Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

322 267. országos ülés 1903 május íl-én, hétfőn. hogy a kormány kénytelen lett volna lemondását beadni, mert képtelen dolog az, hogy az ország jövedelmeit olyan kormány szedje, a melynek arra törvényes felhatalmazása nincsen; ezek daczára mi még sem akadályozzuk tőlünk tehető erővel a quótadeputáczió kiküldését, hanem tűrjük azt, és csupán azt tartjuk kötelességünknek, hogy az ellen óvást emeljünk, hogy azzal szemben álláspontunkat megjelöljük. Mit czéloz ez a quótadeputáczió? Nem czéloz egyebet, mint ujabb törvénytelenséget. Négy év szoIvorú tapasztalata mutatja, hogy még ezen kérdésben sem tartják meg törvényeinket. Én magának a miniszterelnök urnak saját szavaMal fogok ráczáfolni az ő álláspontjára, (Halljuk! Halljuk!) mert ő volt ki 1896-ban azt mondta, hogy semmiféle indok sincsen arra, hogy Magyarország hozzájárulási arányszáma emeltessék, később pedig 1901-ben az ő közbenjárására történt, hogy a quóta nem is azon arányban, a mint a bizottság megállapította, hanem magasabbra kikerekitve, törvénytelenül lett megállapítva a Felség által. (Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Nessi Pál: Örömmel fogom venni, ha a t, miniszterelnök ur az ellenkezőt be fogja bizonyítani és meg fogja nyugtatni az én aggódó lelkiismeretemet. Én azonban ugy látom, hogy törvényeink nincsenek megtartva, de kijelentem, hogy én nem elfogultan jöttem ide a házba, én kapaczitálható vagyok minden kérdésben; csak méltóztassék érveit felhozni és beigazolni, bogy eljárása törvényeinknek, alkotmányunknak megfelelő volt. S mire hMatkoztak a quótadeputáczió tárgyalása alkalmával, mMel indokolták meg azt, hogy a quótát fel kell emelni az ország hátrányára? Azt mondták, hogy Magyarország teherviselési képessége emelkedett, azonban sohasem beszéltek arról, hogy ugyanazon időben Ausztria teherviselési képessége, Ausztria fejlődése sokkal nagyobb mértékben emelkedett. Az igazság tehát nem az lett volna, hogy Magyarország quótáját emeljék fel, hanem az, hogy azt leszállítsák és az osztrákot emeljék ebben az arányban. Adatokkal igazoltatott be a miniszterelnök ur elnöklete alatt kiküldött quótabizottság tárgyalásai alkalmával, hogy Magyarország, bár bevételei és kiadásai emelkedtek, nem fejlődött ezen idő alatt azon arányban, mint Ausztria. Magyarországon ugyanis ezen idő alatt a direkt adókat rendkívül felemelték, a fogyasztási adók horrens mérvben terhelték az országot, mig ugyanabban az időben Ausztriában sem uj direkt adók nem hozattak be, sem a létező direkt adók aránytalanul fel nem emeltettek; a fogyasztási adók pedig aránytalanul kisebb mértékben emeltettek Ausztriában, mint Magyarországon. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen csak ezt a fényes palotát kell elhagynunk, csak itt Budapesten kell körülnéznünk, — nem is kell kimenni a nyoIvorúsággal telt országba — hogy lássuk, hogy minden téren, minden helyen a legnagyobb elszegényedés, a legnagyobb nyoIvor uralkodik. A legnagyobb hazugság pedig az, hogy mi az ország ügyét ebben a fényes palotában tárgyaljuk, mikor odakünn a nép éhezik és nyoIvorog. Serbán Miklós: Például a Lipótvárosban! Nessi Pál: Igen rosszul hMatkozik a Lipótvárosra, igen t. képviselőtársam, mert a Lipótvárosban is meglehetős nagy a szegénység, nagy az üzlethiány. Méltóztassék csak elmenni és megnézni, hogy a börzepalotában miféle nyoIvor ütött tanyát, miféle szegénység, a forgalomnak miféle hiánya észlelhető. Molnár Jenő: Fogarasban sem kalácscsal élnek az emberek, hanem zabkenyérrel! Serbán Miklós: Ott elég jól élnek ! Nessi Pál: A fogarasi állapotokat nem ismerem, ahhoz nem szólhatok, de tudom azt, hogy Biharban, a belényesi kerületben, mily óriási ínséggel küzdött a nép a tél folyamán; tudom, hogy Ugocsa, Bereg és Mármaros megyékben a legnagyob szegénység ütött tanyát és nincsen a népnek egy betevő falatja. Roppant elszoIvorító látvány az, mikor a póttartalékosok bevonulnak, mikor őket megvizsgálják, tisztán csak csont és bőr van rajtuk és mikor bevonulnak, az első napokban a rendes adagot sem tudják megemészteni, annyira elszokott a gyomruk a tisztességes tápláléktól. Ilyen körülmények között ennek a pártnak kötelessége mindent elkövetni, hogy az országra több terhet ne rakjanak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur nagyon jól tenné, ha az ország állapotait nem a budavári palotából nézné, a honnét gyönyörű kilátás nyílik a budai hegyekre, hanem, ha kimenne a nép közé, de nem ugy, hogy fehérruhás lányok bokrétával és muzsikaszóval fogadják, hanem ugy, hogy senki ne tudja, hogy jön, mert akkor meggyőződnék arról a nyoIvorról, szegénységről és pusztulásról, a melyet a 67-es alapon álló kormánynak 35 éves működése okozott. Jó volna, ha a t. miniszterelnök ur fáradságot venne magának és megnézné a telekkönyvet, mert látná, hogy az egynegyed telkes polgárok mennyire meg vannak terhelve, hogy a középbirtokos osztály mennyire pusztul, meglátná azt, hogy a kereskedői osztály mennyire elszegényedett és hogy iparunk nincsen. — Ha a t. miniszterelnök ur ezt megtenné, akkor én meg vagyok győződve, hogy magyar lelke feljajdulna és ide állana miközénk, hogy küzdjön az országnak szabadságáért és függetlenségéért, mert csak ennek megszerzésével tudjuk ezen országot boldoggá, népét pedig gazdaggá és hatalmassá tenni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Azt mondta az osztrák quóta-deputáczió, hogy a mi kiadásaink 87%-kal emelkedtek. Igen ám, de elfelejti azt, hogy akkor, mikor belügyi kiadásainkat emeltük, sokkal nagyobb