Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-255

255. országos ülés 1903 április 21-én, hétfőn. 2:5 kaptam, hogy ha a költségvetés, az ideiglenes, meg nem szavaztatik, indíttatva vagy kényszerítve erről a helyről eltávozni. (Elénk helyeslés és éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Széll Kálmán miniszterelnök: Én megmondottam és világosan mondottam meg, hogy ezért, és aláhúzom: ezért, mert azt tartom, hogy nekem nem szabad innét sem megszökni, sem megfutni, mert azt a preczedenst a magyar parlamentben megalkotni nem engedhetem, hogy a költségvetést minden esztendőben bármely — a mainál sokkal kisebb számú — ellenzék, ha ugy akarja, megobstruálhatja és annak létrejövetelét megakadályozhatja, és a többségben levő kormány csak ez okból távozni legyen kénytelen. (Hosszas, élénk helyeslés és taps jobbfelöl. Nagy zaj és nyugtalanság a szélsöbaloldalon.) En érzem felelőségemet. Egy rengeteg halmaza áll előttünk a teendőknek. Itt van az Ausztriával való gazdasági kérdés rendezésének nagy ügye, itt van a nemzetközi szerződések kérdése. Majdnem minden nap kell magamat exkuzálnom a magyar állam nevében, hogy miért nem tárgyalhatunk azzal az állammal, a melynek a magyar gazdasági érdekek szempontjából és kedvéért és az önök sürgetésére is felmondottuk a szerződést. Nem tehetjük, mert el van torlaszolva az ut. Itt van minden egyéb hasznos, szükséges alkotás: a tisztviselők, fizetésének rendezése, az inveszticziók, minden. Érzem felelőségemet, érzem, hogy mit jelent az, hogy önök mind e javaslatok előtt eltorlaszolják az utat. (Folytonos nagy zaj a szélsöbaloldalon.) De az elvnek nagysága, az elvnek komolysága, a melyről szó van, azt parancsolja nekem, hogy kitartsak, mert a parlamentarizmus elvét én megsértetni nem engedem. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. Nagy mozgás a szélsöbaloldalon.) Beőthy Akós: Nem ugy van! Az osztrák uralom! (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! Azt tartom, ha az animus legem ferendi... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Azt tartom, ha az animus legem ferendi a többséget vezeti, az országgyűlés együttlétében, állandó asszisztencziájával, a mikor tehát a törvényen kMülí állapot minden perczben megszüntethető, csak annak útját ne állják: magasabhrendü kötelesség; az én felelőségem tudatában kitartani és itt nem hagyni ezt a helyet azon a napon. (Zajos éljenzés és taps jobbfelöl és a középen. Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Rátkay László: Széll Kálmán miniszterelnök ur! ön elvesztette erkölcsi alapját. (Élénk éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre!) Széll Kálmán miniszterelnök: Végezetül kötelességem, t. képviselőház, nyilatkoznom azon határozati javaslatokról, a mik beadattak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hiszen talán csak érdekli önöket tudni, hogy mi az álláspontom az önök által beadotthatározati javaslatokra vonatkozólag? Kossuth Ferencz t. képviselő ur határozati javaslatát sajnálatomra nem fogadhatom el. Beszédem elején megmondtam, hogyha nem az a háttere volna, és ha nem azzal a kommentárral kisértetnék, a mely kiséri, egészen lojálisnak ismerném el; de minthogy az a háttere és az a kommentárja van, én azt az indítványát, hogy négy hónapra vétessenek le a napirendről a katonai javaslatok, a melyekkel politikailag identifikálva vagyok, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a jobb- és baloldalon.) a melyeket nem ejtek el, mert nem akarom ezt az izgalmat permanensen napirenden tartani, mert ezt a kérdést el kell dönteni az ország érdekében, (Ellenmondás a szélsöbaloldalon.) mondom, ezért ez indítványát nem fogadhatom el, mert ez azt jelentené, hogy négy hónapig nem lévén egyébről szó, mint a költségvetésről, önmaguktól elejtetnének azok a javaslatok, melyeket pedig elejteni nem akarok. Barabás Béla: Nem lesz meg sem ez, sem az! Széll Kálmán miniszterelnök: A mi Holló Lajos t, képviselő ur javaslatát illeti, sem szükségét nem látom, sem metodikáját nem pártolom annak az eszmének, hogy itt ötven tagú parlamenti bizottság küldessék ki, a mely minden ügyet vizsgálat alá vegyen korona és nemzet között, hadsereget, közös, nem közös dolgokat illetőleg sem czélját, sem módszerét nem tartom helyesnek egy ily alkotmányozó testület kiküldetésének. Ez nem is parlamentáris és a parlamentáris kormányformával nem egyezik. A mi gróf Zichy János t. képviselő ur javaslatát illeti, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) jelentettem, hogy a kétéves katonai szolgálat megvalósítása érdekében, mindennemű financziális, gazdasági, társadalmi következések érdekében, a kellő előkészítés érdekében, a mely katonai természetű, nem állhat, hogy azt illetőleg ma már kezünket megkötő rendelkezést felvegyük a törvénybe. De állást foglaltunk a kérdésben, — nem fogunk elfoglalni, de már elfoglaltunk. Elvileg nincs akadály és ha e kérdéseket katonai és főleg pénzügyi szempontból — mert katonai akadály épen nincs — meg lehet oldani, és mást t. barátom sem akarhat, mint olyat, a mi megnyugtató és az ország teherviselési képessének kímélésével történik: igenis készek vagyunk ez iránt őszszei előterjesztést tenni. Ez sokkal több, mint a mennyi eddig ez iránt elmondatott és mint a mennyi ez iránt a bizottság jelentésében benn van. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Polónyi Géza: Halljuk a búcsúzót! : Széll Kálmán miniszterelnök: Harminczhat l év óta ülök e házban. Bejöttem mint fiatal; ember, (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! \ Halljuk! a jobb- és baloldalon.) a ki alig verte