Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

255. országos ülés 1903 április 27-én, hétfőn. 2ö vont tételben odaállított okoskodását olvastam el Dicey-nek, hanem elolvastam másokat is és itt a következőket találtam, a mMel a t. képviselő ur nem. dicsekedett, pedig azt is ugyanaz az autor irja, a ki irta az általa felolvasottakat, ugyanabban a könyvben, a melyből czitált. Az ő czitátuma a 72.és 73.lapon van és az azt mondja, bogy a politikai viták közben folyton hall olyan nyilatkozatokat, mintha a parlamenti választók összességének az angol alkotmány szerint valami törvényhozói joguk volna. Az ilyen beszédnek van is némi gyakorlati értelme. Azután folytatja (vívassa): »Az angol alkotmány értelmében a választóknak egyedüli joga a képviselőt választani, á. választóknak nincs joguk a parlamenti törvényhozást kezdeményezni, szentesíteni, vagy megváltoztatni.« Azután azt mondja Dicey .. . Rátkay László: Nem is szavazzák le az angol nyelvet, az angol zászlót! (Halljuk! Sálijuk! a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: ... azt mondja, hogy »Látszik, miképen idézi elő a diskreczionárius hatalom szüksége a kMételes törvényhozást. A mai élet bonyodalmas viszonyai között a kormány zavarok vagy háború idején nem tud otthon rendet tartani és a külhatalmakkal szemben kötelezettséget teljesíteni, ha alkalmilag arbitrárius hatalmat nem gyakorolható Azután azt mondja: »Világos, hogy ilyenkor miképen kell a kormánynak eljárnia. A minisztériumnak meg kell sértenie a törvényt, saját védelmét pedig az indemnity-törvényre kell biznia« ; mert Angliában a mi jargonunk nem ismeretes ám. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Az indemnitás Angliában nem felhatalmazást, hanem felmentést jelent. (Olvassa); »Az ilynemű törvény — mint már jeleztük — a parlament szuverenitásának végső és legfelsőbb gyakorlása. Törvényessé teszi a törvénytelenséget; gyakorlatilag oldja meg azt a kérdést, mely a XVI. és XVIT. század államférfiait nagy zavarba hozta, hogy miképen kell megegyeztetni a jog megóvását és a parlament tekintélyét ama diskréczionárius hatalom, vagy kMáltságok szabad gyakorlatával, melyre egyik vagy másik alakban, válságos viszonyok közt, minden czMilizált állam kormánya rászorul«. Azt mondja továbbá (Olvassa): »Kétségbe vont jogait senki sem vitathatja erőszakkal. Jogi kontroverziákat nem lehet ököllel megoldani«. Ez az ő állítása, a melyből kiindult. Azt mondja azonban még tovább ez a Dicey, tehát nem én mondom, ebben a könyvében: »Bevezetés az angol alkotmányhoz «. (Olvassa): Némi joggal lehetne kérdezni, hogy ha a politikai erkölcsiség megóvása tényleg a parlament ama jogán alapszik, hogy megtagadhatja a Mutiny Act és ehhez hasonló, a rend fentartásához, sőt a társadalom fennállásához szükséges törvények megszavazását, hogy van az, hogy nem akadt angol parlament, a mely az alkotmány iránti KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. engedelmesség kikényszerítésének a végső eszközéhez folyamodott volna. A helyes felelet erre az, hogy a legfontosabb ós leglényegesebb alkotmányszabály a parlament évenkénti egybehMása, a parlamentnek minden hozzájárulása biztosítva van az által, hogy a Mutiny Act csak időre szól. Mert csak 1879-ben foglalta a parlament a Mutiny Act szabályait állandó törvényszövegbe, melyek évenként a néhány soros Army Discipline Commencement Act az esetleges pótlásokkal együtt egy év tartamára léptek hatályba*. Hasonló ez az eljárás a mi törvényhozásunkéhoz, mely az állandó jellegű véderő-törvény alapján ajánlja meg évről ~cvr6 £iz ujonczokat. Ebből az következik, hogy Dicey az obstrukcziót bizony semmi izében sem helyesli. Ezen czitátum ezt világosan bizonyítja és igazolja, hogy ő igenis, elitélte az pbstrukcziót. De lehet, hogy neki nincs igaza. O, mint tudományos ember irta a könyvet. Polónyi Gréza t. képviselő ur czitál belőle így, én pedig czitálok belőle máskép. De én felkerestem az angol nemzetet magát, felkerestem magát az angol parlamentet, tessék utána nézni ebben a könyvben, a mely itt előttem fekszik, a hány papirszelet van benne, annyi helyről vettem azt, a mit mondok. A »History of the parliament of England« czimü műben megtaláltam azt az esetet, a mikor az obstrukczió kérdése a parlamentben diskutiáltatott. Az eset 1784-ben történt, tehát jó régen, 100 és egynéhány évvel ezelőtt. A Eox-kabinet az indiai Bili végett lemondásra kényszerült, daczára annak, hogy többsége volt a házban és igy előállt az a furcsa eset, bogy a kormánynyal egy többségben levő párt állt szemben, a mely ellenzéket képezett. Ex-lex állott elő, az ellenzékre ment a többség, a mely azelőtt a kormányon volt. A vita tartott január 12-étől márczius 24-éig, egész a ház feloszlatásáig. Folyt a parlamenti küzdelem minden ülésen izgalom és szavazások közepette, a melyben az ellenzék mindig 20—27 szótöbbséggel rendelkezett. Az első vita-napon felmerült az a kérdés, hogy költségvetés még nem lévén, a kormány bizonyos állami kiadásokat mégis teljesített. Pox, az ellenzék vezére, a mely többségben volt, mint említettem, szólalt fel akkor és azt mondotta (olvassa): »Senki a világon azért szemrehányást a kormánynak nem tehet. Ugyanezt hasonló esetben minden előbbi kormány is megtette volna, mert ha meg nem teszi, megakad a közügyek menete.« Később egy ellenzéki képviselő, a ki először hozta fel az ex-lex-et, azt mondotta, hogy (olvassa) : »Mi lesz a hadseregről szóló törvény nélkül, melyre a kormánynak nincsen többsége.« Nem is volt és a kormány tovább kormányzott a többségben levő kisebbség ellen. En 11 GUI áKär om cselekedni. Hát akkor azt mondta, mi lesz ebből a törvényből ? Mi lesz azzal a három millió fontnyi költségvetési maradékkal, a melyre az appropriáczió