Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.
Ülésnapok - 1901-277
277, országos ülés 1903 május 23-án, szombaton. 127 Buzáth Ferencz: Hogy pedig a borhamisítás ilyen óriási mértékben grasszál az országban,(Zaj.) azért a kormányt kell egyedül és kizárólag felelőssé tennem, a mely sem elég bátorságot, sem elég erélyt nem tanusit a borhamisítók üldözésére. Elkerülhetetlenül szükséges, t. ház, hogy a borhamisítókra nézve szigorúbb törvényeket hozzunk, erélyes intézkedéseket létesítve, hogy ne csak, mint a törvényben is benne van, 25—100 korona pénzbirsággal sújtassanak az illetők, hanem még esetleg az akasztófára is ítéltessenek, (Derültség jobbfelöl.) mert azok, a kik az ország gazdaközönségét megkárosítják és az embernek az egészségét aláássák, más büntetést egyáltalában nem is érdemelnek. Sándor Pá!: Miért nem volt okosabb a közönség ?! Simonyi Semadam Sándor: Ez a liberális felfogás! (Zaj.) Sándor Pá!: Hangosabban ! Nem hallom ! Gr. Zichy Aladár: Jöjjön át ide! Sándor Pá!: Az a hely nekem nagyon szent! Buzáth Ferencz: De ma már ezek sem segítenek, mert a magyar boroknak értékesítése teljesen fennakadt, a mi a gazdaközönséget válságos helyzetbe sodorta. E tekintetben az államnak kell a magyar bortermelőknek a segítségére jönni, és különösen szövetkezetek alapítása és nagyobb mérvű segélyezése által lehetővé tenni, hogy a magyar bor értékesíthető legyen. Különösen borkMitelünket is maga az állam vegye kezébe, mert ma már csakis ez képes a maga erkölcsi erejével a magyar bor megingatott hitelét helyreállítani. Tessék továbbá az igen t. földmMelésügyi miniszter urnak kieszközölni a pénzügyminiszter urnái azt, hogy a fogyasztási szövetkezetek részére az italadót adja meg, mert ezáltal lehetővé válik a fogyasztóközönségre nézve, hogy aránylag jó, olcsó és egészséges italoknak birtokába jusson. Még egy körülményt vagyok bátor felemlíteni. A szőlő az egyedüli gazdasági ág, a mely — lehet mondani — egész esztendőn át ki van téve az időjárásnak, a téli fagyoknak, azután következnek a korai tavaszi fagyok, majd ismét a jégesők és mindenféle szőlőbetegségek úgyszólván egész éven át sújtják a szőlőt. A fagy ellen nem védekezhetünk, a jég elleni védekezés pedig, az u. n. viharágyuk előreláthatólag nem váltak be, mert hiszen a természet erőMel a harczot az embernek felvenni nem lehet és így a jég ellen az egyedüli védekezési mód az lenne, hogy a szőlőinket biztosítsuk. A biztosítás azonban csaknem lehetetlen, mert a biztosító-társaságok nem is szívesen foglalkoznak a szőlőbiztositással és ennek lehet betudni azt, hogy csak Julius 15-én veszik fel a biztosításokat és akkor is a biztosítási dijak 15 százalékra emelkednek, tehát oly időben, a mikor a jégeső már úgyis a gazda rizikójára, nem pedig a biztosító rizikójára esik. Lehetővé kell tenni, hogy a szőlőbiztositás korábban vétessék fel és olcsóbbá tétessék, mert ez igen nagy érdeket képvisel, miután 110.000 hold termő szőlőből elemi csapás által van sújtva 36.598 hold, tehát egy harmadrésze, a mely elemi csapásnak legnagyobb részét a jégkár képezi. A földmMelésügyi miniszter ur, ha jól emlékszem, a költségvetési beszéde alkalmával azt a tanácsot adta a szőlőbirtokosoknak, hogy ne termeljenek annyi szőlőt, mert szoIvorú viszonyok fognak bekövetkezni, e helyett inkább baraczkot termeljenek, mert azt jól lehet értékesíteni, és nem vagyunk képesek annyit produkálni, a mennyit elhelyezni képesek nem volnánk. A t. földmMelésügyi miniszter urnak ezen különben követendő jó tanácsa kissé elkésve érkezett. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezen nyilatkozata akkor teljesen időszerűtlen volt. A t. miniszter urnak ezt a tanácsot akkor kellett volna megtenni, mikor az 1896: V. törvényczikket megalkottuk. Azt kellett volna ezen törvényjavaslat beterjesztésekor mondani: itt van egy törvényjavaslat, 25 millió frt fog a szőlőbirtokosoknak rendelkezésére állani, hogy felújíthassák szőlőiket; én azonban azt a jóakaratú tanácsot adhatom, hogy mindenki csak annyi szőlőtelepet létesítsen, a mennyit saját ereje megbír, s csak végső esetben vegye igénybe a kölcsönt, mert ez oly óriási terhet fog maga után vonni, a mel} r nek megfelelni képesek nem lesznek. Továbbá azt kellett volna mondania: én, a ki a kormányzat titkaiba be vagyok avatva, jól tudom, hogy a kormányzat oly intézkedéseket fog megtenni, a melyek a szőlősgazdák kárára és megsemmisítésére fognak irányulni; igy meg fogjuk alkotni a szesztörvényt, mely a kis üsttel való főzést lehetetlenné teszi, s ezáltal a szőlőtörkölyt értéktelenné; fel fogjuk emelni a boritaladót, s ezáltal a fogyasztást nehezítjük meg, s ezzel a bortermelőket fogjuk érzékenyen megkárosítani; azonkívül ott vannak a borhamisitók, kik gombamódon fognak szaporodni, kiket eléggé üldözni nem engedi az a szellem, a melyben kormányzunk (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és a szabadelvüség, melyet képviselünk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Továbbá azt kellett volna mondania: azonkívül oly gazdasági politikát is folytatunk, hogyha esetleg túltermelés fog beállani a bortermelés terén, nem leszünk képesek azt a külföldön elhelyezni, s ezáltal saját borunkban fogunk megfúlni. Ha mindezt a jó tanácsot adta volna a földmMelésügyi miniszter ur, akkor nem lett volna az Agrár Banknak e czélra fentartott 25 millió forintja oly rövid idő alatt a szőlőbirtokosoknak kiadva, hanem mindenki félénken nyúlt volna e pénzhez, mert aggodalom vett volna erőt rajta a jövőt illetőleg.
