Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-278

278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. 149 t. ház, ha a magyar hadsereg kérdését tárgyalnék ma és előtte állanánk ,a törvényenkMüli állapotnak, mi azt mondanánk: » Barátaim, ezt a kérdést el lehet halasztani, mert első az, hogy az alkotmány és a törvény ne szenvedjen sérelmet. Hagyjuk el tehát ezt, adjuk meg a kormánynak az eszközöket és a módokat és akkor azután folytatjuk küzdelmünket.« Akkor szemrehányást tehetnének önök nekünk, ha mi nem igy gondolkodnánk, ha mi nem tudnók feláldozni a nemzeti érdekeket egy még nagyobbért: az alkotmány és a törvények iránti tiszteletért. De önök nem tudják feláldozni a nemzeti érdekeket az alkotmány és törvények tiszteletéért. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Ez köztünk a különbség. Ha a mi javaslatunkat tárgyalnák és ha mi ragaszkodnánk ahhoz és mondanók, hogy addig semmit sem csinálunk, mig ezt meg nem csináljátok, akkor mi volnánk okolhatók; ámde a mikor önök mondják, hogy a nem nemzeti katonai javaslatok előtt semmit sem tárgyalnak, akkor önöket illeti a felelőség, önöket éri a szemrehányás és felelősek önök mindazért, a mi ebből a nemzetre hárul. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Persze, mi megakadályozzuk! Barabás Béla: A kormánynak kötelességszerűig arra az álláspontra kellene helyezkednie, hogy minden ideiglenes érdek szenvedhet, és szenvedhet a katonai törvényjavaslatoknak az érdeke is, csak a törvények meg az alkotmány nagy érdekének szenvednie nem volna szabad. (Élénk tetszés a szélsobaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, csak a hiúság játsza a főszerepet a többségnél akkor, a mikor előtérbe tolja a katonai javaslatokat. Én kérem önöket, áldozzák fel ezt a hiúságot a nemzet nagyobb érdekeinek, és függeszszék fel a katonai törvényjavaslatok tárgyalását; menjünk bele holnap a költségvetés tárgyalásába, holnapután pedig egy másik javaslat tárgyalásába. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Még azt is hangsúlyozom, hogy ne ijedjen meg a többség, mert mi a költségvetést a legnormálisabban akarjuk letárgyalni. Hiszen vegyük csak számításba az időt; ha hónapokig tartanak is a tárgyalások, még akkor sem lesz elégséges az idő arra, hogy az összes tárgyalásra váró törvényjavaslatokat letárgyalhassuk, minden dolgunkat elvégezhessük, mert olyan nagyszabású és nagyon fontos javaslatokról van szó. Kérdem, ily körülmények között, miért töltjük hiába az időt? Hiszen higyjenek már nekünk, higyjenek arra vonatkozólag, hogy mi nem engedjük ezeket a dolgokat, mi megkötjük magunkat és nem fognak csinálni önök semmit: nem lesz semmi a katonai javaslatokból, a melyet önök sürgőseknek tartanak, sem pedig másból az önök akarata folytán. (Ugy van! XJgy van! a szélsobaloldalon.) Miért kötik önök magukat annyira akkor, a mikor nem a nemzet nagy érdekeiről van szó ? Én kérem önöket, koronázzák meg a többségi akaratot bölcseséggel, belátással és akkor rendben fog menni minden. (Elénk tetszés a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Még egy másik esetet is veszek fel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon,) Tegyük fel, t. képviselőház, hogy akad egy kis ellenzék a legteljesebb rosszhiszeműséggel; tegyük fel, hogy hazafiatlan emberek ülnek itt, a kiknek az a czéljuk, hogy romboljanak mindent. Tegyük fel azt, hogy 20 vagy 25 nemzetiségi képviselő áll össze, — a mit önök mindig fel szoktak nekünk hozni, — és az makacskodik, az eszélyesség és a bölcseség azt kívánja, hogy pillanatnyira tessék visszavonulni: előbb védjék meg a törvényt és az alkotmányt és akkor majd elbánnak azzal a kisebbséggel, a mely hazafiatlan, rosszhiszeműen és erőszakosan cselekszik. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De az első a törvénynek, az alkotmánynak megvédése, és ez, uraim,., az önök kezébe, a többség kezébe van letéve, Önök rendelkeznek e felett, nena mi kisebbség; mi csak azt óhajtjuk, hogy önöknél ez a bölcseség és belátás mielőbb napfényre kerüljön. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Gabányi Miklós: Térjenek már Istenhez! Barabás Béla: Mindig elő szokták hozni, folytonosan azzal fenyegetni minket, a mit az imént is emiitettem, hogy majd összeállanak a nemzetiségi képviselők és azok fognak majd obstruálni, azok fognak majd oly hazafiatlan dolgokkal előállni, a melyeknek keserű következményei lesznek az országra. Bocsánatot kérek, mutassanak nekem csak egyetlenegy példát országgyűlésünk történetében, a hol valamelyik nemzetiségnek kis csapatja szembeszállott volna a magyar nemzet nagy többségével. Ez sohasem történt, mert mindig csak magyar állott a magyarral szemben s igy az az eshetőség, hogy ide nemzetiségi képviselők nagy része bekerülvén, hazafiatlan ellenállást tudna gyakorolni, teljesen ki van zárva. Az a kisebbség és annak a hazafiatlan kisebbségnek minden egyes tagja ki lenne innen üldözve, a magyar közgondolkozás és a magyar képviselők hazafias felfogása nem tűrné őket ebben a teremben. Társadalmi utón is kikergetnék innen azokat, a kik ilyen hazafiatlan feltevésekben és ilyen nemzetellenes törekvésekkel jönnének ide. Vészi József: Ez nem törvényesség. Barabás Béla: Tolt már példa elég, hogy képviselő nem jelenhetett meg ebben a teremben, pedig törvényesen helye, joga lett volna erre. Miért? Mert az egész ház osztatlan ellenszenve kizavarja azt a hazafiatlan embert, a ki itt nemzetellenes tanokat merészel hirdetni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) S azután meg ha volna arra kilátás, hogy a nemzetiségek igy összefogjanak ebben a házban, azt kérdem, ki ennek az oka ? Ki dédelgeti folytonosa a nemze-