Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

388 27o. országos ülés 1903 május íh-én, csütörtökön. egészen méltó feladat és hMatás. t (TJgy van ! ügy van! a szélsöbálóldalon.) Ám csinálják önök, nyugtassák meg saját lelkiismeretüket, de egj bizonyos, és ez az, hogy önök szívben és lélekben velünk együttéreznek, önök szívben és lélekben együttéreznek azzal a néppel, a mely ide ezrével jön, csak a lekötött viszonynál fogva, annál a fegyelemnél fogva, a mely önöket odalánczolja a kormányhoz, nem mernek és nem akarnak kifejezést adni gondolataiknak. De kezd már odaát is derengeni a hajnal, hiszszük és reméljük, hogy el fog következni a felkelő nap is, a melyet mi a legmelegebben fogunk üdvözölni, mert mi azt kívánjuk, hogy annak áldást hozó sugarai önökre is reáháramoljanak. (ügy van! ügy van! a szélsöbálóldalon.) Azt gondolom, t. képviselőház, igazságot mondok akkor, midőn az állítom, hogy az államok szövetségének alapja a népeknek érdekazonossága és összetartója, a népeknek rokonszenve. Most már alkalmazzuk ezt az igazságot, kapcsolatban a quóta-kérdéssel, Magyarország és Ausztria viszonyára. Vájjon megvan-e ez az érdekközösség Magyarország és Ausztria között ? Vájjon nem tapasztaljuk-e lépten-nyomon, hogy a legélesebb érdekellentét áll közöttünk anyagi kérdésekben ? És ez csak természetes. Á magyar nemzet agrikultur-állam, Ausztria ipari és kereskedelmi állam. Vájjon lehet-e ennek a kettőnek ellentétes érdekeit akként összeegyeztetni, hogy ott önként, kényszer nélkül megfelelő egyezség létesíttessék! Én azt gondolom, hogy nem. Es vájjon azt az áldatlan viszonyt, a mely Magyarország és Ausztria között fennáll, a népek rokonszenve kiséri-e, akár innen, akár túlról? Vájjon kívánja- e a nép azt, hogy az a szövetség, ugy, mint az megcsinálva és megalkotva van, továbbra is fentartassék. Vájjon, t. képviselőház, kívánja-e azoknak a faktoroknak mindegyike, a melyek e kérdésnek rendezésébe befolyást gyakorolni hMatva és kötelezve vannak? Vájjon azon viszonyokat, a melyek a törvény értelmében a szövetség szempontjából szabályozandók és rendezendők lettek volna, ez a törvényhozás és a másik állam törvényhozása szabályozták és rendezték-e ugy, mint azon alapelvek megkívánják, a melyek az 1867 : XII. törvényczikkbe lefektettettek ? Nem. Nem is akarja, nem_is tudja, mert ez az alap lehetetlenné vált. (ÉlénJc helyeslés a szélsőbaloldalon.) Erről az alapról, t. képviselőház, a nemzet igazát, jogát és érdekeit többé megvédelmezni nem lehet. A quóta-kérdésben, t. képviselőház, ugy látszik, hogy következetesen egy szerencsétlen eszme, egy szerencsétlen gondolat, az opportunizmus gondolata vonult végig akkor, a midőn ez a kérdés a két állam között szabályoztatok, természetesen mindenkor Magyarország rovására. Akkor, a mikor az első quótajavaslatot a képviselőház tárgyalta, és akkor, a midőn az erre vonatkozó törvény az 1867: XM. törvényczikk megalkottatott, akkor méltóztatnak nagyon jól tudni, t. képviselőtársaim, hogy egyidejűleg kérdés tárgyát képezte az is, és pedig szoros kapcsolatban az előbbMel, hogy a mi leigázásunkra, a nemzet tönkretételére felvett óriási kölcsön mily mértékben hárittatik át erre a nemzetre és ebből mennyit vállal magára Magyarország. És, t. képviselőház, az akkori vezető férfiak — itt van a törvény a kezemben, t. honvédelmi miniszter ur, e felett nem lehet mosolyogni, ez szoIvorú dolog, t. honvédelmi miniszter ur — akkor, midőn a vezető férfiak aggódtak a felett, hogy Magyarország érdekeinek védelme szempontjából meg lehetne-e csinálni a vámszövetséget, akkor mit tettek? Abba a törvénybe, a mely az államadósságok kérdésére vonatkozik, világosan belefoglalták azt a rendelkezést, hogy az adósságokat csak abban az esetben vállalja el Magyarország, ha ugy a quótát megállapító törvény, mint a vámszövetség létre jön. Vájjon, t. képviselőház, nem volna-e a kormány részéről követendő ez a preczedens, hogy összekapcsoltán csak akkor adunk és annyi quótát, a melyet megállapitunk akkor, a.mikor a Magyarország érdekeit megvédő vámszövetségi törvény valósággal megalkotva lesz. Mert addig, t. képviselőház, azon közös instituczióknak, a melyek a mi érdekeink védelmére egyáltalában nem képesek, a melyek nem is akarják megvédelmezni a mi érdekeinket, módot és alkalmat egyáltalában nem nyújtunk, hogy azoknak anyagi eszközök rendelkezésükre bocsáttassanak. (Elénk helyeslés a szélsöbálóldalon.) és igy csak természetes, hogy a quóta-bizottság kiküldése ellen a leghatározottabban állást foglaljunk. De, t. képviselőház, kisebbségünk tudatában az opportunizmus elvére vonatkozólag én az önök állítólagos mesterére, Deák Ferenczre hMatkozom. (Halljuk ! Halljuk!) Deák Ferencz akkor, a mikor 1867-ben a kiegyezést vezette, a mikor kénytelen volt elismerni és nyíltan el is ismerte magában a törvényhozás termében, hogy akkor a törvényhozást azaz opportunizmus jellemezte, mégis nagyon érdekes kijelentéseket tett, a melyeket jő volna a t. kormánynak és a t. többségnek épen a mai szoIvorú viszonyok között nagyon is szem előtt tartani. Nevezetesen ezt mondja Deák Ferencz (olvassa): »Uraim! az opportunitás igen fontos érv ott, a hol törvényalkotásról van szó, legfőbb tekintet akkor, midőn uj törvényt kell alkotni, mert akkor nem szükséges kérdésbe venni, törvényes-e ezen törvény, mert, a mint a törvényhozás rendes utján megalkottatik, azonnal törvényes, mert törvény. Ott azt kell tekintetbe venni, vájjon opportun-e az alkotandó törvény, vagy nem, megfelel-e a nemzet kMan almának, az állam szükségének, előbbreviszi-e a nemzet felvirágzását; egyszóval alkalmatos-e arra, hogy a nemzet politikai életét támogassa, és továbbra kifejtse? Hanem midőn meg, vagy meg nem tartásáról van szó, az opportunitással igen, de igen nagyon kényesen kell bánni.«