Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-267

267. országos ülés 1903 május íi-én, hétfon. 313 Mánka Oszkár, Jalcábffy István, Jankovich Béla, Jékey Zsigmond, Jovanovits István, Justh Gyula, Kacskovics Géza, Kammerer Ernő, Kapotsfy Jenő, gr. Karátsonyi Aladár, gr. Karátsonyi Jenő, gr. Károlyi Sándor, Kecskeméthy Ferencz, Keczer Miklós, gr. Keglevich Gyula, Kelemen Béla, Kende Péter, Kiss Pál, Kollár Márton, Koller TMadar, Komjáthy Béla, Konkoly-Thege Miklós, Korodi Lajos, Kossuth Ferencz, Kovács Gyula, Kovács Pál, Krasznay Ferencz, Krecsmarik János, Kubik Béla, Kubina József, Kubinyi Géza, Koszovacz Fridolin, Krajacz László, Lator Sándor, Lázár Árpád, Lázár György, Lázár Menyhért, Lenül Adolf, Leszkay Gyula, Lindner Gusztáv, Lovászy Márton, Lónyay Géza, Luby Béla, Lukáts Gyula, Luppa Péter, Lurtz Károly, Madarász Imre, Madarász József, Makkal Zsigmond, Malatinszky György, Manaszy György, Mandel Pál, Marjay Péter, Maróthy László, Meszlény Pál, Mezőssy Béla, Mihályi Péter, Miklós Ödön, Miksa Imre, Mikszáth Kálmán, Mohay Sándor, Molecz Dani, Molnár János, Molnár József, Mukits Simon, Martinecz Ignácz, Maseg Lipót, Milekics Cziritt, Nagy Ferencz, Nedeczey János, Neményi Ambrus, Nessi Pál, b. Nopcsa Elek, Nősz Gyula, Nóvák József, Nedelykovics TMadar, Nemcsics Ede, Okolicsányi László, Osztroluczky Miklós, Papp Elek, Pap Géza, Papp János, Papp József, Pap Zoltán, Patyánszky Elek, Pavlovics Ljubomir, Pékár Gyula, Perczel Dezső, b. Perényi Zsigmond, Pichler Győző, Pintér Sándor, Pinkovich József, Putnoky Mór, Polónyi Géza, Radovanovics György, Radvánszky György, Ragályi Béla, Ráth Endre, Reich Aladár, Rétyi Mihály, b. Révay Gyula, Rigó Ferencz, Rohonyi Gyula, Rónay Ernő, Rónay János, Rubinek Gyula, Ruzsiák János, Ratkovics Mán. Elnök : T. képviselőház! Kihirdetem vazás eredményét : 451 igazolt képviselő közül — elnök nem szavazott — igennel szavazott 123, nemmel szavazott 24, távol volt 303. e szerint a képviselőház 99 szavazattöbbséggel tudomásul veszi a miniszteri választ. Következik most a közösügyi költségekhez való hozzájárulás arányának megállapítása czéljából beadott határozati javaslat fölötti vitának a folytatása. Trubinyi János jegyző: Ugron Gábor í Ugron Gábor: T. ház! Törvényeink értelmében a quóta-bizottságnak megválasztása nem volna oly fontos, nem, volna oly nagyjelentőségű és nem volna oly végzetes, mint a jelen körülmények között. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A törvény értelmében a quóta-bizottság csak előkészítő, a mely előkészítvén, az Ausztria törvényhozása által kiküldött, hasonló bizottsággal történt érintkezés utján, a közös terhek viselésének hányadára nézve a megegyezést, a végelhatározás az országgyűlés számára van fenKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XV. KÖTET. tartva. De nem volna törvény, nem volna az 1867 : XII. t.-cz., hogyha azt megtartanák. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem tartják meg, és mert nem tartják meg már hét év óta, a kvóta-bizottság kiküldése egyenlő a magyar törvényhozás végleges intézkedésével. Azt, hogy a törvényhozás egy bizottság kiküldése által végleg intézkedjék ily nagyfontosságú teherviselés kérdésében, nem czélozta a törvény, nem is hozták meg ekként a törvényt. 1896 óta, valahányszor a quóta-bizottság kiküldetett, többé a képviselőháznak a felett határozathozatalra alkalma nem nyilt. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A különbség csak az volt, hogy az első négy évben a magyar és osztrák quóta-bizottságok meg nem egyeztek, az utolsó három évben j>edig megegyezésre jutottak. De a törvény világosan rendeli, hogy, ha ezen bizottságok előkészítették a tárgyat, a felett való határozathozatal, sőt még a tárgyalásnak ujabb megkísértése is a magyar országgyűlésnek tartozik hatáskörébe. A törvény ekként szól a bizottságok javaslatára nézve (Halljuk! Halljuk! Olvassa) : »Mindenik minisztérium az illető országgyűlés elé terjesztendi, a hol rendesen tárgyalandó. « — » Rendesen tárgyalandó«, — mondja a törvény, ennek pedig két értelme lehet. Lehet ennek az az értelme, hogy a rendnek az felel meg, hogy tárgyaltassék, vagy lehet ennek az az értelme, hogy a tárgyalás csak ugy történjék, mint más egyéb tárgynál. Azután azt mondja a törvény (olvassa): »Mindenik országgyűlés az illető minisztérium utján közlendi határozatait a másik országgyűléssel. A két félnek ily módon eszközlendő megállapodásai szentesítés végett ő Felsége elé fognak terjesztetni.« Nálunk, ha ki is küldetett a bizottság, s ha jelentését meg is tette a képviselőháznak, az a jelentés tárgyalásra nem bocsáttatik, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a Felségnek döntése pedig azelőtt provokáltatott és az előtt jött létre, mielőtt annak létrehozatalára nézve a Felségnek joga lett volna, mert előbb az országgyűlésnek kell határozni, meg kell kisérleni az osztrák országgyűléssel való direkt érintkezés utján, és nem bizottságok utján, a kiegyenlítést, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és csak mikor ez a kiegyenlítés nem sikerül, akkor következik be az, hogy a két országgyűlés külön tanácskozásának és érintkezésének sikertelensége esetében dönt a Felség, — a mint az osztrák törvény mondja, — csak egy esztendőre. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A törvénynek ez a része nem tartatott meg, ezáltal a magyar országgyűlés jogkörén nagy csorba üttetett. Szerencsétlen gyakorlat építtetett fel, a mely abból áll, hogy egy bizottságnak nem sikerült avagy sikerült tárgyalásai következtében nem hajtatík végre a törvény, hanem egyenesen a törvényhozás kikerülésével a Felség 40