhatalmazást nem birták megszerezni a törvényhozástól, bármily oknál fogva, de ne nem birták, tehát nincsenek jogosítva a miniszteri székekben helyet foglalni. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ha azok a komoly, hazájukat szerető, hazájuk sorsán aggódó, az alkotmány iránt fogékony férfiak ülnének azokon a többségi padokon, a kik 1861-ben, akkor már régen elsodorta volna a miniszter urakat a felháborodás haragja onnan; és hogy még ott vannak, azt csak a mi züllött politikai állapotainknak tulajdonítsák, a mely ezt a szegény országot mindjobban hatalmába keriti. (Igaz! Ugy van! a szélsobahldalon.) De hát mire vár a miniszterelnök ur? Hogy a függetlenségi párt enged, leszerel ? Nem teheti, mert csak e harcz által vél az ország sorsán javíthatni. Máskép nem lehet. 37 esztendei tapasztalás bebizonyította, hogy másképen az ország sorsán javítani nem birunk. Érvekkel, kapaczitáczióval, beszéddel nem lehet ezen ország sorsán segíteni. Hisz ha van az országban ember, Apponyi Albert gróf az, a kinél szebben érvelni, beszélni nem tud senki; és mit ért el 25 esztendei argumentácziójával, kapaczitácziójával és beszédeMel? Hozzájárult a quóta felemeléséhez, a katonai javaslatokat támogatja és belement az ex-lex- állapotba épugy, mint a legutolsó mameluk. És micsoda elismerést nyer érte a királytól? Semmit. Annyit sem, mint a legutolsó mameluk. Érdemes volt ezért 25 esztendeig az ellenzék vezérének lenni, érdemes volt ezért nagy eszméket, elveket, igazságokat hirdetni? De mit ér mindez, ha nincs meg az erkölcsi erő bennünk, ezen nagy igazságok mellett meg is maradni és azok keresztülviteléért küzdeni. Csodálatos, hogy a miniszterelnök ur még mindig az ellenzék leszerelésére spekulál. Azt mondja, a passzív rezisztenczia eresze alá bújik, ott meghúzza magát és ott türelmesen vár . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy húzom meg magamat! Csávolszky Lajos: Hogy ez az obstrukczió magától össze fog esni .. ,