Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-268

X&8. országos ülés 1903 május 12-én, kedden. 329 Nősz Gyula: T. képviselőház! A ház igen t. elnökének engedelmével bátor vagyok egy ki­jelentést tenni (Halljuk! Halljuk!) azon újság­hírre vonatkozólag, a mely a mai reggeli lapok­ban személyemmel kapcsolatosan jelent meg. (Halljuk ! Halljuk!) Az ujságczikk a következőket mondja (ol­vassa) : » Poprádról telegrafálják a félhMatalos »Bud. Tud.«-nak: a szepes-szombati választó­kerület szabadelvüpárti választói tegnap Pop­rádon gyűlést tartottak, a melyen közel 500 választó vett részt. A gyűlésnek egyetlen tárgya az volt, hogy a választók állást foglaljanak a kerület képviselőjének, dr. Nősz Gyulának a szabadelvű pártból való kilépése dolgában. A gyűlés egyhangúlag a következő határozatot hozta : »A szepes-szombati választókerületnek mai napon Poprádon egybegyűlt szabadelvű választói dr. Nősz Gyula orsz. képviselőnek az országos szabadelvű pártból kényszerűségből történt kilépé­sét tudomásul véve, bizalmatlanságuknak kifeje­zetten azon kijelentéssel adnak kifejezést stb,« A folytatólagosan közölt táviratokat feles­legesnek tartom felolvasni, hiszen ezek felszóla­lásommal összeköttetésben nem állanak. Hogy miért léptem ki a szabadelvű pártból, az nem képezheti napirend előtti felszólalásnak tárgyát és azért ezzel a kérdéssel jelenleg nem is fog­lalkozom. Azzal a ténynyel sem foglalkozom, hogy a választóknak egy kis töredéke, — 500-at mondanak, pedig a mint értesülök, alig voltak 150-en, — jónak látta állást foglalni még mi­előtt alkalmam lett volna kilépésem okait velük tudatni. Azt is csak említem, hogy ugyanabban az órában, melyben azt a gyűlést tartották, a szabadelvüpárt elnöke itt nálam, Budapesten volt. Mindezeket mellőzve, észrevételeimet a fel­olvasott újsághírnek egyetlenegy kifejezéséhez fűzöm és pedig ahhoz, hogy kénytelen voltam kilépni a szabadelvű pártból. Ez a kifejezés, t. ház, legalább is kétér­telmű. Épen a napokban halottak, hogy a mi­niszterelnök ur határozottan tiltakozott, mikor vele szemben ezt a kifejezést használta egy kép­viselő, az illető képviselő ur pedig sietett lojális kijelentést tenni. Miután azonban én, ismerve a körülményeket, ily lojális kijelentésre nem szá­mithatok, mert tudom, hogy mióta a pártból kiléptem, illetőleg a mióta az arra okot szolgáltatott körülmény előfordult, ellenem az egész Szepességen hajszát indítottak, (Ugy van! a szdsobaloldalon. Ellenmondások jobbfelöl,) és már több oldalról hallottam, hogy azt a hirt terjesztik választóim között, hogy a miniszter­elnök ur engem kikónyszeritett a pártból, kije­lentvén, hogy engem a pártban meg nem tűr: kénytelen vagyok itt, a ház szine előtt egy nyi­latkozatot tenni ós pedig azt, hogy nemcsak nem voltam kénytelen kilépni a pártból, hanem hogy baráti körben többen arra igyekeztek rá­venni, hogy ne lépjek ki (Mozgás a baloldalon.) és hogy a miniszterelnök ur abban az ügyben, KÉPVH, NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. mely köztem és megyém pártvezetősége közt fen­forgott, igyekezett oly kiegyenlítési módot ta­lálnia mely alkalmul szolgálhatott volna arra, hogy az ügy békésen elintéztessék. Hogy ez a kijelentésem igaz, hMatkozom a t. miniszterelnök úrra, hMatkozhatom több kép­viselőtársamra, a többi közt Szentiványi Árpád és Bornemisza Lajos képviselőtársaimra és mi­után tudom, hogy meg nem czáfolhatnak és nem is fognak megczáfolni, ezt a hamis hirt nem tekinthetem egyébnek, mint választóim félrevezetésére irányuló aljas rágalomnak. (Moz­gás jobbfelöl. Ugy van! a szélsőbalul dalon.) Elnök: Barabás Béla képviselő urat illeti a szó! Barabás Béla: T. ház! Napirendelőtti fel­szólalásomat a magyar ember fájdalmas érzüle­tével és szMemnek teljes keserűségével kell meg­tennem, mert mindenki előtt ismeretesek azok a viszonyok, a melyek Horvátországban a ma­gyar állameszme arczulcsapását jelentik. Nap­nap után ugyanis a legszoIvorúbb és legkét­ségbeejtőbb hírek érkeznek onnan, hogy ma már nemcsak a magyar államhatalmat, nem­csak a magyar jelvényeket, nemcsak a magyar szót nem tartják tiszteletben és becsületben, de már odáig jutottunk, hogy Horvátországban a magyar embernek élete is veszélyben van. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház! A horvát kérdés itt a képviselő­házban rövid időközökben ismét és ismét fel­merül. Nem régen foglalkoztunk vele, jelezvén azokat a meg nem tűrhető állapotokat és két­ségbeejtő viszonyokat, a melyek közt ott a ma­gyar emberek élnek és mindennek ellenére a kormány fejétől nem kapunk más választ, mint azt, hogy a hirek túlzottak, hogy ott a zavar­gások a csőcselék mozgalmán túl nem mennek. (Egy hang jobbfelöl: Ez igaz!) Thaly Kálmán: Agyonütik az embereket! Ez semmi? Széll Kálmán miniszterelnök: Egy embert sem ütöttek agyon! Barabás Béla: E szerint ugy tüntetik fel a dolgot, mintha Horvátországban komolyabb zavargások nem merülnének fel. Én tehát bá­tor vagyok azt a kérdést felvetni, hogy mi tulajdonképen most már az igaz? Azok a tények-e, a melyek ott Horvátországban napi­renden vannak, vagy pedig a miniszterelnök ur elé került felvilágosítások ? Az egyiknek okvet­lenül hazugságnak kell lenni. (Mozgás.) Enge­delmet, a tények nem hazudnak, hisz azok szoIvorú és kétségbeejtő volta nap-nap után szemünk elé tárul. Azok a jelentések pedig egyáltalán nem mondhatnak igazat, sőt magát a miniszterelnök urat is félrevezetik. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Ezt jogom van mondani annál is inkább, mert magánértesülésem is van arról, hogy hMatalos utón meg van tiltva a való tények előadása, (Igaz! Ugy van! a szélsőbal­ig

Next

/
Oldalképek
Tartalom