Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.
Ülésnapok - 1901-256
256. országos ülés 1903 április zX-án, kedden. 49 czéltudatos küzdelmet jelent, a mely folyton és folyvást tart mindaddig, a mig czélját el nem éri. Ebben van az erő. (TJqy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen a mi mai politikai közéletünk, t. ház, nem egyéb, mint merő hazugság. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ámítjuk a nemzetet és ámítjuk a királyt. A nemzetnek azt mondjuk: önálló állam vagy, pedig az állami élet minden feltétele hiányzik; a királynak pedig azt mondjuk: a nemzet tökéletesen meg van nyugodva ezen politikai helyzetben. Mikor mi valamit kérünk és követelünk a nemzet nevében, akkor azt modják a királynak : nem kell rá adni semmit, az egy turbulens, számba nem vehető elem izgágasága; nekünk pedig azt mondják, hogy a király nem egyezik bele a ti óhajtásaitok teljesítésébe. (TJgy van! a szélsöbaloldalon. r Egy hang: Egyiket a másikkal hitegetik!) Államférfiaink a helyett, hogy felvilágosítanák a királyt, megmondanák neki, hogy itt, ebben a nemzetben mekkora erő rejlik, hogy mekkora alakulásokat lehetne véghezvinni ezzel a nemzettel, ha azt a nemzetet nyeregbe ültetnék és ha annak a nemzetnek nemes aspiráczióit kielégítenék; ehelyett mit tesznek? Az uralkodóház megrögzött előítéleteit legyezgetik. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Az uralkodóház hagyományos politikáját, a mely annyi szerencsétlenséget hozott reánk, követik és támogatják csak azért, hogy kedvesek legyenek az uralkodó előtt. (TJgy van! a szélsöbaloldalon) Molnár Jenő: Bolfras ur adja neki a tanácsot ! Gabányi Miklős: Meg Lueger! Csávolszky Lajos: A mi államférfiaink a helyett, hogy a királylyal világra szóló politikát csináltatnának, a mely két birodalom népét tenné boldoggá, mit csinálnak?Kárhoztatják őt régi, rozoga birodalmának jelenlegi állapotában való tatarozására és örökös foltozgatására. Ami államférfiaink a helyett, hogy azt a királyi hatalmat, ezt a rettenetes erőt felhasználnák arra, hogy uj életre ébreszszék ennek a két birodalomnak népeit, mit csinálnak? Elaprózzák saját hMataluknak hosszabb-rövidebb ideig való fentartására, nem gondolva meg, hogy ezzel elmulasztanak egy alkalmas időt, a melyet 37 éves békés időszak és egy alkotmányosan uralkodásra fogékony lelkű király hozhatott meg csak. Elmulasztják ezt az alkalmat örökre! (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) T. ház! Harminczhét esztendő óta nem csinálunk egyebet, mint folytonosan engedünk; és mindig kárát valljuk. Az osztrák kormány nem csinál egyebet, mint hogy sohasem enged és mindig hasznát veszi. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mert hát a mi államférfiainknak a bölcsesége azt tartja, hogy az okosabb enged. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) így gondolkozik az ökör is _ ha ugyan gondolkozik — a mikor a vágóhidra viszik; de azért ott marad a vágóhídon. No hát, mi nemzetünk érdekeit KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. nem akarjuk a vágóhidra vinni és azért azt a harczot, a melyet megkezeltünk, nem fogjuk abbahagyni mindaddig, a mig Magyarországnak érdekeit, önállóságát egy lépéssel legalább előbbre nem viszszük. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Nern hagyhatjuk abba a küzdelmet, t. képviselőház. Mi komoly felelőséget vállaltunk akkor, a mikor ezt megkezdtük. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn mi ebbe az akczióba belementünk, azt komoly elhatározással és erős meggondolás mellett tettük. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tehetjük tehát azt, hogy most játékot űzzünk ezzel a komoly és erős elhatározással, mert akkor a nemzet bizalmát ingatnék meg. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A czél, a melynek elérésére ezt az akcziót megkezdtük, az volt, hogy a nemzet valami előnyben, valami jognak a megnyerésében részesüljön ; nem hagyhatunk tehát fel a küzdelemmel mindaddig, a mig e kitűzött czélunkat el nem értük. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Sebess Dénes: Öngyilkosság lenne ! Lengyel Zoltán: Becsületünk van lekötve ebben a küzdelemben! Csávolszky Lajos: T. ház! (Halljuk!) Az én politikám és ennek az ellenzéknek a politikája az, hogy mi e katonai javaslatokat, a melyek előterjesztettek, semmi körülmények közt törvényerőre emeltetni nem engedhetjük mindaddig, a mig valami kézzelfogható garancziát nem nyerünk arra, hogy az ország állami önállósága legalább részben, legalább egy lépéssel előre vitetik. Bartha Miklós: Törvényt kérünk! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Csávolszky Lajos: Azok a küldöttségek, a melyek eddig feljutottak az országgyűlésre, az az áldozatkészség, a melynek szemtanúi voltunk eddig, — sem időben, sem pénzben nem kiméMé semmi áldozatot — kik támogatásunkra idejöttek, kötelességünkké teszik nekünk ezt a küzdelmet, kötelességünkké teszik, hogy, ha elkezdtük, azt véghez is vigyük. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem akarunk abba a helyzetbe jönni, a melyben voltunk a múlt esztendőben, a mikor nem értette meg a nemzet, hogy miért obstruál ez a párt hat hétig és miért hagyja abba az obstrukeziót egyszerre minden ereedmény nélkül. Most még kevésbbé értené, hogy három hónapig izgatottságban tartottuk az egész országot és most abbahagyjuk a küzdelmet. A legnagyobb kincsét bizta ránk a nemzet. Képviselőkre, komoly férfiakra bizta azt, mi tehát nem engedünk, mert nem akarjuk, hogy a nemzet csalódjék bennünk. Azért folytassuk az obstrukeziót és a javaslatot semmi szin alatt se engedjük törvényerőre emelkedni. (Éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Malatinszky György! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Interpelláczió is van!) 7
