Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-278
140 278. országos ülés 1903 május 25-én, hétfőn. és hogy ezen alkotmány légkörében önök továbbra is uralkodhassanak. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök ur által tett előterjesztést, a mely most a szőnyegen van, nekünk okvetlenül el kell ítélnünk törvényesség, alkotmányosság szempontjából, mert nem tűrhetjük, hogy bármely kormány, a mikor belezavarta az országot a törvényenkMüli állapotba, akkor találjon üastromot és módot könnyelműségének, bűnének fedezésére. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Azt nekünk vissza kell utasítanunk. Azzal mi szóba nem állhatunk, és ha majd elkövetkezik a számadás ideje, akkor mi is ott leszünk, akkor a felelőségre vonásnál mindenesetre alkalmazni fogjuk a törvénynek azon intézkedéseit, hogy a kormány ebben a kérdésben is, mert törvénytelenül, jogtalanul belement a törvényenkMüli állapotba, felelőségre vonassék és vád alá helyeztessék. (Ugy van a szélsobaloldálon.) Egyebet nem is érdemel meg, ez kel!, hogy a sorsa legyen és ha a többségben van érzék és beesüli a törvényt és az alkotmányt, nem szabad tűrnie továbbra is, hogy ilyen kormány uralkodjék és ilyen kormány teljesítse azokat a kötelességeket, a melyeket csak törvényes állapotban és az alkotmányosság teljes védelme alatt volna szabad teljesiteni. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Azzal bennünket nem riasztanak vissza, hogy a közvéleményt félrevezetik, mert mi már megerősödtünk elhatározásunkban, megerősödtünk abban a hitben, hogy odakint sem érvényesíthetik ezt a félrevezetést. Ne mondják azt, ne vádoljanak bennünket azzal, hogy mi az indemnitást megobstruáljuk, dehogy, egy világért sem, csak tessék kimondani azt, hogy az indemnitás idejét a katonai javaslatok fabetéteiével nagy állami érdekekre fordítják, rögtön meglesz az indemnitás és foglalkozhatunk ezekkel. A nagy közvélemény nem fogja azt elhinni, és ha vádolnak, bennünket hiába vádolnak, mert az, hogy az ex-lexbe belejutottunk, egyenesen a kormány akaratából történt. (Ugy van. 1 a szélsobaloldálon.) Mert ha nem a többség akaratától függött volna, akkor nem jutottunk volna bele. Ha pedig önök ugy gondolkoznak, hogy a törvényenkMüli állapot a kisebbségnek az akarata, hát akkor ott állunk, hogy a kisebbség akaratával önöknek számolni kell ós figyelembe kell venni azt a nagy erőt, mely a kisebbség akaratában benne van, mert ma a kisebbség képviseli a nemzeti akaratot és nem önök. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) A napokban ülést tartott a kereskedelmi és iparkamara és csodálkozva olvastam másnap egyes lapokban, hogy az igen t. többség a budapesti kereskedelmi és iparkamara határozatát a maga javára akarja felhasználni. Ha pedig megnézem ezen határozatot, azt látom, hogy ez a legsúlyosabb kritika a többség eljárása és viselkedése ellen. Ebben a határozatban nincsen egy szó sem arról, hogy szükség van a katonai javaslatokra, hanem ebben a határozatban van az, a mi az egész országgyűlésnek szól, nemcsak a kisebbségnek, hogy az igen t. képviselőház összes tényezői: többség, kisebbség, kormány és mindenki, a ki ebben tényező, találjon módot arra, hogy ezek a lehetetlen állapotok megoldassanak és az ország fontos érdekeit képviselő javaslatok vétessenek tárgyalás alá. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Mikor az ipari és kereskedelmi kamara ezt a határozatot egyhangúlag meghozta, minélfogva az összes ellenzéki emberek, tehát a függetlenségiek is hozzájárultak, kifejezést adtak felszólalásaikban a szónokok annak, hogy igenis el kell seperni és el kell sodorni azokat az akadályokat, a melyek útjában állanak a képviselőház és a törvényhozás hasznos működésének. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Hát hasznos működés-e a költségvetés megállapítása, a beruházási javaslatok és más egyéb fontos javaslatok, a melyek szőnyegen vannak? Hasznos munkálkodás-e ez: igen vagy nem? Ha hasznos, akkor azt a haszontalan ringy-rongyot, a katonai javaslatokat dobják félre, hogy becsületes, tisztességes és hasznos munkát tudjon ez a képviselőház végezni. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldálon.) A budapesti kereskedelmi és iparkamara határozatát tehát ne tessék önmaguk javára kihasználni, hanem olvassák el és figyeljék meg annak lelkiismeretesen megnyilatkozó követelményeit, hisz az ország anyagi érdekeit képviselő legfőbb testület HZ. fii mely szólott az egész országgyűléshez és nem a kisebbséghez. E testület nem a katonai javaslatokat követeli, nem azt kívánja az ellenzéktől, hogy hajoljatok meg, adjátok meg a katonai javaslatokat, hogy a többieket tárgyalhassuk, hanem azt kívánja az egész képviselőháztól, hogy hárittassanak el azon akadályok, a melyek a szükséges gazdasági fontos tényezők, fontos törvényjavaslatok letárgyalásának útjában állanak. (Ugy van! a szélsőbalodalon.) Teljes öt hónapja tart már ez az áldatlan helyzet. És ez áldatlan helyzet és szoIvorúság közben mindenki bizonyos megilletődéssel, bizonyos örömelőérzettel várta és fogadta azt a hirt, hogy Magyarországra és közénk jön a király. Mindenki várta, s mi sem titkoltuk el abbeli feltevésünket, hogy a Eelség megérkezése alkalmával maga fog beleavatkozni a dolgokba, maga fogja követelni a legközvetlenebb és a legtisztább felvilágosításokat, hogy atyai jóságával és bölcseségével szanálja azokat a szoIvorú viszonyokat, a melyek most Magyarországon uralkodnak. (Ugy van! a szélsobaloldálon.) Megjött a király. Mindenki várta a megoldást, a szoIvorú helyzetből való kibontakozást. És midőn a király, Magyarországnak felséges ura, megérkezik, lent a völgyben hatalmas tűzijáték, parádé, kMilágítás, örömujjongás, Gotterhalte, fent pedig a királyi várban udvari bál tartatik.
