Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

276. országos ülés 1903 május 22-én, pénteken. 113 vényben, hogy ő Felségét, midőn kMül van, magyar tanácsosok akkor is környezzék. Meghatározták, hogy az országra tartozó külső ügyeket is kizárólag magyarok intézzék. Azokat az ügyeket tehát, a melyek a nemzetet külvonatkozásaikban illetik, ezeket már 1741-ben a nemzet saját fiai által rendelte elintéztetni. Azután jött a magyar kormányzati intézkedéseknek egész sorozata, a mely a helytartótanács, a kanczellária, a kamarai és tárnokmesteri intézmények egész különállását és szuverén függetlenségét állapította meg. Azután rátértek a rendek a gazdasági elkülönítésre. Széll Kálmán miniszterelnök: Szép szuverenitás volt! Szederkényi Nándor: Abban az időben! Később megrontották. (Mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Holló Lajos: Erre ki fogok terjeszkedni. Nem zavartatom meg magam eszmemenetemben. Majd teszek erre is észrevételt. Mondom, ráértek még akkor abban a nehéz időben, a mikor az ellenség az ország határán volt, ráértek a gazdasági viszonyoknak rendezésére Ausztriával szemben ; rendezték a gazdasági kapcsolat kérdését, ledöntötték a súlyos gátakat, a melyeket felállítottak volt az országban, és a melyek kifelé az ország áruinak kMitelét akadályozták. Egész sorozatát a törvényeknek állapitották meg; rendezték az ezekre vonatkozó kívánalmakat, és csak a mikor mindezek teljesedésbe mentek, hozták meg a hatvanötödik törvényczikket, a katonai segély felajánlását, a melyet a nemzet a korona segítségére és az ország megmentésére hozott meg. És melyik volt a bölcsebb dolog? Méltóztassék ezt a történelemnek most már elfogulatlan és magasabb látkörének szempontjából tekinteni ! Melyik volt a bölcsebb álláspont ? Vájjon az, ha a rendek és az országgyűlés meghajlottak volna a kormánynak és az aulikus környezetnek kívánságára és felajánlják a segélyt minden ellenszolgálat nélkül, hogy ha a nemzet megtelik továbbra is keserűséggel, ki nem elégített és ki nem egyenlített ellentétek érzésével, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy ha haderőt nyújt, a melyben nincs semmi nemzeti gondolat és nemzeti tartalom. Az lett volna-e jobb, ha ilyent nyújt, vagy ha -- a mint megtették — inkább késedelmeskedtek, de először is minden ellentétet a dinasztia és a nemzet között lebontottak, minden akadályt elhárítottak és állítottak olyan hadsereget a dinasztia és a király védelmére, a mely telve volt lelkesültséggel, nemzeti érzelemmel, a mely nemzeti magyar vezetés alatt állott, magyar zászló alatt állott és magyar szívvel, magyar hűséggel, magyar vérrel mentette meg az uralkodóházat. Széll Kálmán miniszterelnök: Külön hadsereg nem volt! Holló Lajos: És vájjon melyik lesz most is bölcsebb cselekedet ? Az-e, a mely itt haderőt gyűjt, KÉFVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. de königrätzi eredménynyel, a mely a nemzeti elkeseredést magában hordozza és soha sem szolgál igazi segítségéül a dinasztiának. Vagy pedig az, a mely leküzdi a korona ellentállását, hónapokon át, ha kell, el nem mozdul a helyéről, vMja a harezot, hogy meggyőzze az udvart, a koronát ennek az állásjiontnak a helyességéről, de egyúttal oly támogatást is nyújtson, a mely nehéz időkben agyedül lesz eredményes és sikeres ? É3 ki biztosit arról, hogy a veszedelmek nincsenek-e ismét oly közel? Hogy a felsőausztriai rendek, a kik abban az időben Linczben meghódoltak egy idegen hatalomnak, fajrokonságuknál fogva nem fognak-_e meghódolni ismét egy idegen hatalom előtt? Es a cseh rendek is, a kik Prágában akkor szintén meghódoltak, nem fognak-e veszedelem idején szintén a fajrokonságnál fogva, más irányú csatlakozást kívánni ? De ki kételkedik abban, a mit mindig hirdetünk, hogy a magyarnak nincs senkije, a kihez fordulhatna

; nin;s másutt keresnMalója, mint az, hogy a Habsburg-házzal magát, jövőjét, jelenjét és egész exisztencziáját szorossan összefűzze? Csak azt kívánja és az a feltétele, hogy a dinasztia az ő egyéniségét, (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) érzelmeit, (Igaz! Uqy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) az ö munkásságát fűzze e nemzet felvirágoztatásához, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) e nemzet jogainak elismeréséhez és érzelmeinek kíméléséhez. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt az összeforradást kívánjuk, t. képviselőház, és ennek a kívánságnak előmunkálatait óhajtjuk keresztül vitetni a kormány által, a mit azonban, sajnos, nem látunk. Látunk azonban egészen ellenkező dolgokat. Ha a t. kormány az ő kötelességét, szerintem az alkotmány értelmében helyesen fogná fel, akkor a felvilágosításokkal a következő fő czimeken kellene a koronához fordulnia: Ki kellene emelnie, hogy e küzdelem nem lépi túl a törvényesség kereteit, mert a mai közös hadseregnek még a katonai előítélet által és makacsság által fentartott mai kereteit sem bontja meg, mert nem teremt külön magyar hadsereget, hanem a mai közös hadseregnek minden keretét, annak minden féltett egységét fentartja, annak közös osztrák szervét, mely Bécsben székel, meg nem bolygatja, annak vezérkarát, egységes vezérletét nem érinti; egyedül csak saját államunk területén belül akarjuk saját hadseregünkben az állam nyelvét és jelvényét életbeléptetni. És fel kellene világosítani a koronát arról, hogy az ő féltékenysége, a melyet másik állama népeinek érzékenységéhez fűz, tarthatatlan felfogas. Hisz Magyarország elintézte ezt a kérdést ő Felségével akkor, midőn különböztetés nélkül Ausztria népeire, csehekre, lengyelekre, Magyarországot mint 15