Képviselőházi napló, 1901. XV. kötet • 1903. április 27–május 14.

Ülésnapok - 1901-266

308 266. országos ülés l90ó május y-én, szombaton. féle ellenzéki szemponttal nem fogják tudni megerőtleniteni, semmiféle úgynevezett Rechtliaberei ezt meg nem döntheti. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Tessék megkérdezni egy osztrák minisztert vagy egy osztrák Reichsrathot, — nem mondom osztrák agráriust — az osztrák Reichsrath többségét vagy egy más orgánum többségét, hogy mit akar inkább, ipari védelmet akar-e vagy agrárvédelmet? Hiszen természetes is, hogy annak az országnak, a mely passzM és a mely nem visz ki agrár czikkeket, de kMisz ipari czikkeket, hát annak érdeke első sorban az iparvédelem, annak adja az elsőséget, arra helyezi a súlyt. Ezt vitatták, ezt akarták és ezen az állásponton voltak ők. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tehát ez csak egy olyan kicsi tetszetős ellenzéki floskulus, mely arra való (Tetszés a jobboldalon.), hogy az én álláspontomat, vagy a kormány, vagy a többség álláspontját itt az országban egy kicsit devalválja, azzal, hogy ezt úgyis megkaphattuk volna. Szerettem volna odahívni és odaültetni a t. képviselő urat azok alatt a tárgyalások alatt, hogy vájjon tényleg olyan könnyű volt-e azokat megkapni, mint a hogyan ő állítja. A következmények is be fogják bizonyítani, hogy mi lesz ennek az egész nótának a vége. Ausztriában a közgazdasági bizottság tárgyal; a bizottságban jelentkeznek egyes tagok inditványnyal és némely indítványt elfogadnak. Azt mondja már most erre az én t. képviselőtársam . . . Szatmári Mór: Miniszteri approbáczióval! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen rájövök arra is! . . . hogy ez szerződési hütelenség. Hát a mi a miniszteri asszisztencziát illeti, az én t. képviselőtársam az én asszisztencziám mellett proponált ilyen indítványokat. Én akkor nem mondtam azt, hogy ez szerződési hűtlenség lenne, hanem azt mondtam, hogy azok megakasztanák a szerződés törvényhozási létrejövetelét, módosításait tehát nem fogadhatom el, mert én e müvet egy egésznek tartom. Abban nem volt veszedelmes tendenczia, hogy a t. képviselő ur a bizottságban megtette a maga javaslatait, de mert az osztrákok teszik, hát megvan ez a tendenczia. Lengyel Zoltán: Elfogadták! Széll Kálmán miniszterelnök: Elfogadták! Hát elfogadta a bizottság, de a kormány nem fogadta el. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A miniszterek, asszisztáltak,) Asszisztáltak a miniszterek, de azok nem fogadták el, hiszen talán nem is tudja a közbeszóló képviselő ur. Jelen voltak, de nem fogadták el. És azután, hiszen önöktől hallom nem egyszer, és ebben egészen igazuk van, hogy az osztrák parlamenti viszonyokat a mi parlamenti viszonyainkkal összehasonlítani nem lehet, mert ha az a miniszter abban a bizottságban százszor szavaztatik le és ha százszor ellene vannak is, mégis ott marad. Hát ez nem ugy van, mint nálunk. Méltóztassék engem leszavazni (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) és majd meglátják, hogy én annak micsoda konzekvencziáját vonom le. Lengyel Zoltán: Tehát nincsen alkotmányosság ! Széll Kálmán miniszterelnök: Ejnye, de türelmetlen ! Hiszen most felelek arra, a mit mondott... Abszolúte nem nyom a latban semmit, jelen volt-e a miniszter, nem volt-e jelen, de egy miniszteri nyilatkozatot sem fog tudni az osztrákok részéről felolvasni, a mely a mellett szólt volna, hogy ők pártoltak valamely módosítást. Nem pártolták! Az a bizottság nem határoz véglegesen, az a bizottság csak előkészít és azokat a tételeket még nem is vetette el, hanem, a mint az osztrák politikai és parlamenti életben szokásos műszóval kifejezik, »hátra tették«, rückstelíolták. Hát mit jelent ez a rückstellolás? Azt jelenti, hogy még egyszer konszideráczió alá veszik. Es legnagyobbrészt nem. azért rückstelíolták, mintha le akarnák szállítani, hanem, mert fel akarják emelni. És ezzel csak Magyarország agráriusainak szMe kívánságát teljesítenék, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) mert hisz az mind speczialiter agrárius és speczialiter magyar érdek. Tehát először a bizottság sem módosította, másodszor, hol van még a Reichsrath ? A Reichsrath még nem szólt. Erről akkor szóljon majd a t, képviselő ur, ha a Reichsrath határozott. De még akkor sem lehet azt mondani, hogy leoninus a szerződés, mert akkor majd rajtunk áll a dolog és én kijelentem, hogy ha akár a bizottság, akár a Reichsrath ezt a szerződést, a mely egy egészet képez — és ez az osztrák minisztérium felfogása is — a maga alapvelő tételeiben, lényeges részeiben módosítja, azt a szerződést én a magam részéről nem fogom itt, ebben a házban képviselni. (Tetszés és felkiáltás a szélsőbaloldalon : Ezt akartuk!) Nohát ez egészen egyszerű és azért ne tessék beszélni leoninus szerződésről. így a t. képviselő ur dedukcziójának a konklúzióját sem oszthatom, mert az a konklúzió hármas. Azt t mondta, dicsekedtünk, hogy kész a szerződés. Én nem dicsekedtem többel, mint a mi tény: hogy sikerült a magyar és az osztrák kormánynak megegyeznie. Köztünk kész. Azzal nem dicsekedtem, hogy a parlamentek is elfogadták, hiszen önök ezt a leghangzatosabban megczáfolják, mert nem engednek szóhoz sem jutni bennünket és nem engedik tárgyalni. (Ugy van! Ugy van.' jobb felöl.) Majd akkor lesz kész, ha a két parlament előveszi, tárgyalja és elfogadja. De eddig ez csak egy előkészített egyezmény, a melyhez mindkét kormány ragaszkodik. És ezzel volt okunk dicsekedni, mert nagy nehézségek között sikerült megoldani ugy, hogy mindkét félnek a méltányosság alapjára fek-