Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

316 267 országos ülés 1903 május 11-én, hétfőn. óriási károkat szenved ?! (Igaz l Ugy van! a szélsobaloldálon.) Lengyel Zoltán: Az önálló tarifaképzés jogát feladták! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem. adtuk fel. Nem is tudja, hogy miről van szó. Nem ismeri a kérdést! Lengyel Zoltán: Január l-jétől fogva a magyar államvasutak több millió kárt fognak szenvedni! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem ugy van! Ugron Gábor: A fogyasztási adók közösen állapitandók meg mindkét államban, Ausztriában és Magyarországon. (Halijuk! Halljuk!) A fogyasztási adók rendszerénél mindig azt tapasztaltuk, sőt évtizedeken keresztül szenvedtünk a miatt, hogy soha teljes, csak némi és részleges sikert lehetett elérnünk abban a tekintetben, hogy a fogyasztási adók ne legyenek akként megalkotva, hogy azok mindig Magyarország termelését sújtsák és Magyarország iparát károsítsák. A fogyasztási adók egész rendszerét évtizedeken keresztül majdnem védtelenül kiszolgáltattuk Ausztriának, és a midőn akadtak magyar szakférfiak, a kik a már szembeszökő botrányos elnyomatást és kihasználást tovább tűrni nem akarták: akkor az igazság nem egyszerűen, nem könnyen tört utat magának, hanem hosszas, kemény harczok árán lehetett azt kMMni és mindig Magyarország egy másik téren rekompenzácziót kellett, hogy Ausztriának adjon. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Mindjárt tiz esztendeje annak, hogy Magyarország az aranyvalutára nézve megalkotta a maga törvényét. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt is gyengeséggel lehetett most megcsinálni! Molnár Jenő: Hisz nincs meg! Széll Kálmán miniszterelnök: Majd meglesz! Molnár Jenő: Lesz ? Az más! Még nincs meg! Széll Kálmán miniszterelnök: D3 az, a mi van, az megvan! Molnár Jenő: Ma is megvan az ázsió! Széll Kálmán miniszterelnök: Már régen nincsen ázsió! Ugron Gábor: A valutarendezési törvénynek már előkészítésénél, a mely abból áll, hogy Ausztriának ne legyen egy csekélyebb értékű fizetési eszköze, mint Európa többi államainak, harczot kellett vívni az általános közérdeknek, a mely Magyarországnak is érdeke, az általános világérdeknek, a melyet Magyarország képvisel, az osztrákok kislelküségével, önzésével és haszonlesésével, a kik a kisebb értékű pénzrendszert, valutarendszert fenn akarták tartani ezen a közös vámterületi forgalmi területen, csak azért, hogy Magyarországot annál jobban izolálhassák. Magyarországot annál jobban kihasználhassák. (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Egyhangúlag járult hozzá egy-két ember kMételével a magyar törvényhozás az aranyvaluta rendszerének behozatalához. Azóta évek és évek telnek el és az aranyvaluta csak nem akar készfizetéssé felemelkedni. Miért? Mert az osztrákok ugy a financziális téren, mint az állami politikai téren mindent elkövettek és elkövetnek ma is és el fognak követni a jövőben is, hogy minket ezen feltevésünkben és elhatározásunkban, ezen czMilizatórius és európai érdek végrehajtásában meggátoljanak; mert csak egy más valutarendszer mellett, a mely kevésbbé értékes, a mely ingadozásnak van kitéve, tarthattak minket az ő igájukban és jármukban. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Széll Kálmán miniszterelnök: És ezt a mostani kiegyezés tartalmazza! De persze, ez meghunyászkodás! Ugron Gábor: Bocsánatot kérek, nem meghunyászkodásról beszéltem, . .. Széll Kálmán miniszterelnök: Azt mondta! Ugron Gábor: . . . hanem arról beszélek, hogy a szövetkezésnek feltétele az, hogy két egyenlő és egyező érdekű fél áll-e itt szemben és fenn van-e még a szöjetkezésre való hajlandóság, lelki elszántság. Én ezeket csak azért hozom fel bizonyítékul, hogy bebizonyítsam azt, hogy az osztrákok nem ugy bánnak el velünk, mint szövetségesekkel, hanem ugy bánnak el, mint ellenségekkel. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Barabás Béla: Kifosztogattak bennünket! Ugron Gábor: És ha tovább megyünk és nézzük anyagi életünknek más tényezőit, ha a magyar keresetképesség, ha a magyar munkaképesség, a magyar pénzügyi állapot és helyzet, a magyar pénzügyi világ anyagi állása iránt kételyek kelnek valahol a világon: nyomozza bárki, meg fogja találni, hogy azt osztrák kézből hintették el. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Folyton, most is, a legutóbbi időben is az egész világ anyagi életében a rágalomnak minden neme, a gyanúsításnak minden fajtája, a megalázásnak, bevádolásnak, inszinuálásnak minden egyes neme munkába vétetik az osztrákok által, hogy a magyar ipar, a magyar kereskedés, a magyar pénzügyi műveletek hitelüket veszítsék és a külföldiek előtt gyanús színben tűnjenek fel, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldálon.) T. ház ! Anyagi érdekek kapcsoltak minket az 1867-iki törvényhozók tanítása szerint Ausztriához. Szellemi érdekeink Ausztriával nem voltak közösek. Szellemi érdekeink ma se közösek Ausztriával. De azért mégis azon az egy téren, a melyen nekünk árthatnának, és a mely téren ők, hála Istennek, napról-napra vesztik uralmukat Ausztriában, azon a téren, a melyen a német nyelvet nem tudják már érvényesíteni a csehekkel, a lengyelekkel szemben, egész erejükkel igyekeznek érvényt szerezni itt Magyarországon. (Igaz ! Ugy van! a szélsobaloldálon.) Elég gyenge Magyarország társadalma, hogy akkor, a mikor ebben az országban úgyis jelen-