Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-277

124 277. országos ülés 1903 május 23-án, szombaton. kijátszani igyekeznénk. Hanem ők különben sem fogják ezt eDgedni, mert 1896-ban biztosított jogaikhoz feltétlenül ragaszkodni fognak. Ez pedig jelent mást, mint. hogy ha az olaszoknak bárminemű kedvezményt adnánk, ez alapon feléledne a francziáknak, a törököknek és a görögöknek is a joguk és ez azután — mondanom sem kell — beláthatatlan időkre a magyar bortermelésnek pusztulását jelentené. (Igaz! Ugy van ' a baloldalon.) Ámde, t. képviselőház, nekünk e kérdésekkel foglalkoznunk kell és pedig itt a házban is, mert e kérdések fogják alapját képezni kormányunk tárgyalásainak. Meg is van a mód arra, hogy foglalkozhassunk e kérdésekkel, a mennyiben azon kérvények, a melyeket az ország milliói ide felterjesztenek, de még képviselői kötelességünk is, erre az impulzust megadják. Foglalkoznunk kell e kérdésekkel annyMal is inkább, mert csak igy leszünk képesek mi is egy erős közvéleményt sorakoztatni a miniszterelnök ur és a kormány háta mögé, a melyre támaszkodva, kormányunk bátran szállhat sikra az olasz túlzók követeléseMel. Hogy pedig a túlzók követélései Olaszországban mennyire fokozódtak és hogy mennyire támadnak bennünket e túlzók — najiról-napra jobban — annak a közönynek a láttára és látva azt a semmitevést, a melyet borgazdaságunk tekintetében mi napról-napra mutatunk: erre nézve talán érdekes lesz, t. ház, hallanunk a legutóbbi római nemzetközi mezőgazdasági kongresszuson történt egyes epizódokat. (Halljuk! Halljuk!) Csak epizódszerü dolognak nevezhetem ugyanis, hogy De Astis barlettai őnologus a kongresszuson, a házasitásra szolgáló borok tárgyában tartott szakelődáson, egy olyan határozati javaslatot merészelt beterjeszteni, mely szerint mondaná ki a kongresszus, hogy a házasitásra szolgáló borok az egyes országokból a velük szerződéses viszonyban álló országba nemzetgazdasági és közegészségügyi tekintetekből vámkedvezményt élveznek. Dicséretet érdemel és elimerésre méltó — és ezért szükségesnek tartom itt a törvényhozás termében üdvözölni — azon borászati kongresszuson jelen volt kiküldötteink állásfoglalását, a kik derekasan megálltak a helyüket, mert látva az e határozati javaslat elfogadása esetén bekövetkezhető óriási veszélyt, közreműködtek azon, hogy e javaslat a napirendről levétetett. Mindenesetre azonban nagyon jellemző maga a javaslat az olasz aspirácziókra, az olasz követelésekre, a melyeknek az a czéljuk, a mely aspirácziók oda tendálnak, hogy a mostan megkötendő olasz vámszerzó'déseknél nekünk a tárgyalásnál prejudikáljanak. Ugyancsak a római kongresszuson Capelli marchese, a ki majdan, kereskedelmi szerződéseink kötésénél egyik kiküldöttként fog szerepelni, érdekes kijelentést tett, összehasonlítva Magyarországnak és Olaszországnak kereskedelmi mérlegét és ebből igyekezve az olasz követeléseket túlon-túl fokozni. E mérleg, úgymond, Olaszországra nézve passzív; pedig ez nem ugy van, mert nem a szám, hanem a belérték szerint kell a dolgot megbírálni. A mi kMitelünk, a Id- és a fakMitel reánk nézve is oly értékes, hogy úgyszólván kMiteli vámmal sújthatnék; az olaszországi import ellenben Magyarországra nézve csak a túltermelés eredménye, vagyis, jobban mondva, agrumentjeit, friss gyümölcseit, zöldségeit hozza fel Olaszország, a melyeket ő fel nem használna. A kereskedelmi mérleg tehát legalább is egyenlő, ha ugyan nem az ő javukra billen. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Közgazdaságilag helyes érvekkel tehát Olaszország követeléseit támogatni nem képes; nem marad tehát más hátra, mint az, hogy politikai szövetséges viszonyunkra hMatkozzék; de minden, helyes utón járó közgazdásznak kell, hogy elve legyen, hogy politikai kötéseket közgazdasági hátrányok mellett fentartani nem szabad. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha Olaszország politikai barátsága őszinte és igaz, azt megvásárolni nem szabad, mert nem igazi szerelem az, a mely megvásároltatik. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem kívánom a t, ház szíves türelmét továbbra is igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Majd a közgazdasági bizottságban és a tarifa tárgyalásánál még nyilik alkalmam e kérdésekről bővebben szólhatni. Hiszem és remélem, hogy földmMelésügyi kormányunk a magyar bortermelők érdekeinek jóakaratú előmozdításában tekintettel lesz az általam összegyűjtött adatokra is, a melyek különben, hiszem és tudom, nála is nyilván vannak tartva, és súlyt fog helyezni kifejtett aggodalmaimra, és az olasz szerződések megkötése előtt mérlegelve a magyar borgazdák igazán vitális érdekeit, meg fogja találni a helyes utat arra, hogy a mi érdekeink a kereskedelmi szerződések megkötése alkalmával kellőkép megvédessenek. Mindazonáltal, bár nem adom fel reményemet a tekintetben, hogy a kormány ezeket megteszi, mégsem fogadom el a kérvényi bizottságnak javaslatát, a mely egyszerűen a minisztereknek kiadni javasolja a kérvényeket. (Helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) hanem arra kérem a házat, határozzon ugy, a mint azt határozati javaslatomban előterjeszteni bátor vagyok, hogy t. i. (olvassa): »a kérvények adassanak át azonnal a kormánynak, hogy az a vámszerződósek tárgyalásánál a vámtarifában felvett legmagasabb borvámtételeket alkalmazza, ós azokból ne engedjen semmit sem.« Csakis ezzel látom biztosítva hazám bortermelésének érdekeit; azért éreztem magam indíttatva ezen felszólalásra, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. ház! A magyar bortermelők aggodalommal tekintenek jövőjük felé azon nyilatkozatok daczára is, a melyek a kor^