Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-257

257. országos ülés 1903 április 29-én, szerdán. 55 lami kiadásokról szóló törvényjavaslat (írom. 368, 372) általános tárgyalásának folytatása. Bizony Ákos: T. képviselőház! Az elhangzott nagyfontosságú kormánynyilatkozatok után természetes, hogy én, mint az ellenzék szerény szónoka, elsősorban és főképen a miniszterelnök ur beszédével foglalkozom. Beszédem váza azonban már össze lévén állítva, nem akarok azon nagyobbmérvü változtatást tenni, annál kevésbbé, mert meg vagyok győződve, hogy annak keretében is meglesz a válasz mindazokra a fontos kérdésekre, a melyekkel a miniszterelnök ur foglalkozott és a melyek most a nemzetet foglalkoztatják. Megyek tehát abban a sorrendben, a melyet magamnak előre megáliapitottam. Az első kérdés az, vájjon az ellenzék a felhatalmazási törvényjavaslatot bizalmi kérdésnek tekinti-e? A miniszterelnök ur szerint sem a költségvetés, sem a meghatalmazás nem alkalmas arra, hogy bizalmi szempontból tárgyaltassanak. De azonnal hozzátette ő is, hogy ez a felfogás azonban nem felel meg a mi parlamentáris gyakorlatunknak, a mely kezdettől fogva e kérdéseket mindig bizalmi kérdéseknek tekintette. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mi tehát csakis a 35 év óta dMó parlamenti gyakorlatot követtük, a midőn a meghatalmazási javaslatot ez idő szerint is^ a politikai bizalom szempontjából bíráljuk. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Az igen t. kormány iránt pedig bizalommal nem viseltetvén, nagyon természetes, hogy a meghatalmazást sem adhatjuk meg. Az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, semmiféle oly kormány iránt bizalommal- sem a múltban nem viseltetett, sem most nem viseltetik, sem a jövőben nem fog viseltetni, a mely a 67-es kiegyezés alapján áll. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ez az egy ok is tehát teljesen elegendő lenne arra, hogy a szőnyegen lévő javaslatot meg ne szavazzuk. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De e régi, kardinális okhoz még igen jelentékeny ujabb okok is járulnak. (Igaz! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Ertem a katonai kérdést, s az ebből kifejlődött politikai helyzetet. (Halljuk ! Halljuk!) Már felemlittetett erről az oldalról, — én is teljes mértékben osztozom ebben, — hogy határozott, erős meggyőződésünk szerint a kormányt a jelenlegi politikai helyzetben feltűnő gondatlanság és az előrelátásnak csaknem csodálatos hiánya jellemzi. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen nemcsak a kormány, de e háznak minden tagja, sőt tovább megyek, az országnak minden politikával foglalkozó lakosa régóta tisztában van azzal, hogy az ujonczlétszám felemelésére vonatkozó javaslat hosszú, erős viták nélkül ebben a házban keresztül nem megy. (TJgy van! a szélsobaloldalon.) Senki előtt sem volt az titok, hogy, a midőn a múlt év utolsó hónapjaiban az indemnity-vita oly szokatlanul hosszura nyúlt, ez nem magának az indemnitásnak, hanem már akkor is a katonai javaslatoknak szólott. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Meg akarta az ellenzék mutatni, hogy van ereje ahhoz, hogy ha valamit meg akar akadályozni, azt keresztül is viheti. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A kormánynak tehát már a múlt évben tisztában kellett lennie azzal, hogy a katonai javaslatok ebben a házban legalább is egy hosszú, elkeseredett, csaknem azt mondhatom: késhegyig menő harcz nélkül keresztülvihetők nem lesznek. Ha tehát a kormány kellő meggondoltsággal, kellő előrelátással intézte volna az ország ügyeit, teljes lehetetlenség, hogy e kérdésért minden mást háttérbe szorított volna, és az országot belevitte volna ebbe a szerencsétlen politikai helyzetbe. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) Azt mondta a miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében, hogy azért a szoIvorú politikai helyzetért, a melynek küszöbén állunk, és a melyből már menekülni semmi körülmények között nem lehet, mert hiszen még ha ma leszerelnénk is, már a törvényen kMüli állapot május elsején okvetlenül be fog következni, a felelőség nem a kormányt, hanem az ellenzéket terheli. A kormánynak joga és egyszersmind kötelessége az ország ügyeit vezetni, vezetni ugy, hogy azok zátonyra ne kerüljenek; az ellenzéknek kötelessége az ellenőrzés és a közvélemény felvilágosítása. A törvény és a házszabályok minden képviselőnek biztosítják a szólásszabadságot; ha valaki ezzel él, az visszaélést nem követ el. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) A kormánynak kötelessége lett volna számot vetni a körülményekkel; számolni azzal is, hogy mi következik abból, ha az ellenzéknek 120 vagy nem tudom hány tagja mind ki akarná venni a maga részét az ő alkotmányos jogából és egyszersmind kötelességéből. Azt is mondotta az igen t. miniszterelnök ur, hogy neki azért kellett követelni a katonai javaslat előzetes tárgyalását, mert ez sürgős, határidőhöz kötött kérdés. Engedelmet kérek, a dolog nem egészen igy áll. Sürgős és határidőhöz kötött az ujoncz-megszavazási törvényjavaslat, de nem az ujoncz-felemelési törvényjavaslat. (TJgy van! TJgy van! Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) És hogy ha a kormány előjött volna azzal annak idején, hogy csupán az eddigi keretekben kívánja az ujonczok megszavazását, meg vagyok győződve, hogy akkor az nagyobb akadályok nélkül keresztülvihető lett volna. Hogy az ujonczlétszám felemelése ilyen sürgős, ilyen halaszthatatlan, vagy épen időhöz kötött volna, azt én határozottan tagadom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) Magának a miniszterelnök urnak a nyilatkozatából is kétségtelen, hogy annak a kért 21.900 ujoncznak túlnyomó része olyan czélokra kívántatik, a mely czélok már évek óta léteznek és eddig is elláttattak. {Ugy van! balfelöl.) Nem lett volna tehát semmiféle veszedelem, ha még egy esztendeig várnak ezzel és nem egy ilyen ideiglenes, hanem egy szerves, rendszeres javaslatban kérték volna az ujoncz-