Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-269

366 269. országos ülés 11)03 tartozást, melyet hangzatos szavakban gyakran méltóztatnak itt szép szólamok alakjában hangoztatni, ott lent hirdessék a népnek, nem pedig Széll Kálmán kormányelnök urnak szavazzanak dicsőséget és bizalmat itteni tömeges megjelenésükkel. (TJgy van! TJgy van! a szcílsöbaloldalon.) Ha önök valamennyien aktMe szerepelnének ott lent azon küzdelemben, akkor én elhinném, hogy a lent folyó zavargások nem származnak a nép millióinak lelkéből; de önök itt a fényes palotából hirdetik, hogy ott lent minden csendes, hangoztatják ezt akkor, a mikor ottan egy magyar birtokos kastélyába ront be egy csordahad és a birtokost megkötözve a templomba hurczolja és kényszeríti esküt tenni ma, a huszadik század elején. (Mozyás a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt azonban a horvát dolgokra áttérnék, engedjék meg, hogy arra utaljak, hogy hova vezetett a jelenlegi kormányzat és illetőleg milyen politikai helyzetet teremtett ez a kormányzat. (HalljuJc! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) T. ház! Mikor a miniszterelnök ur olyan nagy tüzijátékszerü látványossággal, nagy rakétázások mellett és olyan fényes kMilágitássai. a milyenben ma este a főváros — esetleg — részesül, elfoglalta miniszterelnöki székét, alig volt ember, bármely párthoz tartozott is, a ki azzal a szándékkal jött volna ide a képviselőházba, hogy mMel végre van egy miniszterelnök, a kinek munkaképességében, jellemében, politikai tisztességében megbizhatunk, hogy a pártok keretében és az elvek érintetlen fen tartásával, az országot érdeklő minden ügyben közös erővel törekedjünk a cselekvés, az alkotás, a munka terére lépni, — hogy legyen vége a meddő vitatkozásokban nyilvánuló politikai életnek, és hogy közös j>ozitM munkával és törvényalkotással igyekezzünk e nemzet gazdasági fejlődését, jólétét előmozdítani. (TJgy van ! a szélsöbaloldalon.) Nem Treuga Dei volt ez, nem volt ez a béke hirdetése, hanem az ellenzék, ismerve feladatát, azt tűzte maga elé, hogy erős kritikát gyakorolva a kormánynyal szemben, ha ez esetleg rosszat nyújt, azt javítsa meg, ha pedig jót ad, azt tegye még jobbá vagy legjobbá. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) És mi történt ? Az, hogy a miniszterelnök ur működése teljesen meddő volt, (Vgy van! a szélsöbaloldalon.) mert négyévi kormányzata alatt a törvényhozás többet szünetelt, mint ülésezett. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyes, elismerésre méltó, a felebaráti szeretetből folyó törvényektől eltekintve, nagy és hatalmas alkotásokat ezen idő alatt a törvényhozás nem teremtett. Es mi volt annak oka, hogy hat éven át ! Magyarországon a legsMárabb politikai tehetetlenség uralkodott ? Az, hogy Ausztriában a pártok a parlamenti életet lehetetlenné tették, hogy éveken át borravalóért harczoltak, hogy éveken át a nemzetiségi érdekek, nem pedig szabad elmájus 13-án, szerdán. vek és meggyőződések alapján politizáltak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Börzén játszottak!) Nem börzén játszottak, sőt nem is maguknak, hanem azon nemzetiségi érdekekért harczoltak, a melyeknek kielégítéséhez lépésről-lépésre közelebb jutottak, mert Ausztriának bordái megroppantak, korlátai töredeztek, az örökös tartományok együttléte ingadozni kezdett, és mert már megszólalt a dal, a melynek hullámzása nem a magyar király, hanem az osztrák császár trónját mozgatta. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) A pártok a legnagyobb szenvedélylyel dolgoztak, az osztrák császár meghajolt és időről-időre kisebb-nagyobb borravalóval elégítette ki az egyes pártokat. Pozsgay Miklós: A mi zsebünkből! Pichler Győző: Meglehet, hogy talán akad a túloldalon olyan, a ki azt mondja, hogy felesleges és helytelen kritika tárgyává tennem Ausztria múlt politikáját. Válaszom azonban erre az, hogy reánk nézve ez a múlt ma aktuális, mert 36 év elteltével, mikor teljes gazdasági depraváczióban van az ország, mikor a nemzet kormányától az alkotás terén erőt és eredményeket várna, előáll a kormány oly törvényjavaslatokkal, a melyek ez országot annyira megterhelik, hogy ennek folytán a sóhajok száma, a melylyel a magyar nép ezt a nehéz nyűgöt viseli, csak szaporodhat. Ez azonban nem elég, hanem ekkor előáll a kormány a czMillista felemelésével. A czMillista emelésével pedig egyidejűleg emelni akarja a tisztviselők fizetését is, a miben én junctimot látok, mert ha a királyi udvarnak költségeit két millió koronával emelné a mai viszonyok között, a mikor a tisztviselői kar ilyen silány fizetésben részesül, akkor a tisztviselők körében a Bokányi Dezsők és Groszmannok száma óriási módon szaporodnék el, a mi természetes volna és igaz alapokon nyugodnék. S mi történik e mellett? Az, hogy egy párt, a mely 30 évig itt ült mellettünk, a mely a nemzeti politikát és a nemzeti követelményeket hangoztatta, bement a kormánypártba, a mit Széll miniszterelnök ur a legnagyobb lelkesedéssel üdvözölt, és a miben a függetlenségi és 48-as párt, ha nem is lelkesedett érte, garancziát látott abban a tekintetben, hogy nemzeti irányban az ország nagyobb és hatalmasabb lépéseket fog tenni, a mi alatt Magyarországon semmi mást nem értenek, mint a kis kétéves gyermeknek első lépkedését, hiszen nagyobb lépésekkel 36 év óta nem tudott haladni ez a nemzet, mert csecsemő volt. Mi tehát azt hittük, hogy a nemzeti párt beolvadása folytán, végtére a kis gyermeknek lassú lépéspróbáMal haladni fogunk a nemzeti irány felé, de jöttek a katonai törvényjavaslatok, a melyekkel szemben az ellenzék semmi mást nem kért, mint azt, a mi pozitív törvényekben van a nemzet számára fentartva, a mit soha senki meg nem tagadott; a mit a nemzet f soha el nem adott, és másra soha nem bizott. És mégis