Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

340 268. országos ülés 1903 május 1%-én, kedden. nak. Ezekkel a bajokkal szemben erős kézre van szükség és erős intézkedésre, a mely erős intézkedéseket ez az ország és annak népe sajnosán nélkülöz bosszú idők óta. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Hát vagy a miniszterelnök ur van rosszul informálva, vagy az foglaltatik abban a kijelentésében, hogy ő a maga részéről áthárítja a felelőséget a koronára. Mert nem történik semmi ezekben a dolgokban. Ha nem történik semmi, akkor ennek vagy az ő rossz informácziója az oka, vagy pedig, a mit nem akarunk és nem tudunk feltételezni, az, hogy a magyar király az ő erős kezét meg nem mutatja. A másik, a mit a miniszterelnök ur beszédéből megjegyeztem magamnak, az, hogy azt mondja, hogy érvényt fog szerezni a magyar állameszmének, a magyar nyelvnek, a magyar zászlónak, a magyar czimernek és a megsértett magyar intézményeknek. Hát, t. ház, ehhez a legeslegelső lépés az, hogy a magyar nyelvnek, a magyar czimernek, a magyar zászlónak és a magyar intézményeknek a szorosabb értelemben vett Magyarország területén szerezzen érvényt és tekintélyt. Mert mig azok a népek azt látják, hogy saját szűkebb hazájában sem képes a magyar állam kormánya a magyar állameszmének, a magyar czimernek, a magyar zászlónak és a magyar intézményeknek érvényt szerezni, hát akkor miért becsüljék és tartsák tiszteletben a magyar állam jelvényeit ők, midőn azokat itt Magyarországon sem becsülik meg? (Ugy van! Ügy van! a szélsobalóldalon.) Hogy legyen a magyar államnak tekintélye Horvátországban akkor, mikor a nemzeti, állami eszméknek Magyarországon sincsen tekintélye és becsülete? Hogyha a túloldal t. tagjai oly nagy örömmel vonulnak ki akkor a teremből, mikor az ellenzék itt igazságokat mond és az ellenzéki beszédekben felhozott igazságokat nem akarják meghallgatni és ezzel szemben tüntetőleg, lelkesedve, örömmáIvorban tapsolnak, mikor önök közül a túloldalon feláll egy nagynevű ember s azt mondja, hogy Magyarországon a magyar nyelvnek nincsen jogosultsága, hát itt van a kezdete és oka és nem Horvátországban annak, hogy Horvátországban .zavarognak. (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Mert tudják azt, hogy azzal a kézzel szemben önök nem mernek állást foglalni, és ott meg vannak győződve arról, hogy az ő munkájuk büntetéssel nem fog sújtatni, Gabányi Miklós: Jobb minket meghallgatni, mert van kitől tanulniok! (Derültség jobbfelöl.) Lengyel Zoltán: T. ház! A miniszterelnök ur nyugalomról és higgadtságról beszél. Mikor mi azt látjuk, hogy ott a vasúti épületeknek ablakait beverik, mikor egyik épület az éjszakai lázongás után 37 lövés nyomait mutatja, a mikor Rákosi Viktor t. képviselőtársam bemutatja a károlyvárosi állomás épületének fotográfiáját, a melyen az látszik, hogy az épületnek 750 ablaka van beverve, akkor a t. miniszterelnök ur számára csak az a feleletem, hogy vannak idők és vannak alkalmak, a mikor nem higgadtságra és nyugodtságra van szükség, hanem cselekvésre és erélyre. Az a higgadtság, és nyugalom, a melyet régen tapasztalunk a miniszterelnöki székben, nem a megfontoltság, hanem a tehetetlenség benyomását teszi reánk, a mely egyenesen felbiztatja, ha nem is az egész horvát nemzetet, — ezt nem hiszem, — de az izgatókat, hogy folytassák munkájukat, hogy a magyar állameszme ellen a legerősebben támadjanak. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Josipovich t. horvát képviselő ur és a miniszterelnök ur ez alkalommal csodálatosképen teljesen ellentétesen beszélnek. A t. képviselő ur azt mondja, hogy nincs semmi baj, ő nem tapasztalt semmit. A miniszterelnök ur már aggasztó jelenségekről beszél, izgatásokról, a melyeket, nem tudom, mily kezek szítanak. Én ebben a dologban a miniszterelnök urnak adok igazat minden körülmények közt, és csak azt mondom a t. képviselő ur beszédére, hogy nem kételkedem jóhiszeműségében és nem kételkedik senki e házban, a ki őt régebben ismeri, de ugy látszik, hogy a t. képviselő urnak ebben az ügyben nincs elegendő tapasztalata. Vasúton jött Budapestre és az illető állomásokon az ő kedveért nem verték be az ablakokat, hogy aztán a magyar képviselőház lelkiismeretét megnyugtassa. (Igaz! a szélsobalóldalon.) T. képviselőház! (Halljuk! Kálijuk! a szélsőbaloldalon.) Kérem, a mig tanácskozásképes számban nem vagyunk jelen, addig nem beszélek. Ballagi Géza: Vagyunk 40-en bőven! Gabányi Miklós: Igen, koronában! Ballagi Géza: Nem! Nem sajnban! Elnök: Kérem, többen vagyunk, mint negyvenen. Tessék folytatni. Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy a horvát bán éber figyelemmel van ezek iránt a dolgok iránt, Ébersége, ugy látszik, nagyon régen tart és ugy látszik, nagyon soká akar még tartani, de ebben az éberségben a cselekvés terére átlépni nem képes. Horvátország összes bajai és az izgatások legelső oka és alapja az a közös hadsereg, a melynek részére mi a quótabizottságot meg akarjuk választani, hogy a quótát megszavazza. T. képviselőház! Horvátország területén a közös hadsereg az osztrák államnak az egész tekintélyét mutatja, ott a német nyelvet terjeszti, az osztrák zászlót, az osztrák czimert, a minek következése az, hogy Horvátországban megtanulnak németül az emberek, de magyarul teljességgel nem, a minek viszont az a következése, hogy Ausztriának szavára hallgatnak minden kérdésben, a mikor tanácsot és irányt kérnek.