Képviselőházi napló, 1901. XVI. kötet • 1903. május 15–junius 16.

Ülésnapok - 1901-276

106 2t.G. országos ülés 1903 minden akczió, a mi ez ellen irányul, — és az önöké az — nem más, mint ellentállás, a legridegebb, a legsMárabb ellentállás a legigaztalanabb r erőszakosság. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások és felkiáltások a szélsöbaloldálon: Nemzeti ellenállás! Elnök ismételten csenget.) Én pedig azt a preczedenst nem akarom megalkotni, a melyet önök akarnak, mert akkor beállana az, — mert kisebbség mindig lesz — (Zaj a szélsöbaloldálon. Halljuk ! Halljuk ! jobbról. Elnök csenget.) hogy a kisebbség bármikor egyszerűen megakadályozza a költségvetés létrejöttét, (Ugy van! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldálon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) megakadályozza minden esztendőben és akkor minden esztendőben beáll a váltakozó kisebbségek szerint a kormányválság, minden esztendőben megakad a parlamenti élet menete. (TJgy van! TJgy van! jobbról. Folytonos zaj a szélsöbaloldálon. Elnök csenget. Halljvjt! Halljuk! jobbról.) Ezt tartom én preczedensnek, olyan preczedensnek, a mely a legnagyobb veszélyeket rejti magában. Leszkay Gyula,: Ez a czinizmus! (Tetszés a szélsőbaloldalon. Elénk ellenmondás jobbfelöl,) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez nem czinizmus, hanem örök igazság. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Leszkay Gyula: De czinizmus, mert a nemzetet nem kérdezték meg! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondja azután több t. képviselő ur, hogy a helyzetet bonyolítsam ki, bonyolítsam ki azt a helyzetet, a melyet önök teremtettek. Engedelmet kérek, ez igen furcsa teória és kMánság. A kisebbségnek tetszik összebogozni a dolgokat ugy, a hogy neki tetszik, és önök szerint most azután a kormánynak nem az a feladata, hogy menjen a maga természetes, legális utján, azon az utón, bogy kérje a házat, kérje a kisebbséget, engedje határozathoz jutni a népképviseletet, hogy vagy elfogadja a kormány előterjesztését vagy nem, és ha nem fogadja el, buktassa meg a kormányt s az ebből vonja le a következményeket. Nem, hanem önöknek tetszik ellentállani, tetszik ilyen durva, ilyen nagy csomót kötni a magyar állam élete folyására és tetszik azután engem felszólítani arra, hogy én azt, a mit összekuszáltak, bogozzam ki. Nekem nem lehet feladatom minden olyan csomót kibogozni, a melyet önök csinálnak. (Nagy zaj a szélsöbaloldálon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Erre én nem vállalkozom, hanem teljesítem azt a kötelességét, a melyet a parlamentarizmus elve és érdeke reám ró. Bárminő —elvontan elismerem — becses dolgok legyenek is azok, a melyeket önök követelnek, de kimutattam, hogy a törvény alapján és czélszerüségi okokból és mert a hadsereg szervezetét bolygatni nem lehet: nem teljesíthetők. Es nincsen olyan becses domájus 22-én, pénteken. log, a melyet — ezt nem is lehet teljesiteni különben sem — önök követelhetnének, mint a minő becses, hogy a magyar parlamentarizmust életgyökereiben épségben fen tartsuk. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Mert mindent, a mi Magyarország legitim joga és igaz érdeke, meg lehet alkotni a magyar parlamentarizmusnak és a magyar alkotmánynak épségben és sérelem nélkül való fen tartásával, (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) de mindent elveszítünk és semmit sem fogunk megszerezni, ha egyszer a magyar alkotmány bázisát, a magyar parlamentarizmusnak és minden alkotmánynak egyedüli bázisát megdöntik. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! Nagy zaj a szélsöbaloldálon.) Már pedig azon az utón, a melyen önök járnak, fájdalom, oda kell az országnak jutni. (Hosszantartó, élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Hoch!-kiáltások a szélsöbaloldálon.) Kubik Béla: Csak örüljetek! Mandel Pál: Mi nem örülünk, hanem helyeslünk az igazságnak ! Nincs mit örülnünk az ilyen ellenzéknek! (Nagy zaj, ellenmondás és felkiáltások a szélsöbaloldálon: JLZÍ sem tudod, mit mondottál! Most jöttél be!) Kubik Béla: Minden tetszik neked, csak ő rázza a tarisznyát! (Derültség.) Elnök (csenget): B. Kaas Ivor képviselő ur szavai értelmének helyreigazítása czéljából kér szót. B. Kaas Ivor: T. képviselőház! A miniszterelnök ur szMes volt záróbeszédében velem foglalkozni és tegnapelőtti beszédemre reflektálva, állításaimat megczáfolni igyekezett. Az első dolog, a mit én is konstatáltam, hogy köztem és közte a kiegyenlítésnek lehetősége fenn nem forog; ezt azzal demonstrálta, hogy én »csak« keresztény politikát akarok, »csak« keresztény alapokon kívánom az államot szervezni és fejleszteni, inig ellenkezőleg ő szabadelvű, felekezetlen alapon kívánja a kormányt és az országot vezetni. Kubik Béla: A fődolog az, hogy osztrák szellemben! B. Kaas Ivor: Saját álláspontom hitelességére nézve kívánom konstatálni, hogy én azt nem mondtam, hogy »csak«, mert tudom azt, bogy Magyarországon különböző bevett felekezetek vannak, köztük olyanok is, a melyek nem keresztények és tudom azt, hogy Magyarországnak olyan polgárai is vannak, a kik nem kereszteltettek meg, részben nem kereszteltettek meg azon egyházpolitikai törvények alapján, a melyeket a t. szabadelvű párt és annak többsége hozott. (Felkiáltások jobbfelöl: Az ország hozta! Zaj.) Én nem tagadhatom meg azt, hogy Magyarország polgárainak, legyenek azok keresztények, vagy nem keresztények, legyenek azok zsidók, vagy nem zsidók, mint állampolgároknak jogaik