Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

269. országos ülés 1903 május 13-án, szerdán. 373 városokban élők, minthogy pedig később majdnem mindnyájan idegenben kell, hogy neveltessék gyermekeiket, a családi gondok sokkal hamarább köszöntenek be náluk, mint másoknál. Az előléptetés idejének megállapítása, illetve a fizetés nagyságának megszabásakor ezt mindenesetre mérlegelnünk kell. Mind ezen, s számos más, de egy interpelláczió keretébe nem illeszthető bizonyító okok következtében nézetem szerint, a vasúti hMatalnokoknak legfeljebb 10 évi szolgálat után az évi 2400 korona fizetést kellene elérniök, 16 év elteltével pedig a 3200 koronát. Nagy súlyt fektetek a 2400 korona fizetés korai elérésére. Mert a vasúti tisztviselők eladósodása rendesen a 10—12-dik szolgálati évvel kezdődik, mit a családi gondok és bajok növekedése idéz elő. Az altisztek és szolgák kisebb fizetésénél a családalapítás kényszerűsége épen igy fennállván — a viszony megállapításakor erre szintén a kellő figyelem fordítandó. Minthogy pedig az okleveles tisztviselők legkevesebb négy évvel hosszabb időt fordítottak előképzettségük megszerzésére, ezek természetesen legalább négy évvel rövidebb idő alatt kellene, hogy elérjék a 2400, illetve a 3200 koronás fizetést. A magasabb képzettség igazi jutalmazása csak az ezután következő fokokban érvényesülne igazán, mikor az okleveles ember már 12 évi, a hMatalnok pedig 16 évi gyakorlati működésre támaszkodva, mutatja ki használhatóságát és képzettségének mértékét. A magyar társadalom középosztályának feladatát részben a tisztviselői karnak kell betöltenie, nyújtsunk tehát módot nekik arra, hogy ezt valóban megtehessék. Mindezek után, t. ház, az eddig elhangzott interpellácziók kiegészítéseként tisztelettel kérdem a t. kereskedelemügyi miniszter úrtól, vájjon: 1. Biztosítva van-e a vasúti tisztviselők részére a magasabb képesítést méltányló, s már 1884-ben rendszeresített, de 1887-ben eltörölt u. n. A) és B) csoportonkinti előléptetési rendszer ? 2. Szándékozik-e a t. miniszter ur az egyszer már szintén érvényben volt, de ugyancsak megszüntetett várakozási időkön alapuló előléptetési rendszert újra meghonosítani és ha igen, mennyiben felel meg az a vasúti tisztviselők emlékiratában kért beosztásnak; nevezetesen, hány szolgálati év után érné el az A. és a B. csoport a mérnöki, illetve ellenőri és a főmérnöki, illetve a főellenőri fizetést és mekkora javadalmazással? végül tisztelettel kérdem: 3. Minő összegben akarja a miniszter ur az altisztek és szolgák kezdőfizetését megállapítani, mert szükséges, hogy e tekintetben legalább a magyar királyi postánál alkalmazottak részére javasolt minimum részükre is biztosíttassák. (Helyeslés.) Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: T. ház! Ismételten intéztek hozzám interpellácziót a vasúti tisztviselők fizetésrendezése tárgyában. Egy alkalommal már volt szerencsém válaszolni, most egy második interpelláczió intéztetik hozzám ugyanebben az ügyben. Az interpelláczió sokkal terjedelmesebb, semhogy az lehetne kívánsága a t. képviselő urnak, hogy részletesen feleljek reá, nem is volnék abban a helyzetben, hogy az egész kérdést felölelő interpelláczióra a részletes választ rögtön megadjam. De másrészt értem a vasúti tisztviselők helyzetét, értem érdeklődést és talán nyugtalanságot is, a mely erőt vesz rajtuk, és azért két fontos elvi kérdésre nézve, a melyek iránt, azt hiszem, hogy megállapodás történt, mégis nyilatkozni kívánok. (Halljuk! Halljuk !) Méltóztatnak tudüi, hogy ebben a tekintetben nem én egyedül határozok, hanem különösen a pénzügyminiszter úrral kell egyetértésre jutnom. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) És ezen a réven a minisztertanács megállapodása szükséges ahhoz, hogy a javaslat elfogadtassák. De azt hiszem, két dologra nézve ma már bizonyos határozottsággal szólhatok. És ez az a két dolog, a mely elsősorban érdekli a vasúti tisztviselőket, s azt hiszem, épen azért megnyugtatásukra fog szolgálni, a mit mondani fogok. Az egyik az, hogy a megkülönböztetés a kvalifikácziós és nem kvalifikácziós szolgálatra vonatkozólag az uj fizetésrendezésnél tekintetbe fog vétetni. (Helyeslés.) Azt hiszem, ez a rendezésnek oly kiindulási pontja, mely a széles körökben ez iránt felmerült aggodalmakat el fogja oszlatni. A másik kérdésre nézve nemcsak a magam nézete, de azt hiszem, a velem együtt dönteni hMatott tényezők is egyetértenek velem abban, hogy a fizetés automatikus emelkedése — a melyet a most interpellált t. képviselő ur bizonyos fokig kritika tárgyává tett — a vasutasok általános kívánsága. Remélem, ebben a tekintetben is nézetem találkozik a vasutasok nézetével, és ez az, hogy az automatikus emelkedése a fizetésnek helyén való, vagyis hogy bizonyos időn belül minden fizetésnek emelkednie kell. Ezek oly alapvető dolgok, a melyeket magamra vállalok. Ez tehát azt teszi, hogy a kvalifikácziós és a nem kvalifikácziós szolgálat megkülönböztetésére, vagyis az A) és B) csoportonkinti előléptetési rendszerre nézve, továbbá a fizetés automatikus emelkedésére nézve, azt hiszem, már ma megnyugtathatom a t. ház utján az érdeklődőket. A többi kérdésre nézve, méltóztassék megengedni, ma nem nyilatkozhatok. Remélem, hogy nemsokára abban a helyzetben leszek, hogy megtehessem; de ne tessék elfelejteni, nem