Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

X&8. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. 329 Nősz Gyula: T. képviselőház! A ház igen t. elnökének engedelmével bátor vagyok egy kijelentést tenni (Halljuk! Halljuk!) azon újsághírre vonatkozólag, a mely a mai reggeli lapokban személyemmel kapcsolatosan jelent meg. (Halljuk ! Halljuk!) Az ujságczikk a következőket mondja (olvassa) : » Poprádról telegrafálják a félhMatalos »Bud. Tud.«-nak: a szepes-szombati választókerület szabadelvüpárti választói tegnap Poprádon gyűlést tartottak, a melyen közel 500 választó vett részt. A gyűlésnek egyetlen tárgya az volt, hogy a választók állást foglaljanak a kerület képviselőjének, dr. Nősz Gyulának a szabadelvű pártból való kilépése dolgában. A gyűlés egyhangúlag a következő határozatot hozta : »A szepes-szombati választókerületnek mai napon Poprádon egybegyűlt szabadelvű választói dr. Nősz Gyula orsz. képviselőnek az országos szabadelvű pártból kényszerűségből történt kilépését tudomásul véve, bizalmatlanságuknak kifejezetten azon kijelentéssel adnak kifejezést stb,« A folytatólagosan közölt táviratokat feleslegesnek tartom felolvasni, hiszen ezek felszólalásommal összeköttetésben nem állanak. Hogy miért léptem ki a szabadelvű pártból, az nem képezheti napirend előtti felszólalásnak tárgyát és azért ezzel a kérdéssel jelenleg nem is foglalkozom. Azzal a ténynyel sem foglalkozom, hogy a választóknak egy kis töredéke, — 500-at mondanak, pedig a mint értesülök, alig voltak 150-en, — jónak látta állást foglalni még mielőtt alkalmam lett volna kilépésem okait velük tudatni. Azt is csak említem, hogy ugyanabban az órában, melyben azt a gyűlést tartották, a szabadelvüpárt elnöke itt nálam, Budapesten volt. Mindezeket mellőzve, észrevételeimet a felolvasott újsághírnek egyetlenegy kifejezéséhez fűzöm és pedig ahhoz, hogy kénytelen voltam kilépni a szabadelvű pártból. Ez a kifejezés, t. ház, legalább is kétértelmű. Épen a napokban halottak, hogy a miniszterelnök ur határozottan tiltakozott, mikor vele szemben ezt a kifejezést használta egy képviselő, az illető képviselő ur pedig sietett lojális kijelentést tenni. Miután azonban én, ismerve a körülményeket, ily lojális kijelentésre nem számithatok, mert tudom, hogy mióta a pártból kiléptem, illetőleg a mióta az arra okot szolgáltatott körülmény előfordult, ellenem az egész Szepességen hajszát indítottak, (Ugy van! a szdsobaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl,) és már több oldalról hallottam, hogy azt a hirt terjesztik választóim között, hogy a miniszterelnök ur engem kikónyszeritett a pártból, kijelentvén, hogy engem a pártban meg nem tűr: kénytelen vagyok itt, a ház szine előtt egy nyilatkozatot tenni ós pedig azt, hogy nemcsak nem voltam kénytelen kilépni a pártból, hanem hogy baráti körben többen arra igyekeztek rávenni, hogy ne lépjek ki (Mozgás a baloldalon.) és hogy a miniszterelnök ur abban az ügyben, KÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. mely köztem és megyém pártvezetősége közt fenforgott, igyekezett oly kiegyenlítési módot találnia mely alkalmul szolgálhatott volna arra, hogy az ügy békésen elintéztessék. Hogy ez a kijelentésem igaz, hMatkozom a t. miniszterelnök úrra, hMatkozhatom több képviselőtársamra, a többi közt Szentiványi Árpád és Bornemisza Lajos képviselőtársaimra és miután tudom, hogy meg nem czáfolhatnak és nem is fognak megczáfolni, ezt a hamis hirt nem tekinthetem egyébnek, mint választóim félrevezetésére irányuló aljas rágalomnak. (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! a szélsőbalul dalon.) Elnök: Barabás Béla képviselő urat illeti a szó! Barabás Béla: T. ház! Napirendelőtti felszólalásomat a magyar ember fájdalmas érzületével és szMemnek teljes keserűségével kell megtennem, mert mindenki előtt ismeretesek azok a viszonyok, a melyek Horvátországban a magyar állameszme arczulcsapását jelentik. Napnap után ugyanis a legszoIvorúbb és legkétségbeejtőbb hírek érkeznek onnan, hogy ma már nemcsak a magyar államhatalmat, nemcsak a magyar jelvényeket, nemcsak a magyar szót nem tartják tiszteletben és becsületben, de már odáig jutottunk, hogy Horvátországban a magyar embernek élete is veszélyben van. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! A horvát kérdés itt a képviselőházban rövid időközökben ismét és ismét felmerül. Nem régen foglalkoztunk vele, jelezvén azokat a meg nem tűrhető állapotokat és kétségbeejtő viszonyokat, a melyek közt ott a magyar emberek élnek és mindennek ellenére a kormány fejétől nem kapunk más választ, mint azt, hogy a hirek túlzottak, hogy ott a zavargások a csőcselék mozgalmán túl nem mennek. (Egy hang jobbfelöl: Ez igaz!) Thaly Kálmán: Agyonütik az embereket! Ez semmi? Széll Kálmán miniszterelnök: Egy embert sem ütöttek agyon! Barabás Béla: E szerint ugy tüntetik fel a dolgot, mintha Horvátországban komolyabb zavargások nem merülnének fel. Én tehát bátor vagyok azt a kérdést felvetni, hogy mi tulajdonképen most már az igaz? Azok a tények-e, a melyek ott Horvátországban napirenden vannak, vagy pedig a miniszterelnök ur elé került felvilágosítások ? Az egyiknek okvetlenül hazugságnak kell lenni. (Mozgás.) Engedelmet, a tények nem hazudnak, hisz azok szoIvorú és kétségbeejtő volta nap-nap után szemünk elé tárul. Azok a jelentések pedig egyáltalán nem mondhatnak igazat, sőt magát a miniszterelnök urat is félrevezetik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt jogom van mondani annál is inkább, mert magánértesülésem is van arról, hogy hMatalos utón meg van tiltva a való tények előadása, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalig