Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-270

384 270. országos ülés Í9Ö3 május ií-én, csütörtökön. hogy neki nem kell máshova menni preczedenst keresni, mint önmagához és akkor kötelessége puszta következetességből, a nemzet iránti kötelességérzésből, a törvényhozás iránti tiszteletből most ugyanazt az eljárást követni, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És azt kérdezem én a t. miniszterelnök úrtól, hogy miért nem követi most ugyanazt az utat és ugyanazt a módot, talán azt akarja, hogy utódjának szolgáljon preczedenssel, hogy az követhesse őt; ám legyen, de az bizonyos, hogy a miniszterelnök urnak, az akkor helyesnek bizonyult sorrendtől eltérni sem oka, sem joga nincsen. (Igaz! Ugy van! a ssélsöbaloldalon.) És kérdem én a t, miniszterelnök úrtól: vájjon az ellenzék az ilyszerü programm és az egymásután ilyen sorrendje megvalósítása ellen csak egyetlenegy szóval is emelt-e kifogást ? Vájjon ma nem ugy áll-e a helyzet, hogy a mikor az ellenzék látta, észlelte, aggodalommal sejtette, hogy a miniszterelnök ur politikai múltjával homlokegyenest ellenkezőleg kész és képes lesz belemenni az ex-lexbe, akkor egyenesen felajánlotta azt az utat és módot, a mely szerint az ex-lex az ország érdekében kikerülhető lett volna. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És vájjon nem fekszik-e a ház asztalán a függetlenségi és 48-as párt érdemes elnöke részéről beadott határozati javaslat, mely egyenesen arra hMja fel a házat, hogy utasítsa a kormányt arra, hogy mindenekelőtt, — miután az indemnitást egyenesen erre a czélra kéri, — a költségvetést tärgyaltassa le az indemnity után. Kérdezem én, hogy ily körülmények között volt-e oka a t. miniszterelnök urnak az állami tisztviselők küldöttsége elé ugy állítani oda az ellenzéket, mint a mely késlelteti, gátolja az ő jogos kívánalmaiknak teljesítését? (Ugy van! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) r Kubik Béla: És a pénzügyminiszter megígérte még deczemberben, hogy beterjeszti a javaslatot a háznak. Nem terjesztette be! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: Hát lehet ez ügyes kortesfogás és előkészület egy esetleges választásra ; de méltóztassék a t. kormányelnök ur és a t. többség meggondolni azt, hogy sokkal értelmesebb különösen a magyar állami tisztviselői kar, semhogy még közvetlen pressziónak is alárendelje véleményét, akaratát, a mikor tudja, hogy az ellenzék jogos, törvényes állásponton áll akkor, a mikor a miniszterelnök úrtól, a kormánytól és a t. többségtől egyenesen azt követeli, hogy a törvényeket becsületesen hajtsák végre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát mit kér az ellenzék? Mi az ellenzék küzdelmének a czélja? Az, hogy azon elvek, jogok és igazságok, a melyek a törvényekben le vannak fektetve, becsületesen meg is valósittassanak. Ezt eldisputálni még a t. miniszterelnök urnak sem sikerült. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur beszédének első részével ez elkalommal már végeztem. A mi pedig a dunai ünnepélyen lefolyt mindenesetre sajnos jelenetre vonatkozik, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) engedje meg a t. miniszterelnök ur, hogy megjegyezzem, hogy kijelentése minket és azokat, a kik ott kunt vannak, t. i. a népet, nem fogja megnyugtatni. Mert bár igaz az, t. miniszterelnök ur, hogy ott tegnap este az ország fővárosának társadalmi ünnepélye volt; igaz, hogy ezt a dunai ünnepélyt a történetesen itt tartózkodó koronás király is megtisztelte jelenlétével. . . Molnár Jenő: A lapok szerint a maga házából nézte! Nessi Pál: Az osztrák császár volt ott, nem a magyar király! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az osztrák császár! A magyar király! Molnár Jenő: Ha a magyar király jelen lett volna, nem a G-otterhaltét fújták volna! De nem volt jelen! (Zaj.) Babó Mihály: De, t. miniszterelnök ur, midőn a kiosztott hMatalos programmban az volt, hogy hódolat a királynak, hát akkor bocsánatot kérek, ezt magyar ember máskép nem értelmezhette, mint hogy a királyt azzal az őszinte tisztelettel és hódolattal fogják ott üdvözölni, a a melylyel minden magyar ember az ő szent érzelmeit az alkotmányos király elé viszi. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Arra, t. miniszterelnök ur, tisztességes és becsületes magyar ember nem lehetett készen, hogy ott meggyaláztassák nemzeti érzése, önérzete. (Ugy van ! Ugy van! a szäsobaloldalon.) Hiszen ha önök szerint a katonabanda határozhatja meg azt, hogy a Gotterhaltéval arczába kergessék a nemzet polgárainak a vért, akkor, t. miniszterelnök ur, ne beszéljen ön & nemzeti állam kiépítésének munkájáról. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a t. miniszterelnök ur nem lát-e bizonyos tendencziát abban a jelenetben, a mi ott tegnap a dunai ünnepélyen történt? Vájjon nem lehet-e feltenni azt, hogy ezen a dunai ünnepélyen okos előrelátással, mint szokták mondani, azért játszatták el a katonabandával a Grotterhaltét, hogy alkalmat adjanak a királynak jelenlétében a nemzetnek tüntetésre? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát ezzel szolgálatot tettek-e önök a királynak és szolgálatot tettek-e a nemzetnek? Korántsem. Igenis, ha önök azt akarták, t. miniszterelnök ur, hogy alkalom adassék a királynak a nép szMébe és lelkébe beletekinteni, nohát a kMilágítást rendezhették azok, a kik rendezték, de félős, hogy ez a művilágitás nem nyitotta és nem nyithatta fel ő Felségének a szemét, hogy tisztán lásson és lássa azt, a mi az emberek szMében honol; azt, a király iránti tiszteletet, a melyet önök a G-otterhaitéval lerombolni és bepocskolni akarnak, (jüénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a