Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-258

S5S. országos ülés 1903 április 30-án, csütörtökön. 91 • Elnök : Ennek folytán . bizonyosságot kellett magamnak szerezni arról, hogy mi történt, ugy, mint minden előző esetben tettem. (Felkiáltások a jobboldalon: Semmi!) És ugy értesültem, hogy a miniszter egyáltalán nem akart közbeszólni senkinek. Luby Géza: Csakhogy szólott! (Zajos felMáltások a szeísöbaloldalon : Visszaszítta!) Barabás Béla: Tessék megkérdezni, szólt-e vagy nem szólt. Luby Géza : Eltagadja! (Folytonos zaj a bal- és a szeísöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Barabás Béla: Megkérdezte a minisztert? Elnök: Megkérdeztem! Kubik Béla: Legszebb az, hogy visszaszítta ! Elnök: Nem történt közbeszólás. Kubik Béla: Azaz hogy visszaszítta. (Folytonos nagy zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem igaz ! Nem igaz ! Kubik Béla: Méltóztatott tévedni! Kubinyi Géza : Nem igaz ! Nem igaz ! Fejérváry nem szí vissza semmit ! Elnök: Az, hogy közbeszólás nem történt, konstatálva és megállapítva lett. Nekem tehát nincsen alkalmam és módom, r sem okom, hogy bármi intézkedést tegyek. (Élénk helyeslés és felkiáltások a jobboldalon: Halljuk Eötvöst!) Eötvös Károly: Kérek öt perez szünetet, Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. Kérem Eötvös Károly képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. (Zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Helyre! Helyre!) Kubik Béla: Addig, mig nem lesz csend, nem beszélünk! Helyre! (Zaj.) Elnök (csenget): Ez a szónokra tartozik és az elnökre. Csendet kérek, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) Eötvös Károly: T. ház! A t. miniszterelnök ur, de a honvédelmi miniszter ur is ismét és ismét hMatkozott a német vezényszó igazolásául arra, hogy ez közjogilag indokolt és törvényes dolog, és hogy ez az 1867 : XII. törvény azon rendelkezésén alapszik, a melylyel a legfőbb vezérlet, vezénylet és belszervezet joga a felségjogok közé Boroztatott. Talán szükségtelen is megjegyeznem, de véletlenül eszembe jutott, hogy a t. miniszterelnök urnái talán nyelvbotlás volt az, mikor rezervált jogokról beszélt tegnapelőtti nagy beszédében, mert ez a szó, hogy ^rezervált jog« a magyar közjogban ismeretlen. (Ugy van! a szélsőbaloldalion.) A magyar miniszterelnöki székből ezt a. szót és ennek megfelelő eszmét még nem hallottunk] Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ezzel kapcsolatban, hanem általánosságban az északamerikai és egyéb nemzetekre vonatkozólag teóriában mondottam! (Ugy van! jobb/elől. Mozgás a szeísöbaloldalon.) Eötvös Károly: Ezt a szót törvényünk és fajunk nem ismeri! Kubik Béla: Hiába mosakodik! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem mosakodom ! Eötvös Károly: Vagy csak ellenkező értelemben és irányban ismeri. Rezervált jogai vannak a nemzetnek; mert a királynak csak annyi joga van, a mennyit a nemzet időnkint neki ad, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) E kijelentésem szorosan összefügg az 1867 : XII. t.-czikk ama pontjának magyarázatával. Először is tökéletesen igaza van mindenkinek, ki állítja és igy tökélesen igaza van Ugron Gábor t. képviselőtársamnak, ki közbekiáltott, hogy a magyar király nem német király. Magyar törvényt és törvényhozási határozatokat a t. miniszterelnök ur nem tud felmutatni arra nézve, hogy a magyar ifjakat a magyar királynak német szóra engedte volna valaha át ez a nemzet. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem cselekedte soha, nem is cselekedheti, ha élni akai, becsülettel soha. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Többet mondok. Ha tanszerüleg állapíttatnék meg az, hogy ez igy van és igy lehet, akkor ez a magyar királyi méltóságnak is meggyalázása volna, (Ugy van! a szeísöbaloldalon.) mert a magyar királyról azt sohasem szabad feltenni — nem a mostanról beszélek, hanem a multakról és jövendőkről — hogy saját nemzetét, országát, annak nyelvét, becsületét és érzékenységét elárulja. (Ugy van! a szélsöbaloldal'm.) Ilyent feltenni sem szabad. Tudjuk mindannyian, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben, hogy a miniszterelnök ur terminológiája szerint vegyem, mindaddig, a mig a Habsburgoknak az egész magyar nemzet hazafiságára és az egész magyar nép erkölcsi támogatására volt szükségük, a magyar ezredekben a lobogók, jelvények, a nyelv, vezénylet, ezredparancsnokok, tisztikar, mind tiszta magyar volt, (Ugy van ! a szeísöbaloldalon.) mert addig nem merték a hatalom kezelői a nemzeti rendszert azon a téren megbolygatni, eltörölni vagy meggyalázni, még szükségük volt az ő nézetük szerint is az egész magyar erőre. (Ugy van! a szeísöbaloldalon.) A mint azonban a hétéves háború befejeztetett, 1765 után, megkezdték tolvajmódra becsempészni a magyar ezredekbe a német lobogót és a német vezényszót, (Mozgás jobbfelöl.) A német tiszteket még akkor sem merték becsempészni; mert idegen tisztek vezetésével nem tudták volna a magyar hadseregnek hasznát venni. A német tiszteket csak a nagy napóleoni háborúk lezajlása után merték a magyar ezredekbe bevinni; azelőtt soha! Egy tényleges állapot állott ennélfogva elő, melyet a nemzet becsületesnek és törvényesnek 12*